Egyedül

Tíz perc múlva mindketten a hálószobában voltak. Catherine karján a ruha még mindig fel volt hajtva. Kezébe vette a telefont. Jasmine az ágyon testét törülközőbe csavarva ült. Összehúzta magát. Fázott.
- Nincs vonal – állapította meg Catherine enyhe bosszúsággal a hangjában.
- Szeretnék felöltözni. Fázom. – mondta neki Jasmine.
Catherine megfordult a hang irányába. Belebámult a sötétségbe mintha átlátna rajta.
- Nagyobb gondom is van ennél. Keresd meg a szekrényt. Csak találsz valamit, ami jó rád. Vagy bánom is én.
Hallotta, ahogy a nő feláll az ágyról.
- Valahogy vissza kell kapcsolni az energiát. Nem maradhatunk így. Te itt élsz régóta. Ez a hideg meg fog ölni minket igaz?
- Igen – válaszolta Jasmine, hangja valahonnan a szoba másik végéből érkezett. – Fagytak már meg emberek mikor hirtelen jött a hideg és valami kis hiba volt a fűtésben. A saját ágyukban értek véget.
- Csodás. Átkozott egy város.
- Valóban az.
- Ezt hogy érted?
- Szerinted – kezdte Jasmine, hangjában furcsa vidámság csengett- miért idejön mindenki, aki felejteni, változni vagy meghalni akar?
Catherine nem válaszolt. Gondolkodott. Próbálta kitalálni hol lehet tartalék energia tábla.
- Megyek, megpróbálom visszakapcsolni a fűtést. Jobb, ha itt maradsz.
- Rendben.
Catherine elfintorodott.
- Ha síki tást hallasz, ne ijedj, meg csak én voltam miközben eltévedek ebben az istállóban.
- Nem fogok. Vigyázz magadra.
Catherine kinyitotta az ajtót és kilépett a folyósora. Majd becsukta maga mögött. Ha így kell visszajönnie talán, marad még bent egy kevés meleg. Lassan lépkedett. Nem ismerte a házat.
Kezét a falon tartotta így próbálta kitapogatni az utat magának. Pár lépés után jobb keze tenyere alatt megváltozott a fal érintése.
- Egy ajtó. Jó. Akkor ez lesz a könyvtár. – mondta ki hangosan.
Nem szokott félni a sötétben. Sőt élvezni szokta. De most mintha egészen a lelke mélyéig hatolna és szorítaná. Minden apró lépés hatalmas erőfeszítést igényelt tőle. Megállt.
- Szedd össze magad. – mondta hangosan voltál már rosszabb helyzetben is. Nincs itt senki más csak én. Nem lesz semmi baj.
Amint ezt kimondta zajt hallott a háznak abból a részéből amerre épp tartott.
Megmerevedett. A lába megállt a levegőben. Kirázta a hideg. Elkezdett félni. Hideg kúszott fel a gerince mentén. Újabb zajt hallott sokkal közelebbről.
Egyedül állt a szűk folyóson. Egészen eddig. Ekkor érezte egy másik élőlény jelenlétét. Nem látta vagy hallotta. Egyszerűen csak tudta, hogy ott van. Ott áll tőle alig pár lépésre. Tekintetét ugyanúgy a sötétségbe fúrja, ahogy ő.
Vajon ő is érez engem?- futott át az agyán.
Megpróbált a falhoz préselődni amennyire csak lehetett. Hátha az ismeretlen nem veszi észre. Nem sok esélyt látott rá. De más nem jutott eszébe. Félt, közel volt a pánikhoz. Lépések. Hallotta őket. Közeledtek. Mindjárt ideér. Gyenge légmozgást érzett vagy csak képzelte, ahogy az alak elhaladt mellette. Kiengedte a visszatartott lélegzetét. Ekkor az ismeretlen megragadta a karját és elrántotta a faltól. Döbbenetében nem jött ki hang a torkán. Érezte a szorítást a karján. Nem tudott ellenállni a váratlan erőnek. Érezte, ahogy nekiütközik támadója testének. Majd az egy pillanattal később el is löki magától vissza a falhoz. Mielőtt bármit is tehetett volna az ismeretlen férfi nekiszorította a falnak. Nem tudott védekezni sem az ereje sem a bátorsága nem volt meg hozzá. Ekkor az idegen megállt egy pillanatra, majd újult erővel szorította a lányt a falnak. Benyúlt a ruhája alá, végigtapogatta testét, melleit erősen megszorította. Ezután az idegen száját érezte a nyakán. Próbálta ellökni magától. De nem sikerült. A férfi szája elhagyta a nyakát és az ő száján érezte meg újra. Ekkor hasított belé a felismerés. Egy pillanatra minden ellenállás megszűnt a testében majd visszacsókolta férfit. Az azonnal reagálva a változásra még erősebben nyomta a lányt a falnak. Felsőjét egyetlen rántással szakította le róla. Catherine érezte, ahogy a másik kezei a nadrágja felé kapnak.
Ekkor tért vissza a fény. Nem volt átmenet. A teljes sötétségből egyszer csak nappali világosság lett. Catherine hunyorgott a hirtelen változástól. Nézte a vele szemben álló férfit. És amit eddig is tudott láthatóvá vált számára. James, aki szintén hunyorgott rámosolygott.
- Jobban tetszett amíg ellenálltál.
A lány megnyalta a szája szélét. És enyhén beleharapott a szájába.
- Megijesztettél.
James elkapta a tekintetét és nem válaszolt. Meglátta a folyosó végén a hálószoba ajtóban álló Jasminet. Az érdeklődve figyelte őket.
- Megtaláltam a kapcsolótáblát, Cat. A ruhás szekrény mellett voltak.
A fiatal lány elfintorodott.
- Akkor hiába volt az önfeláldozásom.
- úgy tűnik nem volt akkora áldozat – válaszolta Jasmine.
Ránézett Jamesre, megigazította magán a törülközőt. Majd folytatta:
- Segítenél továbbra is? Azt hiszem leforráztam magam néhány helyen.
Majd elfordult és visszament a szobába.
James visszanézett a lányra, az kerülte a tekintetét.
- Mit csináltál? – kérdezte tőle a férfi.
- Semmit – válaszolta a lány.
- Ne játssz velem kislány.
- Csak – kezdte Cat – megfürdettem.
- Megfürdetted?- értetlenkedett James.
- Igen, nagyon zaklatott volt. Segítettem neki
A férfi szeme résnyire szűkült.
- Ő sem mondana mást?
- Természetesen nem. Mi mást mondana?
A férfi nem válaszolt. Ott hagyta a lányt és bement a szobába.
Catherine felvette a földről elszakadt felsőjét és a vállára csapta. A férfi után indult