Ismerkedés a birtokkal! 2.

Uram lecsatolt a gerendákról. Remegett a lában, annyira, hogy nem tudtam egyenesen megállni, csak begörnyedt háttal.
Sándorom rácsapott egy jó nagyot a roggyant, összeszorított, reszkető farpofácskáimra.
- Irány mosakodni! mutatott az egyik sarokban álló hokedlire, amin egy kb. 1 méter széles átmérőjű, itt ott kissé megkopott lavór állt. Lerakta a földre.
- Állj bele! – parancsolt rám erélyesen.
Óvatosan beleléptem a hideg, üres lavórba. Uram elment.

Én álltam a kívül piros, belül szürke cirmos lavórban. Nem volt jó érzés, egyedül, meztelenül, várni, tűnődni azon, hogy most vajon mi következik. Körülnéztem.
A helyiség nem volt túl nagy.
Fele akkora, mint a pajta, amiben az éjszakát töltöttük. Ablak csak az ódon bejárati ajtón volt, amiből az apró ablaküvegeket körül ölelő gitt kiszáradva potyogott lefelé. A szoba meszelt fala szürke színben adott helyet a betévedő legyeknek, szúnyogoknak . A sarkokban alul és fölül is kaszás pók családok békésen szövögették hálójukat.

A mennyezet fagerendás volt. Sötétbarna festékkel lefestve, ami alól sok helyen alaktalan foltokban kandikált ki a megöregedett nyers fa. A fagerendákból több helyen is kampók álltak ki. Volt olyan kampó, amiről egy óriási méretű halászháló volt félreakasztva, de volt olyan is, amelyikről több vastag lánc lógott, meg kötelek és kariák.
Akkor még nem tudtam, hogy ezek mi célt szolgálnak. Gondoltam Sándorom a lovak mellett szeret pecázni, és ebben a helyiségben tartja a hálót, meg az egyéb szerszámait.
Alig néztem körül, megjelent Uram, egy vödörrel a kezében, amiben víz volt.
Egy hosszú nyelű durva szőrű kefével, és egy kancsóval.

-Állj egyenesen asszony! – mordult rám, miközben tele merítette a kancsót vízzel.
Először csak a lábaimra folyatta a hideg vizet.
Dideregve vontam fel a vállaimat, miközben méltatlankodva sziszegtem.

ÁÁÁ- ez nagyon hideg!
De uram kíméletlen volt és hamarosan már a melleimen csorgott a hideg víz, majd a hátamon.
Próbáltam visszafojtani a hideg által kiváltott mély torok hangjaimat, nem sok sikerrel.

- Majd mindjárt kimelegszel! – mondta az Uram.

A hokedli fiókjából kihúzott egy megbarnult szivacsdarabot, és egy zsír színű szappant.
Még észbe sem kaptam, Uram villámgyors mozdulatokkal habfelhőt varázsolt a testem köré.
Tetszett. Már épp kezdtem jól érezni magamat, amikor belemártotta a kefét a vízbe és a hátamhoz tartotta.
- Dőlj előre asszony! – parancsolt rám az Uram.
A hátamon a bőr hamarosan lángolt a durva szőrű kefe tánca alatt.
- ÁÚÚÚ ez fáj! – méltatlankodtam. Uram, nem lehet hogy összekeverte a hátmosó kefét a lóápoló kefével?
Nem tetszett Sándoromnak a megjegyzésem, hirtelen a kefe hátlapjával nagyot csapott a fenekemre, jelezvén, jobban járok, ha be fogom a számat.

- Jobban dőlj előre,állj terpeszbe és told ki a seggedet! – mondta

Pucsítottam én rendesen az Uramnak, mint egy kívánatos kanca. De amikor megéreztem a kefe szőrét a lábam között, nem hogy pucsítottam, majd ki ugrottam a lavórból.
- ÁÚÚÚÚ – nyüszögtem.

Lángolt az egész testem, mire uram végig sikált a lóápoló kefével.

A francba! – gondoltam, - kellett nekem lókupechez mennem!

Uram letette a kefét, majd az egyik kezében egy hideg kancsó vizet vett, a másik kezével marokra fogta a fejem tetején a hajamat. Nem volt nehéz dolga, akkoriban még jó sok hajam volt.

- Na most meg ne mozdul, és egy hangot sem akarok hallani! – mondta, miközben összevont szemöldökkel nézett rám.

Imádtam a szigorú bozontos szemöldökét. Volt benne valami huncut betyáros sugallat.
Lassan csurgatta a felhevített bőrömre a jéghidegnek tűnő vizet.

Összeszorított fogakkal próbáltam tűrni azt, ahogy végigfolyik a testemen a bőrömbe hasító érzést hagyó víz. Úgy éreztem, hogy gerincem mentén lúdbőr nőtt, a lábaim remegtek, a hajam ki akart szakadni a helyéről.
Fátyolos tekintettel, esdeklően néztem Sándoromra.
-Ez fááááj – mondtam szinte sírva.
- Ha megállsz magadtól, akkor elengedem a hajadat, és gyorsabban végzünk. De ha közben elrántod magad, és hangoskodsz, megbüntetlek! Megértetted? – kérdezte
- Igen Uram, megértettem. – mondtam remegő hangon.
Nehéz volt nem kitérni a lángoló testemet érő hideg víz elől, de összezárt fogakkal tűrtem. S minél többször öblítette le a testemet az Uram, a hideg vízzel, annál kevésbé