A teszt (1/5)

Megbeszéltük, hogy bejössz az irodába, és úgy öltözöl fel, mintha üzleti tárgyalásra jönnél hozzám. A titkárnőnél előre bejelentkeztél már, tudom, mert benne vagy a naptáramban. Délután négy, X Kft.
Már-már el is feledkeztem rólad, mikor szól a naptár emlékeztető, illetve a titkárnőm, Anna is benyitott, hogy várnak rám. Rögtön bevillant a csillogó szemed, mikor egy hete megbeszéltük ezt a találkozót.
Rajtam a szokásos mély kék öltöny nadrág, egy fehér ing egy kék, apró kockás nyakkendővel. Mikor megláttalak, rögtön megindult bennem a tesztoszteron és az adrenalin. Éreztem, mint a villám áradt szét minden porcikámban.
Közömbösen bemutatkoztunk, közben szemügyre vettelek, hogyan sikerült megoldanod a leckét. Sötétkék, magasított sarkú cipő, apró mintás harisnya – majd megnézzük közelebbről is. Kék kosztüm fehér blúzzal, vékony nyaklánc, apró fülbevaló és látszólag frissen csinált hajjal. Látod, tudsz te ha akarsz.
Kézfogás, bemutatkozás, majd Anna után elindulunk a folyosón a nagy tárgyalóba. Igen, van kisebb is, de a nagy az épület sarkán van, remek kilátással és még remekebb hangszigeteléssel a környező irodák felé. Áldom is az építész gondos kezét.
- Hozhatok valami frissítőt? – kérdezte Anna.
- Két cappuccinot és két mentes vizet kérnénk – feleltem.
Ezzel elviharzott. Lelki szemeim előtt láttam, hogy kimegy a kis tea konyhába, bekapcsolja a kávé gépet, felnyúl a felette lévő natúr fa hatású szekrénybe és leemel két kávés csészét a hozzá való aljakkal. A mellette lévőből levesz két tartót, egyikban barna, másikban fehér cukor. A hűtőből előkerült a tej is, melyet egy kis kiöntőbe önt. Visszarakja a tejet, kivesz két üveg ásványvizet majd két poharat a kávéscsészék mellől. Egy kis zsúrkocsira pakol mindent és betolja a tárgyalóba. Az óriási ovális asztal egyik végénél ülünk, egymásnak madnem szembe. Anna óvatosan lerakja elénk a kért italokat, majd mosolyogva elhagyja a szobát.
Egyedül maradtunk. Összekulcsolt kezed az asztalon pihen, közben egy kissé előre dőlsz. Elképzelem, hogy csodás melleid most kissé összenyomtad, és peckes bimbóid hogyan próbálnak ágaskodni a puha melltartóban.
Ahogy a társaság elhagyta a helyiséget, mindketten nekifogunk a kávénak.
- Elfelejtetted kigombolni a blézered – törtem meg a csendet, rád sem tekintve, épp a cukrot borítottam a csészébe.
- Ó, basszus – reagáltál idétlenül, majd hátradőlve kigomboltad és kissé széthúztad azt, közben a gallért finom anyagát végig simítottad.
- Feltétlenül szükségesek a trágár szavak? – kérdeztem.
- Elnézést kérek – pirultál el – mindig elfelejtem.
- Vagy csak nem figyelsz rám, nem akarsz a kedvemre tenni.
- Ó, erről szó sincs Uram – felelted, közben kezed az öledbe húztad és elpirultál.
- Pedig nagyon sokszor kell szóljak. Úgy gondolom, mintha direkt szemtelenkednél
- Sajnálom Uram – sütötted le szemed. Tetszik.
Végre kezdesz úgy viselkedni, mint egy neveletlen de bűnbánó ribanc. Imádom mikor ilyen vagy.
- Mit csináltál az elmúlt két napban? – kérdeztem kavargatás közben.
- Tegnap elmentem vásárolni a barátnőmmel, tudod, a Petrával, akit egyszer már bemutattam neked Uram. – kezdted lelkesen.
- Emlékszem.
- Kérdezte, hogy miért kell nekem, de azt hazudtam neki, hogy állásinterjúra megyek.
- Annak is nevezhetjük – reagáltam egy fél mosollyal.
- Úgy gondoltam ez tetszeni fog, habár kissé furcsa viselet.
- Tetszik is. Hamar meglehet szokni.
- Szóval megvettem mindent és hazamentünk. Beszélgettünk erről-arról, elmentünk kozmetikába, manikűr, pedikűr, majd késő délután elmentünk moziba. Este már nagyon izgultam, de nem nyúltam magamhoz, ahogy Uram parancsolta.
- Nagyon helyes, ügyes vagy.
- Ma délelőtt pedig Uram kérésére teljesen lecsupaszítottam magam. A lábam, a puncim, és a biztonság kedvéért a popsim is, és mindent ahol csak lehet egy pici szösz is. Tudom Uram, így kedvelsz.
- Így még jobban kedvellek. Meglátod majd mennyire.
Mikor a punciról és a popsiról esett szó, újra elindult bennem a hormon áradat.
- És kimostad magad alaposan? – kérdeztem gyanakodva.
- Természetesen Uram, a popsim és a puncim is makulátlan.
- Ezt ellenőrizni fogjuk a későbbiekben.
Még beszélgettünk apróságokról, elcsapva az időt, majd mikor befejeztük a kávét, jeleztem Annának, hogy elviheti a mosatlant.
- Hozhatok még valamit? – kérdezte a csodás mosolyával.
- Nem, köszönöm, és ha nincsen több teendője, menjen haza nyugodtan.
- Köszönöm uram, akkor a hétfői viszont látásra – felelte.
- Viszlát hétfőn – intettem udvariasan.
Mikor Anna elhagyta a helyiséget, pár perccel később kiszaladtam az irodámba, közben körbenéztem. Nagyon jó, már alig páran vannak csak, de így pénteken senki sem túlórázik, legalábbis a belépőkártya adatok ezt tanúsítják. Az irodában felkaptam a táskám. Semmi különös, egy fekete Samsonite hátizsák, melyben többnyire csak a laptopom, iratok egy váltás ing, nyakkendő van. Most viszont egyik sem volt benne, ellenben egy halom olyan valami amit bizonysára élvezni fogsz.
Kötelek, csipesz, tű, plugok és persze síkosító, ha szükség lenne rá.
Mikor visszaértem a tárgyalóba, még mindig ugyanott voltál, épp a vizes poharat raktad le az asztalra, és úgy néztél a nyíló ajtó irányába.
- Remélem nem unatkoztál – kérdeztem.
- Nem Uram, csodáltam a kilátást.
- Nagyszerű.
(folyt.köv.)