Első kalandjaim IV. rész

A gazdám, ahogy megígérte elment lezuhanyozni, de gondoskodott egy kis jelképes védelemről, hogy ne lessem meg. A sálat, ami már régóta a nyakamra volt kötve, a kanapé egyik lábához kötötte. A hátamon feküdtem egy száll nadrágban, és újra csak vártam. Nem tudtam egyszerűen betelni vele. Egész életemben kerestem valamit, és most itt volt ő. Húszévnyi hiányt töltött ki ő, s ki akartam használni minden másodpercet.
S ekkor a bejárati ajtóban egy kulcs fordult el. Fel akartam ugrani, hogy elbújjak, de az ajtó azonnal nyílt, s megjelent kedves gazdám lakótársa. Magas, sportos hölgy volt, gyönyörű arccal, barna szemekkel, és nyakközépig érő sötétbarna hajjal. Mikor meglátott, gyorsan végigpásztázott, majd mintha mi sem történt volna, folytatta tovább a dolgát. Majd mikor elkészült, oda állt elém, s én feltekintettem a fölém magasodó szépségre. Fekete magas sarkút, fekete nadrágot, és fekete blúzt viselt. Pontosan tudta, hogy mi a szerepem itt a lakásban, így azonnal felém nyújtotta egyik lábát, és azonnal parancsot, adott, hogy a számmal szedjem le cipőjét. Majd a cipőtlen, fekte harisnyás lábát, az arcom elé tolta, a magas sarkújával pedig a hátamra lépett, és a sarkát belém nyomta. Szigorúan rákérdezett a nevemre, és hogy mit keresek ott, én persze válaszoltam, majd aztán…
- Ez fáj? – még jobban belém nyomta a sarkát.
- Igen, Úrnőm! – mondtam miközben két kezemmel átöleltem a lábát, számmal pedig csókolgattam lábujjait.
- Helyes. Vedd le a másikat is! – majd oda tartotta, s tettem a dolgom.
Ezután elsétált a szobájába, de hamarosan visszajött.
- Talpra! – azonnal ugrottam.
Hiába álltam azonban fel. Magas sarkú nélkül is fölém magasodott. Letépte a sálat a nyakamról, majd egy rendes pórázzal látott el.
- Földre! – parancsolta. – Úgy látom a kis rajongóm, kipróbálta milyen kutyát tartani. De tény, ami tény elég pocsék munkát végzett. Állj négykézláb! – s így tettem.
Leült a kanapéra, és lábait a nyakamra helyezte.
- Meséld el szépen! Mit csináltatok.
- Igenis úrnőm! Bár nem gondolod, hogy kényelmesebb lenne, ha a lábaidat inkább masszíroznám közben? – próbáltam magamnak előnyösebb helyzetet kialakítani, de ez immáron nem volt jó ötlet.
Egy hirtelen előkerült pálca csapódott a csupasz hátamra.
- Majd annak is eljön az ideje! Azt csinálod, amit mondtam! – s így mesélni kezdtem.
A történetek végeztével aztán, felállt levette a nadrágját és harisnyáját. A harisnyákat a számba tömte, majd a nadrágját húzta a fejemre.
- Gondolom tudod, hogy hol van a szennyes, úgy hogy azonnal vidd ezeket oda!
Gyorsan elrohantam, majd mire visszaértem. Úrnőm addigra csak egy szál sárga pólóban volt, és egy bugyiban, valamint a bokáján volt egy fekete övszerűség. Elkapta a pórázom végét, és a bokáján lévő szíjhoz csatolta. A lábával a nyakamra nehezedett, és egész a földig tolta a fejemet.
- Ne merészelj felemelkedni négykézláb állásból! – mondta szigorú tekintettel kísérve.
Elindult a konyha felé, közben lábával nagyokat lendített, hogy a nyakörv minél jobban mozgásra bírjon.
A konyhában aztán kivett valamit a hűtőből, majd az asztalhoz ült. Én persze addig a lábához szíjazva az asztal alatt kuporogtam. Néha leejtett valami falatot, és azonnal utasított, hogy egyem meg, de mielőtt hozzá érhettem volna, azonnal eltaposta, így nagy örömömre, a talpáról is lenyalhattam. Közben halottam, hogy gazdám végzett a zuhanyzással, és elvonult a szobájába. Szóval egyedül maradtam úrnőmmel, akitől fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok.
Végzett az evéssel, s visszalépdelt a nappaliba, miközben hirtelen rántások közepette követtem.
A szobája felé vette az irányt. Belépett, s mikor beértem ránk kulcsolta az ajtót.
- Hátadra! – mutatott a szoba közepére.
Parancsot immár sokadszorra is teljesítettem. Egy laptopot vett elő, majd lehúzta a bugyiját, és az arcomra ült. Szépen előrehajolt, így kaptam levegőt és valamennyire láttam is.
- Na most pedig szépen elkezded cirógatni a nyelvecskéddel a fenekemet, érthető! – parancsolta a felém tornyosodó istennő.
- De… - próbáltam ellenkezni, a hirtelen bekövetkezett fura helyzet ellen, de azonnal egy vesszőcsapás érte a hasamat, majd a hátamat is.
- Csinálod! És befogtad! Én vagyok a gazdád, te pedig csak egy kis féreg. Így is foglak hívni. Értetted Féreg?
- Igen. – mondtam, s nyelvemet szépen kidugva elkezdtem izgatni, a nyílást, ami a fejem fölött helyezkedett el.