mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Különleges hosszú hétvége egy várban (2)

2016. 05. 06. 19:06 | Megjelent: 748x
Alig érkeztünk haza a várba, mikor azzal fogadtak ott, hogy hamarosan zárnak, így itt a vár kulcsa és utánuk a vízözön reggelig. Még annyit azért mondtak, hogy a vár udvarán természetesen használhatunk mindent, s ha kedvünk van, akkor ott is vacsorázhatunk az asztaloknál, de az ételeket vagy meg kell rendelnünk a lenti kiskocsmából, vagy magunk készítjük el az emeleti konyhában. Mi ez utóbbit választottuk.
Mikor mindenki távozott, integettünk a távozóknak, mi is lemenve a kiskocsmáig, de nem ételért, hanem csak italokért, majd visszaérve bezárkóztunk és gondosan egy paravánt a kulcslyuk elé helyeztünk, így biztosan nem láthattak be, ha akartak sem.
Mikor már csak magunkban voltunk, akkor munkára fogtuk a subokat: kettő fent készítette a konyhában az esti vacsorát, sütötték a húsokat, mellé készítették a salátát, savanyút és felszeletelték a kis városban vásárolt friss kenyeret. Ketten lent a vár udvarán terítettek, egybetolva az asztalokat s korhűen fatányérokkal, de már vasvillák és kések nélkül, viszont cserép poharakkal. Oda készítették a nagy kézmosó tálakban az illatosított vizeket is, amivel az asztalnál ülők majd kezet mosnak étkezés előtt és közben, no meg a végén. Viszont, törülközőt szintén nem készítettek ki! (Ugyan is arra a szolgák boglyas haja, és ha volt nekik, akkor „haja” szolgált. :-)
A maradék két sub, a mazok közül, már a pincében sínylődött a szadista mester keze alatt. Tanulásul melléjük lettek rendelve a switchek is a személyes szolgámmal együtt, aki ezért igencsak dühös volt. (Meg is kapta a magáét később.)
A Shubari mester pedig éppen egy oszlopon „gyakorolt” egy újfajta kötözési módot.
Először a két subról minden lekerült, csak egy szál, erre a célra varrt darócba lettek átöltöztetve, alatta sem a mai kor alsóneműje, hanem egy vászoncsíkból készített, font, csavart alsóruhát viseltek. Lábukon falábbeli, zokni s minden nélkül. Nyakukban vasból készült szorítót csatolt, majd egymáshoz láncolta őket és úgy kellett lebotorkálniuk az ajtótól a rossz állapotú lépcsőkön a pincébe, bíráik elébe. A börtönőr, aki nem csak vezette, de rángatta is őket, közben nagyokat rúgott beléjük a kor szokásainak megfelelően, nem finomkodott. Az utolsó lépcsőfoknál akkorát rántott a vezető láncon, hogy megbotlottak s szinte beestek a pincébe. Fel is jajdultak pechükre, mert már kapták is az ütlegeket ezért. A bevezető ütlegelés után végre bíráik elé álltak és meghallgathatták az ítéletet, mely három órás tortúráról szólt.
Ennek első részében az egyiket a nyakánál fogva kiláncolta az ottani cölöphöz, hogy nézzen, lásson és okuljon, míg a másik kezelésbe lett véve. Ő mokányabb, izmosabb volt, de azért a félelem látszott a szemében már. Kezdetben a derest hozták előre a pince végéből. Mielőtt arra lett rádöntve – a kor szokásainak megfelelően – a többi, e pincerészben látható eszköz elé is elvezette, elmesélve, mi, mire szolgál és hogyan roppantja össze a csontot, marja fel a bőrt stb. A leírás és ismertetés kellően élményszerű és valósághű szöveggel történt.
Majd, mikor már kellően megrémült, vacogott, nem csak a lent lévő hidegtől, de a reá váróktól is, visszavezette a dereshez és lerántotta a fején át a darócot róla és eléggé durván a deresre fektette. Mivel próbált helyezkedni, testhelyzetét kedvezőbbé tenni, ezért tarkón vágta, így elernyedt. Most csatolta rá a deréknál a vasat és a lábait is lebéklyózta. Majd a beáztatott nádpálcát suhogtatta, s akkurátusan kiszámolta a huszonötöt a fenekére. Hogy a delikvens ne tudjon ordítani, a lábáról levett kapcáját a szájába tömte. A verés után végig öntötte egy vödör vízzel, majd felrángatta a deresről és a másik helyére akasztotta s az került lekötözésre és kapta meg a maga huszonötét.
Mikor már mind a kettő kiakasztva lógott egy szál gatyájában, akkor a fogók kerültek elő és itt-ott megcsipkedte, csavargatta a bőreiket azokkal. (Igaz, csak hidegen.) Majd a kilencágú macska (korbács) került kézbe és a mellüket, hasukat, de a lábukat el- elverte alaposan. Az egyik kezével tartotta, a másikkal ütötte a talpukat.
Innen az oszlopról az ott lévő egyik kerékre lett leültetve a mokányabb és lábainál odakötözte, majd előre hajlította és a kezeit is rögzítette. Most a beáztatott kötél került elő és azzal dolgozta meg a hátát. A vizes kötél csattogott, s lenyúzta a bőrt is egy részen, de óvatos volt, mert a víz után fertőtlenítőt is öntött a lemart részre, ami még fájdalmasabb volt a delikvensnek. Addig a másikat felhúzta a magasba a kezeinél és lábainál fogva kötéllel, onnan nézhette társa kínzását. Azután vele is foglalkozott, mert rá aggatott mindenfélét, különösen olyan ágakat, melyek szúrtak.
Kis pihenő után következett a csigázás. Ezt két módon is eljátszotta. Az egyik csiga a pince födémjén volt rögzítve és a lelógó kötél végét a delikvens hátratett csuklóihoz kötözte, majd kezdte felhúzni, míg csak kellően előre nem hajolt, majd „pipiskedett” a lábain, de végül már lógott a kötélen. Ekkor már nagyon sziszegett is. Egy darabig így maradt függve.
A másik csigázása úgy történt, hogy a bakot a falhoz állította, majd ráfektetett egy falapot és arra háton a delikvenst. Lábait a falap aljához kötözte, kezeit a feje fölött össze, majd azt vezette a felső rúdhoz, amit kezdett forgatni. Itt lassabban lehetett csak nyújtani, de ez is izgalmas volt, mind a delikvensnek, mint a nézőnek. (Mivel a fáklyákkal nem lehetett csepegtetni, így a magával hozott nagy gyertya került bevetésre.) Lassan gyűltek a stearin cseppek is a testén, amiért vonaglott is tisztességesen. Ő volt a fiatalabb, de a szőrösebb is, ezért mikor a nyújtás végére ért, kicsit visszaengedte azt s a már megszáradt sztearin darabokat a szőréről a macskával (korbáccsal) verte le.
A mokányabb közben lekerült a függesztett helyzetéből és helyette egy megvasalt bakot „lovagolhatott” meg, de úgy, hogy a lábait bokájánál összebilincselte az ott található nehéz, fém bilincsekkel és még egy nagy kődarabhoz is kikötötte. Egy ideig az tűrte, de csak bevágott a vasalt rész az ágyékába, vágatába, így egy idő után már vonaglott erősen.
A fiatalabb pedig közben a „vasszűzet” próbálhatta ki. Oda, beleállította, majd az előlapját kezdte becsukni. Így a hátába is hatoltak az ottani szögek, de a mellkasába és hasába is az elülsők.
Hamarosan mindkettő szabadult kényes helyzetéből, kaptak alaposan a fertőtlenítőből, ami szintén nem ment sziszegés, vonaglás nélkül, majd visszakapták fel a facipőket a lábukra és irány a pince másik része. Ott az itatás, telítés volt műsoron, ehhez sok víz kellett volna, így csak imitálni tudta leginkább. Ennek végeztével visszakapták a testükre a darócot és abban mehettek fel az udvarra.
Mikor jelezték, hogy készen van a vacsora, akkorra az emeleti körterasz egyik sarkába bevilágított még a lenyugvó Nap sugara, de már meleget nem adott. A pincéből felhozta a szadista mester a két subját és felvíve a Shubari mester és a switchek segítségével kikötözték azokat úgy, hogy a hónaljuknál fogva lógtak le. (Nem lehetett nagyon kényelmes, de szerencséjükre nem is panaszkodtak.)
Mi öten ültük körbe lent a vár udvarán az asztalt (három mester és a két switsh) két sub felszolgált és négy sub őket, meg természetesen a személyes szolgám pedig engem szolgált ki. A sofőr segített lehordani az ételeket a második emeleti konyháról, ezért a végén megengedtem, hogy a lábaimhoz telepedve megehesse, amit lenyújtottam részére az asztalunkról. (Ezen is dühöngött a személyes szolgám, mert ez szerinte az ő kiváltsága volt eddig.)
Szépen komótosan fogyasztottuk el a feltálalt ételeket, hozzá a salátát és savanyúságokat. Nagyon ízletes és finom volt a házi kenyér is, amiben itt-ott valamilyen magvak is látszódtak.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.