Képzelt szeánsz

(Igaz történet)


Fekszem a kádban. Illatos gyertyák égnek, csak azok. Nem vagyok még Rabnő. Elfogadod: a felkészülés órái feszítik ki bennem a várakozást. Lassan, gonddal ápolom magam; Neked. (Emlékszem, mennyire megrökönyödtél ezen a szokásomon, mikor először nálad töltöttem egy-két hétvégét.) Elmosolyodom az emlékeken.
Letörlöm a tükörről a párát...Átlagos látvány, nagyon is. De tudom, hogy Neked ma én leszek a legszebb a világon. Lassan elkészülök, harisnyát és fűzőt választottam mára, és egy tangát. Megint mosolyognom kell; amikor megmutattam Neked, mint új szerzeményt, megkérdezted: ez most bugyi vagy fogselyem? Miért is kellenek nekem ezek a kiegészítők? Talán a női tetszeni vágyás erősebb bennem, mint a szolgálni vágyó sub alázata? Ezen el kell gondolkodnom…aztán már azon, miért gondolkodom ilyeneken…és most már elnevetem magam. Te is tudod mi (KI) miatt agyalok mostanában ennyit….a „tanár úr” vasszigorral tart meg az úton, folyamatos magamba mélyedésre, önértékelésre kényszerítve. 
Te jó ég, most már tényleg indulnom kell, különben még elalszol..!

Belépek a nappaliba, megállok az ajtóban. A távirányítóért nyúlsz, zenét kapcsolsz be, de a TV kékes villódzása is marad. Lassan indulok feléd, tudom, hogy szeretsz alaposan megnézni magadnak. Megállok előtted, persze nem tudnék most a szemedbe nézni, lehajtom a fejem. Félretolod a lábtartót, tudom, mi következik. Szinte térdre roskadok, megkönnyebbülve kicsit, mert iszonyú megsemmisítő ott állni előtted, tűrni, ahogy nézel… számba veszlek, és Te hátradőlsz. Lassan kényeztetlek, és sokáig. Aztán belemarkolsz a hajamba, és eltartasz magadtól. A vállamat is nyomod hátra, végre megértem, és engedelmesen hanyatt fekszem. Csókot nyomsz a fejem búbjára, kicsit birtoklónak érzem ezt a mozdulatot…de hát birtokolsz. Aztán szájon csókolsz…nem merek visszacsókolni, Rabnő vagyok, tudom, hol a helyem. Igazából nem is tudom, mivel érdemeltem ki a kényeztetést, de persze elképzelhetetlen lenne kérdezősködni. Szelíd erőszakkal nyitod szét a lábaim, és átfogod a csípőm. Őrjítően lassú vagy: már most kínzásnak érzem, pedig tudom, még messze a vége. Nem is csalódom: mindent megteszel, hogy alaposan meggyötörj, már-már könyörögnék, de tudom, mennyire utálod…nem kockáztatom, hogy megharagítsalak, most nem, nagyon szeretném, ha ma tökéletesen szolgálhatnálak, ha ma teljesen elégedett lennél velem…
Végre megkegyelmezel, picit beleharapsz a mellembe, ez azt jelenti, hogy megkönyörültél rajtam, és élvezhetek…az utolsó pillanatban megállsz, de én már nem tudok…Elégedetten figyeled, ahogy remeg a testem, és utána, ahogy fekszem tehetetlenül, akkor se tudnék mozdulni, ha az életem múlna rajta.
Tudod, mit szeretek a legjobban, de ma nem kapom meg: nyilván, hogy el ne bízzam magam. Nem veszel újra birtokba, fölém térdelsz, és rám élvezel. Szó nélkül hagysz ott, bár puszit nyomsz a homlokomra, és pár perc múlva már érzem a cigid illatát.
Elmosolyodom, és kinyújtózom. Nem érzem kihasználtnak, elhagyottnak magam.
Ma szolgálhattalak Téged.
Még ha nem is tudsz róla. 