Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Niki és Encsi újabb megpróbáltatásai a Sasfészekben (5)

2016. 05. 25. 23:34 | Megjelent: 845x
- Nekem is felkínálod? – kérdezte tőlem incselkedve. Keli megmerevedett, Gábor intett a szemével s döntöttem. Kikapcsoltam a karabinert Niki kezén és már tettem is át Gábor csuklóira, aki odalépett a fához és átölelte, mire én a karabinert rácsatoltam. Kioldoztam a kötényét s felhajtottam a fejére direkt, hogy látszódjon jól az izmos teste végig, no meg a farka is! Keli csak bámult megint, de én lendítettem Niki derékszíját, hogy lecsapjak Gáborra.
Keli azonban odaugrott, elkapta a kezemet, megfogta, mielőtt a szíj Gábort érte volna.
- Miért bántod? Nem tett semmi rosszat! – kiáltotta. – Nem engedem! – s harciasan nézett rám s még fogta a kezemet. (No, csak, miből lesz a cserebogár! Sóhajtottam fel, de szigorú képet vágtam.)
- Azonnal engedd el a kezét! – szólalt meg Gábor halkan Kelihez fordulva. – Óriási hibát vétettél, s örülhetsz, ha kis büntetéssel megúszod! Sohasem foghatod meg, akadályozhatod meg Őt, a Domot abban, amit tesz, vagy készül megtenni! Nem is nyúlhatsz hozzá! Ő érinthetetlen közöttünk! Jegyezd meg! Mi pedig mindig készen állunk a büntetés elviselésére, mert vagy voltunk, vagy vagyunk, vagy leszünk bűnösök, vétünk hibát, amiért kijár nekünk az! – beszélt végig oktatón Kelihez, majd hozzám fordult: - Légy szíves büntess meg, Uram! Helyette is nekem, rajtam töltsd ki bosszúdat, mert Ő még nem tudhatta, mit tesz!
- Megkapod Te is, ami Neked jár! De Ő sem lesz kivétel, Vele is majd számolok, később! Számold! – szóltam s már ütöttem is. Húszig számolt Gábor, mikor megálltam. Odaléptem mögé és végigsimítottam a popóját, de közben bele is markoltam. Felszisszent s megértette, miért tettem. Intettem Nikinek, aki a karabinert kikapcsolta s Gábor már állt is a lábán, mikor Keli előre lépett s szólt hozzá:
- Vedd le, s add ide azokat a csuklódról! – mutatta – légyszi, segíts feltenni! Majd mikor már a csuklóin voltak, akkor nekitámaszkodott a fának, átölelte és hetykén hátraszólt nekem: - Nem kell várakoznod. Én is vagyok olyan legény, mint Ezek!
- Majd meglátjuk. – jelentettem ki kísérteties hangon, amitől Gábor és Niki is megrettent, de Keli nem vette a hang súlyát észre. Oldalra léptem s ütöttem. Kicsit, gyengéden, de nagyot szólt a farmeren. Keli felkapta a fejét s felnyögött. S jöttek a többiek is, no meg a parancsom: - Számolj, hangosan! Keli gyorsan számolni kezdett, de eltévesztette, mert közben nagyokat nyögött is. – Elölről! Kezdem újra! – mondtam, s már csaptam is, még kisebbet. Keli rám, pontosabban a kezemre nézett s így hamarabb nyögött, mint az ütés érte. Gábor felnevetett, s megszólalt:
- Jaj, ne nézd, mert akkor többnek érzed, mintha nem látod! Fordítsd el a fejedet a másik irányba! - nyomatékosította.
- Ki parancsol itt? – kérdeztem vészjóslóan. Gábor elhallgatott, Niki megborzongott. Keli meg elfordította a fejét, de nem szólt. – Azért! – tettem utána s ütöttem. Már nem nyögött Keli, mert nem érezte erősnek az ütést, hogy nem látta, mikor csap le. Ő is húszat kapott, de farmeren át!
- Nézd meg a gulyást, mi addig megmosdunk! – jelentettem ki s Kelit is kiengedtem a karabinerből. Mikor felállt, még visszakézből jó erőset ütöttem - teli tenyérrel – a popójára, hogy megérezze, az eddigiek gyengék voltak. Fojtottan nyögött csak fel s rám rebbent a szempillantása, jelezte, hogy megértette ezt az utolsót.
Felmentünk, megmosdottunk s kezdtük kihordani az ebéd kellékeit, megterítettünk. Asztalhoz ülve tereferéltünk, míg Gábor oda nem szólt, hogy mindenki mehet a tányérjával hozzá, mert kész az ebéd.
Vidáman ettünk, közben Encsi is, meg Keli is vicceket mesélt, no meg falusi történeteket. Ebéd után Gáborral felmentünk a házba s egy nagy papírtálcára tettük és a gyertyákkal feldíszítve, lehoztuk a réteseket a szabadban lévő asztalra. Letettük középre és elénekeltük a Happy Birth Day dalt, mert csak mi tudtuk. A végén felszólítottuk Encsit, hogy magában kívánjon valamit és fújja el a gyertyákat. Elsőre nem, de másodikra sikerült neki. Meggratuláltuk, meghúzkodtuk a füleit, puszit is kapott mindenkitől. A poharakba pezsgő került, mert azt is hoztam s bontottam közben. Encsi nagyon el volt érzékenyülve, majdnem sírva köszönte meg a gratulációt és körülményeit.
Ekkor a homlokomra csaptam s felszaladva a házba, lehoztam a becsomagolt ajándékot. Odaadtam Encsinek. Átvette, tétován forgatta, mire Gábor súgott, hogy bontsa ki. Úgy is lett. Lett nagy álmélkodás, mikor meglátta, mi van a csomagban. Abban wolkmann volt. Nem tudott hova lenni örömében. Mindenkinek mutogatta, mint egy kisgyerek. Végre helyet foglaltunk, Gábor is felköszöntötte Encsit, s kiittuk a pezsgőt, majd megettük a réteseket.
- A mosogatás marad alvás utánra, vagy ha valaki hamarabb ébred, akkor neki kezdhet! – szólította fel Gábor a népet s indult fel a házba, mi pedig utána.
Mikor beértünk s betettük az ajtót, én elindultam az ablaknál lévő – megszokott – ágyamhoz. Niki - kis tanakodás után - jött utánam s nemsokára Encsi is követte. Gábor pedig kézen fogta Kelit, odavezette a maga ágyához és lefeküdtek. Még volt kis zümmögés, majd mindenki elaludt.
Jó két órát alhattunk, mikor Gábor ébredt arra, hogy a keze zsibbad, mert Keli feje volt rajta. Lassan kihúzta alóla a kezét, megpuszilta s elindult ki az ajtón. Akkor látta - még mindig csak - a kötény van rajta. Legyintett s ment mosogatni. Nem sokára nyílt újra az ajtó s most Keli jött ki, le. Elment pisilni, majd kezet mosott és - kérés nélkül - segített Gábornak. Nemsokára én is felébredtem s lementem. Javában járt a kezünk, mikor Keli körbenézett, főleg azt, hogy az ajtó be van csukva és megkérdezte tőlem: Alszanak még?
- Igen, még egy ideig biztosan – válaszoltam – fiatalok, jó alvók! – tettem hozzá. Majd ránézve megszólaltam: - Most hárman vagyunk, ha alkalmasnak gondolod, megbeszélhetjük, amit szeretnél!
- Igen, jó lenne, de kérlek, maradjon közöttünk! – kezdte Keli, mire mi bólintottunk. Ezért folytatta: - Ők nem tudják rólam, csak azt érzékelik, hogy más vagyok, mint ők. Vékonyabb, soványabb és igen hosszú a hajam. Igen, mert én nő vagyok! Itt belül. – mutatott magára és komolyan nézett ránk. Hallgattunk és vártuk a folytatást:
- Mindig arról ábrándozok, hogy lesz valaki, aki így is elfogad. Rólatok tudom, hogy kemények vagytok, csávók is, tökösök – ezt láttam magam szemével –nem akarnátok engem, nem fogadnátok el/be közétek? – nyögte ki nehezen formálva a szavakat, miközben vágyakozva, kérőn nézett ránk. Összenéztünk, de felelni már nem tudtunk.
Lejöttek a többiek is, már mindenki ott szorgoskodott, így hamar végeztünk. Az asztalon száradtak a konyharuhán az edények.
- Eddig meg volnánk. – jelentette ki Gábor. – És most? – nézett rám.
- Volna ötletem, de ehhez mindenkit látnom kellene, pucéran is! – tettem hozzá.
- Kit nem láttál még? – kérdezte Gábor, majd a homlokára ütött. – Ja, persze, őt még nem! – mutatott Kelire. – Meg kellene mutatnod, hogy képes vagy megmutatnod magadat! – szólt szójátékkal Kelihez. Az megrezzent, körbenézett. Erre Gábor levette a kötényét, így ott állt anyaszült mezítelenül. Niki és Encsi is követte példáját, erre Keli is megszabadult mindenétől. Végignéztem Őket.
- Rendben, akkor megtehető. – konstatáltam s elindultam a házba, majd kis vártatva kezemben egy sörösüveggel és egy habspay-vel tértem vissza.
- Menjünk át ahhoz az asztalhoz! – mutattam egy üres asztalra, amire már nem sütött a nap. - Ez jó lesz! – jelentettem ki odaérve és felbontottam a sörösüveget. – Ki anti? – néztem végig a fiúkon.
- Én nem! – szólalt meg Gábor. - Gábor vagyok, hiszen tudod! – incselkedett a válaszával.
- Én sem, én sem! – jöttek sorba a válaszok.
- Akkor jó – állapítottam meg. – Encsi kezdi, mert Ő az ünnepelt. Válassz Magadnak valakit, fektesd az asztalra és választhatsz, hogy a sörből öntesz-e rá kicsit, vagy a habot nyomod rá, de utána le kell nyalnod, azonnal, lefolyásmentesen! Ha sikerült, másikunkat választasz, ha nem, akkor te kerülsz az asztalra! – figyelmeztettem és magyaráztam meg a játék lényegét. – Még fontos, bármerre is folyik, nyalni kell!
Encsi ügyes volt, mert Gáboron kezdte s sörrel. Elsőre keveset öntve, le is tudta nyalni, még Gábor köldökét sem érte el a sör. Neki bátorodott s most többet öntött, de azt is még éppen lenyalta a szeméremdombja elején. A harmadik már sok volt, mert az, befolyt az ágyékába s ott nem tudta nyalni. Pech!
- Akkor most ki következik? – kérdezte Encsi odafeküdve az asztalra. – Ki vállalja? – nézett szét.
- Én! – jelentkezett Niki és ő is a sört választotta. De már másodikra sokat öntött, így ő került az asztalra, Encsi helyére.
Jó ideig eljátszottunk ezzel, csak a sör fogyott el hamar, így áttértünk a tejszínhabra. Az legalább nem volt olyan viszkózus! Mikor meguntuk, még elmentünk sétálni a patakhoz, ahol meg is tudtunk fürödni, no meg a fröcskölés sem maradhatott ki ott - a mai napra - a játékok közül!
Visszafelé már - mi hárman - előre jöttünk s hagytuk az „ifjú párt” andalogni, beszélgetni. Ki is használhatták, mert megérkezve a házhoz kissé pirosak lettek, mikor rájuk néztünk. Behordtuk a dolgokat és mentünk aludni, vagy volt, akik még nem bírtak magukkal, pontosabban az energiáikkal! Sokáig hallatszott a rugók zenéje, a halk sóhajtások, cuppanó puszik hangja, de más is, szépen sorban mindenkitől! Sikerekben, tapasztalatokban, örömökben és „eredményekben” gazdag volt ez az este mindenkinek!
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.