mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Különleges hosszú hétvége egy várban (6)

2016. 05. 25. 23:46 | Megjelent: 902x
Mikor a kisebb megkapta a „magáét”, már csak az a vágya volt hátra, hogy egyszerre többen is megtegyék vele. Ezért az egyik Subom hátára feküdt az asztalon, majd rá emelték a kisebb srácot és a harmadik fölé térdelve hatolt belé. Szinte egyszerre mentek el.
Most újra a nagyobb, magasabbik következett. Mivel már háttal támaszkodott az András-kereszthez, látszott, hogy a farka pettyüdten lógott. Intettem s többen is ugrottak oda s sorban szopogattál, szopták, míg csak fel nem keményedett és állt már, mint a dorong, vagy inkább szálfa, mert vékony volt inkább, de hosszú.
Ekkor azok, akik megszopogatták, most sorban elé álltak és izgatták az ánuszukkal a meredező farkát, de nem engedték, hogy beléjük hatoljon, bár ő próbált előre mozogni, hogy ezt megtehesse. Jó ideig tartott ez a játék, már őrjöngött, szitkozódott, ami alig hallatszott a golyós pecektől. Végre megkegyelmeztem, leoldattam és mutattam válaszon, kibe akarja megmártani a szerszámját. Először nem is értette meg, majd körülnézve a sofőrünket nézte ki magának. Arra mutatott. A sofőrünk bólintott, előrébb lépett, már tolta is le a gatyáját és dőlt az asztal sarkára, helyet adva a behatoláshoz. Így is lett. Jó sokáig döngette, míg sikerrel járt.
Ekkor mindenki leült újra az asztal mellé és vidám trécselés, élmény-mesélés következett, rövid bemutatkozásokkal tarkítva. A rend őrei is elmondták, hogy remélték, hogy kapcsolunk vágyaikat illetően, mert ők is azok, mint mi, de persze itt, a kis városban ez nem nyilvános.
Majd éjfél volt már, mikor távoztak s mi maradtunk. Még rendet kellett tettünk elalvás előtt, mindent visszavittünk a helyére, mert másnap volt a „Vár Napja” és mentünk aludni.
Reggel nyolckor ébresztőt fújt a kürtős, nem csak a vár, de a város népének is, ezzel tudatva, hogy ma a vár „urai” vendégek lesznek a vasárnapi „szagos misén” a vár alatti katolikus templomban, de utána kinyitják a vár kapuit és vendégül látják a városka lakóit.
Nem sokkal kilenc óra után kitárultak a vár kapui és sorban kivonultak rajta a várban lakók: elől haladtak korhű ruhákban a heroldok, kezükben alabárdjaikkal, ezzel biztosították az utat az utánuk jövőknek a templomig, majd következett a vár ura, úrnője és utánuk mi a vendég „urak” korhű díszruhákban kardokkal, szolgáink pedig csatlósnak öltözve szintén dárdákkal, íjakkal, fokosokkal, buzogányokkal és sisakban.
Éppen bevonultunk a templomba és mögöttünk betódult a városka népe is, mikor megszólalt a templom harangja és kilépett a sekrestyéből a plébános és a káplán legszebb miseruhájukban, előttük tíz ministráns fiú és leány kíséretében. Az ünnepi misén „Te Deum” is volt, ezért vegyes kórus is szolgált a karzatról az orgonaszó mellett.
A mise végeztével indultunk vissza a várba, de már a heroldok után a ministránsok, plébános és a káplán haladtak, majd újra a vár ura, úrnője és mi következtünk. Visszaérkezve a várba, nem csak az udvaron, de körben a fedett kerengőn és természetesen a díszteremben is fel volt terítve ebédhez, mert a „vár ura és úrnője” vendégül látták a várnak helyet adó kis városka lakóit egy pazar, főúri ebédre a „Vár Napja” alkalmából. Akik nem fértek el bent, azok a várfalakra és a kertekbe szorultak, de a nyárson sült húsból (3 ökör szolgált erre) mindenki kapott, hozzá kenyeret és bort egy kupával. Hamarosan jó kedvre derült mindenki az elfogyasztott ebédtől és utána a bőven mért/osztogatott bortól.
Nem volt igazán zártterület a várban, csak a tetőtér és alatta a vendégszobák területe, no meg a várpincéi, beleértve a börtönt és a kínzókamrát is. A többi helyiségekben szabadon lehetett kószálni, nézelődni, korzózni.
Mint, ahogyan ilyen alkalmakkor mindig, most is volt pár fiatal srác, aki „mutogatni” akarta erejét, bátorságát s ezért pajkosságot követett el, vagy engedetlenségen „kapták” a szolgálók. Ezeket büntetésül a krajzerba zárták, amit most felhoztak a városka fő teréről és a vár udvarán állítottak fel. Oda lettek kikötözve „szégyenszemre, pellengére állítva” és tűrhették a többiek gúnyolódásait, megjegyzéseit, otromba tréfáit, leköpéseit.
Öten voltak a delikvensek, de közülük az egyiken megakadt a szemem. Fiatal srác volt: vadóc kinézettel, loboncos hajjal, tetoválásokkal az alkarján és a lábikráin. Tüzes szeme villogott, vadul nézett a körülötte lévőkre és egy-egy felmordulásával távolabbra is ugratta a hozzá túl közel merészkedőket. Tetszett a srác vadsága, szilajsága, de alakja, teste is.
Észrevettem, hogy már a srác is kiszúrt magának, hogy nézem. Egy ideig szemezett velem, mondhatnám „farkasszemet néztünk” és nem én, de ő volt kénytelen – hosszabb szemezés után – levenni rólam a tekintetét. Ekkor odaintettem a személyes szolgámat, s a sorőrünket. Valamit súgtam nekik. Azok bólintottak és elindultak a srác felé. Az dühösen, de érdeklődve figyelte őket, ahogyan megközelítik. Odaérve a sofőr kezdte cukkolni, sértéseket a fejéhez vágni, amihez szolgám is csatlakozott. A srác vicsorgott rájuk, próbálta őket is megijeszteni a rákiabálásával, még dobbantott is a lábával, de hatástalanul. Ekkor halkan mondott valamit, mert a sofőr srác közelebb lépett hozzá s szinte a fülébe súgta mondandóját. Mikor bevégezte, az először értetlenkedve rá, majd onnan vissza, rám nézett. Én nem tudtam mit hallhatott, de bólintottam. Többször is. Ekkor a sorőröm és a személyes szolgám leoldozta őt a szégyenfáról és karjainál fogva elvezette a lépcsők felé, fel a szobáinkba.
Én még egy ideig maradtam, ahol voltam, majd feltűnést kerülően én is utánuk mentem, de magammal vittem az egyik switch-emet is. Felérve a fenti szobákban nem találtuk őket, így a padlástérbe mentünk. Ott voltak. A srác kezét hátrakötötték úgy, hogy egy oszlophoz támaszkodott, de nem volt hozzákötve. Vártak. Ránk.
Mikor beléptünk mi ketten, mind hármójuk szeme ránk villant. A srácé dacosan, fenyegetően, vadul, a társaimé felszabadultan. Intettem, odébb, mellénk léptek, csak a srác maradt velünk szemben, egyedül. Megszólaltam:
- Halljam, mit kívánsz tőlem! – szóltam, de a srác már leszegte fejét és hallgatott.
- Mit súgott Neked? – fordultam a sofőrünk felé. Az így válaszolt:
- Azt kérte, hogy szabadítsuk ki a szégyenfáról és hozzuk össze Veled, Uram, mert azért vállalta a megszégyenítést, tűrte, már ahogyan tűrte, a szidalmakat, mert a közeledbe szeretett volna kerülni. Kérése van Hozzád, Uram. – hallatszott a sofőrtől.
- Így van, ezt mondtad? – fordultam a sráchoz. Az nem szólt, csak bólintott.
- Tudsz egyáltalán beszélni? Van nyelved? – mordultam rá már dühösen.
Most sem szólt, csak rám nyújtotta a nyelvét, hosszasan, betyárosan. Éppen mozdultam volna, de személyes szolgám megtorolta, fordulásból pofon vágta, oda-vissza és ezt mondta közben:
- Ezt érdemled, mert tiszteletlen voltál Urammal.
A srác mozdult a pofonok után, s mivel megkötött kézzel mást nem tehetett, nekiment, feldöntötte és a földre esése után még meg is akarta rugdalni a szolgámat. Ekkor a többiek elrángatták onnan és most már úgy állították az oszlophoz, hogy ahhoz odakötötték. Megint egy ideig merőn néztük egymást, de most már a srác állta a tekintetemet, nem kapta el a szemét rólam. Hosszú ideig tartott ez, míg végre megszólaltam s intettem:
- Menjetek! – utasítottam a többieket, s személyes szolgám bánatára nem őt, hanem a sofőrt tartottam csak vissza, magam mellett. Mikor kimentek, megszólaltam:
- Szép a bátorság, a hősiesség, méltányolom is Nálad, de túlzásba nem kell vinned. Mondd, mit szeretnél, miért akarták hozzám jönni! – szóltam s néztem rá érdeklődéssel s közben mutattam a sofőrnek, hogy oldozza el a srácot.
Mikor már ott állt előttem szabadon a srác, kissé csodálkozva ezen, hogy nem lépek hátrébb, távolabb tőle, lassan rám nézett és halkan megszólalt:
- Kérlek Uram, engedd meg, hogy kettesben, csak Neked mondhassam el!
- Menj Te is ki! – utasítottam a sofőrt is, de az ellenkezett:
- Nem maradhatsz kettesben vele, megtámadhat. – vélekedett az.
- Menj! Nem fog támadni már. Sem engem, sem mást. – tettem hozzá s megvártam, míg kiment ő is. Most újra a sráchoz fordultam:
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.