Egy sub élményei - 1. rész

5 óra...korán van. Próbálok visszaaludni, de nem tudok. Nem akarom Uramat felébreszteni, ezért a nappaliba megyek. Még van 1,5 óra az ébresztőig. Bekapcsolom a gépet, zenét hallgatok fülesen miközben folytatom a naplómat. Friss vagyok, kipihent és nagyon boldog! A hétvége csodásan telt, Uram sokat játszott velem, mesét néztünk, kikapcsolódtunk. Ma viszont Uramnak be kell mennie az irodába... remélem csak pár órát lesz távol…
Hallgatom a zenét, folynak a gondolataim, telnek az oldalak.
20 perc múlva kelnie kell, a konyhába megyek, kávét és rántottát készítek számára reggelire narancslével. Épp időben készül el minden, pedig nem egyszerű rántottát készíteni bilincsben. Gyorsan tálalok, beviszem Uramnak és az ágy mellé térdelek, kezemben a tálca a reggelivel.
Halkan rezegni kezd a telefon, félálomban gyorsan kinyomja, nem akarja, hogy felébredjek rá.
Bal kezével oldalra nyúl, tapogatózik, keres, de nem talál. Felül az ágyon, álmosan néz a mellette lévő üres helyre... majd észrevesz jobb oldalon az ágy mellett, lehajtott fejjel térdelve.
- Én kis rabszolgám, már megijedtem, hogy csak álmodtam az elmúlt pár napot. Mit hoztál Uradnak kicsi ribanc?
- Reggelit Uram. Remélem ízleni fog... jó étvágyat kívánok Uram!
Az ölébe helyezem a tálcát, és reggelizni kezd.
- Hmmm, nagyon finom! Ügyes vagy!
- Köszönöm Uram!
Amíg végez, nem mozdulok, a szoros bilincset izgatottan igazgatom kipirosodott csuklómon és alázatosan várom, hátha szüksége van még valamire. Uram elégedett a reggeli szolgálatommal, minden megfelelően sikerült, boldog vagyok.
- Köszönöm a reggelit kis subom, nagyon finom volt! Mióta vagy ébren?
- 5 körül ébredtem, de nem akartam felébreszteni Önt Uram. Kivihetem a tálcát Uram?
- Nem! Csak tedd le, és nyújtsd ide a csuklódat.
- Értettem Uram!
Leteszem a tálcát, és azonnal nyújtom a kezem. Leveszi az egyik csuklómról a bilincset.
- Állj fel, háttal nekem és add ide a karikás szájpecket! - Kezeket hátra!
(Meg teszem amit kért Uram, de tudom, engedetlen voltam, hiszen nem kaptam engedélyt az ágy elhagyására. Hiába készítettem reggelit, büntetést érdemlek a hibám miatt!)
(Hátrabilincseli a kezem) - Köszönöm a reggelit, finom volt és tetszett a kiszolgálás is, de nem kértél engedélyt, hogy kimehess! Nem helyes dolog, korán reggel hibával indítani a napot, de a finom reggeli miatt és mivel ez az első 24/7 szolgálatod, most eltekintek a büntetésedtől.
- Köszönöm, hálás vagyok Uram!
- Akkor most mutasd meg a háládat, hasalj az ágyra! Kedvem szerint fogom használni a szádat.
- Értettem Uram, és elnézést kérek az engedetlenségem miatt! (Az ágyra hasalok Uram lábai közé. Kicsit nehezen mozgok hátrabilincselt kezekkel, amit a bokabilincsem láncához lakatolt, de azonnal teljesítem Uram parancsát. Érzem farka mámorító illatát.)
Felcsatolja karikáspeckemet, és a bőrnadrágja alatt húzódó farkához húzza a fejem. (Mámorító és őrjítő illata van, még a bőrnadrág illatával keveredve is! Kívánom és nagyon nedves leszek. Legszívesebben azonnal a számba venném Uram könnyező farkát, de mind a pecek, mind a bőrnadrág elzárva tartja tőlem Uram legféltettebb kincsét.)
- Nyald a bőr nadrágom kiskutyám és érezd alatta Urad duzzadó farkának kínzó közelségét.
Hosszú nyelvcsapásokkal ingerelem Gazdám farkát a nadrágján keresztül, Ő pedig a hajamba túr és irányít. A szájpecek miatt folyik a nyálam Uram nadrágján. A vágy már majd megöl, hogy a számba érezhessem farkának mennyei ízét. A farka már mereven áll, de Uram elzárva tartja még előlem.
- Nos kis ribancom, szeretnél közelebb kerülni a kincshez? ….

Folyt. köv…..