és tovább

Nem bejárat.
Lófasz.
Ahogy a zegzugos folyosón sétáltam, az volt az érzésem, nem fogok visszatalálni. Majd lesz valahogy, gondoltam, mentem tovább, minden ajtót alaposan megnéztem, de sehogy nem akart az a lakás szám feltűnni, amit kerestem, egyre nyakatekertebb útvonalon haladtam. A reggeli sunshine merevedésem újra visszatért, próbáltam nem figyelni rá, haladtam tovább a megtört csendben, mikor különös hang szólalt meg ott a folyosón. Nem tudtam kivenni honnan jött, nyekergő hang volt, gyors nyekergés, talán egy elbaszott csengő hangjára hasonlított.
Geci
Faszom
A szàmozàs nem sorban ment, így egyre jobban nem tudtam merre járok, egyforma volt minden, egy ajtó mögül puccini pillangókisasszony szólt, megálltam előtte és figyeltem, de a dallamon kívül más nesz nem szűrődött ki, néztem rajta a számot. 88. Két nyolcas. Valami elszorìtott, ráhajolt a vállamra és a súly alatt nem tudtam moccanni, a pillangókisasszony puha hangja bekúszott és kitöltötte a maradék helyet a vállam és a súly között. Egyszerre lettem szomorú attól, hogy kevesebbszer voltam szerelmes, mint amennyiszer szerelmi bánatom volt és attól, hogy nem ez a keresett lakás. 88.
Kibaszott
Faszszopó
Valahogy mégis eljutottam oda. Épp amikor feltűnt, hogy csak itt hallok komolyzenét, máshol nem, talán ezen változatok majd. Lenyomtam a kilincset, beléptem a szobába, sötét volt, csak árnyékot látszottak, messzebb egy ablakon át fény tört szürke utat, valaki az érkezésemre felállt a székből, türelmesen várt, ha már idáig eljuttottam, becsuktam magam mögött az ajtót.
Faszom
Bazdmeg
Álltunk egymással szemben, vártam, nem akartam én indítani
-maga is hallja ezt a hangot kinn?
-igen-feleltem- de észrevettem, ha káromkodom, akkor megszűnik egy kis időre, de aztán újra szól
Erre furcsán nézett rám, valóban így kimondva, elég faszul hangzik, de tényleg így volt.
-tényleg? -kérdezte
Bólintottam
-nekem nem tűnt fel
Odajött, lehúzta a cipzárt a nadrágomon és bevette a szájába a farkam. Megkeményedett ahogy magában tartotta, betöltöttöm a helyet, körbeölelt nedvesen, amikor már szétfeszìtett és nem tudtam tartoztatni magam, abbahagyta, a kanapéhoz mentünk, én hátra dőltem, ő levette a szoknyáját és bevezette a szűk puncijába a farkam, majd elkezdett mozogni rajtam. Kinéztem az ablakon és azt láttam, hogy zuhanunk le, az egész ház egy az egyben zuhant lefele, valami örvény magával ragadott minket és húzott le, rétegek nélkül maradva átadtam magam neki, megnyugodtam és beleélveztem.
Kurva
-mindjárt elmondom miért jött
Mire ránéztem volna, hogy mit is csinál, addigra behúzta a függönyt az ablakon, még sötétebb lett, mint azelőtt volt. Ma ma van és ez sokáig így is marad. Az ittlétemből kezdett elegem lenni, vagy jobbra vagy balra, de mozduljunk, mert itt közepén semmi vár. Jó volt, de folyton nem bírnám ki, ha csak ez lenne, nem ennyi vagyok, talán ez nem is én vagyok. Ez csak egy része. Se erről, se a többiről nem kell beszámolnom senkinek, nem kell lemérnem mások mérlegén.
-szeretne valamit elmondani? - kérdezte újra az kanapéra ülve, kérdezte, mintha még utolsó szó jogán, ha valamit el akarok mondani, azt most tegyem. A szájába vette a farkam és izgalomba hozta, mereven állt, készen arra, hogy újra történjen. Lassan fel-le húzta a kezét rajta, elkezdte verni, mintha tudta volna a gondolatom, hogy a világot fel kell húzni, mint egy órát, máskülönben megáll vagy ki tudja mi történik vele, hogy működjön felhúzom újra és újra, mindezt a farkammal, azzal, hogy kiverem, hogy forró és mély résekben elélvezem, hogy eggyé válok, elkezdett mesélni magáról, miközben váltogatta a szorítás mértékét a farkamon, miközben azon voltunk, hogy a világot újra mozgásba hozzuk.
-a testi fájdalom és élvezet az, amiről általában szoktak beszélni az emberek, abban lelik sokszor az örömöt, az ad nekik felszabadulást. Pedig a lelki fájdalom sokkal rosszabb és a lelki öröm sokkal jobb. A szónak nagy ereje van, könnyen lehet sebet ejteni. Úgy hogy észre sem veszi az ember. Alakít minket. Azt figyeltem meg magamon, hogy nekem szavak kellenek. Hallott már ilyenről?
Rázni akartam a fejem, de csak balra tudtam fordítani és úgy maradtam, mert egy vékony tűvel átszúrta a bőrt a farkamon. Elnyúló és kellemetlen érzés közben a pillangókisasszony és a nyolcvannyolcas lakás jutott eszembe. Kihúzta a tűt, elkezdte gyötörni, gyúrni, elkezdte lenyúzni róla a bőrt, karcolta egy apró elés tárggyal.
-szavak, a többi az kiegészítés. Ha ki voltam kötve és mozdulni se bírtam, nem okozott semmit, ha ütnek vagy ha basznak amíg eszméletemnél vagyok, én szavakat vártam. Jó vagy rossz mondatokat, mindegy, úgyse tudtam előre, hogy épp mit okoz. Rendben működik a testem, ha úgy van élvezem azt is, ha kényeztetnek, ha játszanak velem, de az csak egyszerű időtöltés, nem jelent semmit nekem, jó akkor, mikor épp nincs jobb ötlet, hogy mivel üssem az időt.
Szakszerűnek tűnő technikával a farkam tövénél szorosan megkötött egy zsinórt, ujjaival a makkomon finoman izgatott, nyelvével lenyalta a cseppeket, amik előfutárként hozták a hírt, hogy nem lesz semmi baj, a világ is fel lesz húzva a várakozásom ellenére is. A folyadék elkezdte először csípni, majd sercegés kíséretében égetni a húsom. Nem néztem oda, egy kis helyre mit öntött rá, pattogó bőrmaradványok hámlottak és piros cafatokon lógtak. Láttam magam előtt az ernyedt inakat.
-szavakkal bántottok, szavakkal szerettek. Volt, hogy abban a pillanatban jött egy katartikus élvezet mikor kimondták, volt hogy később jött elő bennem, de nekem ez okoz totális kielégülést. Kevesen tudják jól csinálni. Én sem tudom pontosan hogyan működik, valahogy így: fáj vagy örül a lelkem, erre olyan izgalomba jövök, hogy akár orgazmusom is lesz, egy olyan földöntúli helyre érkezem, amit le sem tudok írni.
Nem néztem oda mit csinál a kezével, a faszom repedni készült, sürgetni akartam, hogy minél előbb érjen véget, mert szenvedtem, szenvedtem, tudtam a végén beteljesülés se vár, próbáltam magam tartani, nem figyelni a fájdalmra, de a vég váratott magára, ahova odalötykölte, ott a szikével elkezdett belekarcolni betűket. Az örökkévalóságig.
-én sem értem, más se fogja szerintem.
Szép de egy nap véget ér.
Van úgy, hogy eszembe jutnak mondatok, amiket nekem mondtak.
Görnyedten legurultam a földre, ott folytattuk, de mikor már a testem se bírta volna tovább, egyszercsak abbahagyta. Kicsit lihegve, a plafont bambultam, reméltem, nem jön több ilyen dolog. Felhúztam a nadrágom, az ablakhoz mentem, függöny el, néztem kifelé, ugyanúgy zuhantunk tovább, odajött mellém és együtt figyeltük. Megfogtam a kezét, hogy tudja nem baj ez, nem baj, hogy olyan amilyen. A párkányon kézzel írt felirat, nem kijárat.
-bántanál?
Egymásra néztünk és kiléptünk a semmibe, hátunk mögött puccini és a nyekergő hang egyre messzebb került, nem törődve másokkal, a többi zuhanó ember kérdő szemével hisz arra nincs szükségem, zuhantunk és elkezdtük megélni a vágyainkat kimondatlanul tudva hogy jók vagyunk, nem ennyi vagyunk és tovább és tovább és tovább és tovább és tovább és tovább és tovább és