mélytelen és magasságtalan

Amikor odajött hozzám és tüzet kért, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Beszélgettünk, ő nem szívott bele a cigibe egyszer sem, szó szót követett, később találkozó találkozót és idővel egyre közelebb kerültünk ahhoz a anyagba sűrített, gondolatokkal telített valamihez, amiről azt gondoltuk, hogy mi vagyunk. Könnyedén beszéltünk olyan dolgokról, amikről más előtt nem biztos, hogy ugyanilyen őszintén ment volna. Nem gondoltuk túl a dolgokat, így alakult, örültünk. A vágyaink és az életünk hasonló volt. Annyi eltéréssel, hogy inkább szub, én inkább dom voltam. De a kategóriát sem tartottuk fontosnak.

Egész addig, amíg egyszer azt kérte, hogy hùzzak magamra egy maszkot. Okosodni támadt kedvem, mert a szájamnál és szememnél is volt lyuk rajta, ráadásul ismertük nagyon jól már egymást, így igazából értelmét vesztette, de csöndben maradtam. Szarok most a mélységre Ezzel a selyemkendővel megkötözlek, mondta, majd ehelyett a semmiből bilincs került elő és máris mozdulatlan voltam, hátamon fekve. Nem voltam még sosem ilyen helyzetben. Levàgta rólam a ruhát és kiment. Vártam. Vártam. De hiába, mert belépett egy ismeretlen nő. fekete ruha és egy kisebb táska. És tudtam, hogy egyhamar nem szabadulok.

-ön dagadt. dagadt és ronda.
Meglepődve nézett rám a nő. Valóban volt rajta némi felesleg, de nem zavaròan, de a helyzetem miatt dühös voltam. Vállat vont, a táskájából előkapott egy ostort és rábaszott egyet a mellkasomra. Összegörnyedni akartam, hirtelen jött az első csapás, szétáradt a testemben.
-kapcsolj be valami zenét. És kicsit feljebb üss
Mondtam, hogy hergeljem, majd sorozni kezdte a farkam, a testem és az arcom. Felrepedt az ajkam, megállìthatatlan remegés közben kezdtem elveszíteni magam, annyira elkezdett püfölni. Lehet volt már tapasztalata, a kiszámìthatatlan ütemben volt valami tudatos. Mikor piros lettem mindenhol, leült az ágyra és rágyújtott egy cigire.

Bejött ő is végszòra, tüzet kért a disznòtòl, majd a hamutálba rakta a cigit, bele se szívott.
-csinálják egy teát? - kérdeztem
-kussolj -mondta nyugodtan
-mi a faszt akarsz?
-a szart is ki akarom verni belőled
-nem kérem ezt tőled. ez szar
-ha akarsz, menj el
Ránéztem a bilincsre és úgy döntöttem maradok. Kezdett érdekesnek tűnni a helyzet. Nem mintha vágytam volna most erre A fekete ruhás nő elkezdte izgatni a farkam. Nem néztem oda, éreztem a lüktetést és a jóleső bizsergést, ahogy eltűnt a szájában, majd mohòn szopni kezdett. Az élvezet előtt megállt és összeszorította a farkam, egészen addig, amíg nyűszìtő hanggal nem adtam tudtára, hogy ez fáj nekem. Aztán újra kényeztetésbe vette.

-tudod miért van ez?-a táskábòl egyesével szedte ki a dolgokat, mind megnézve alaposan, hogy mi micsoda - mert megérdemled, egy geci voltál. Nem velem, én csak büntetek.
a szopás véget ért, így tudtam figyelni rá, csak az arcom fintorgott, mert gyötörte a herém és farkam a nő.
-csináltál már ilyet?
-egyszer elraboltam valakit -mondta- talán meséltem is. Kurva kemény voltam. De nem sikerült, a faszi nagyobb volt nálam, letepert és kiröhögött.
-akkor én vagyok az első ?
-a sokadik. De nem az utolsó
-te ilyen világmegmentő picsa vagy?
-nem bazdmeg, nem vagyok az. azon gondolkodj, hogy mi a faszért vagy ilyen szar helyzetben.
-pedig milyen nagyszerű lenne, ha igazságosztó hős lennél bazdmeg. Imàdnának. Csatlakozhatok a bandához?
-kuss

Ráült az arcomra. Éreztem a pinàja húsosságát és illatát, teljes súlyával rám nehezedett, ringatni kezdte a csipőjét ütemre. Fulladni kezdtem, mikor az utolsó légbuborékok is elhagyták tüdőm egy fényes pont jelent meg, elhalkult minden, nem éreztem a testem és elernyedtem, akkor leszállt rólam. Kapkodtam a levegő után. Megvárta, amíg rendbe jövök, aztán nem láttam, hogy mit, de szùrò érzések közben, elkezdett a bőröm alá beszùrkálni valamit. Fájt és üvölteni akartam, de inkább megkérdeztem:
-kampòkra nem akarsz felfüggeszteni?
-nem
-nincs valami jobb a táskába?
Abbahagyta, a táskában kutakodott, majd az asztalra pakolt cuccok között. És örömteli arccal felemelt egy műfaszt
-bazdmeg

-annak örülök, hogy dühös nem vagy
-jól érzem magam
-én is. csak ez a megkötött testem
A műfasszal elkezdte verni a fejem, meglakolsz, úgyis meglakolsz kiáltással. A korbácsért nyúlt és sorozni kezdett vele, de nem tudott nagyot ütni. Én meg ordìtottam, ahogy tudtam, de ez volt az első dolog, ami nem fájt. Idétlenül fogta és suhintott, apró csìpést éreztem és ordítottam. A fekete ruhás nő a kanapén ült és lemondò arckifejezéssel nézett minket.
-tudod már miért? - kérdezte
-nem gondolkodtam rajta
-ne ordìts. légy férfi, tűrd.
-oké
És csendben folytatòdòtt a korbácsolás, néha még a csattanás se hallatszòdott.

Kezdtük unni a dolgot, ez látszott rajtunk.
-tényleg érdekel, miért teszed ezt
-mondtam már
-de lehetne jobban is ezt tenni
-igaz
Erre kiment a szobából. Nem tudtam miért volt mindez, mi volt az oka. Bosszú, talán, de így még rosszabb, hisz nem tudom.
-te tudod miért?
Kérdeztem a fekete ruhás nőt. A telefonjábòl felnézett, mikor észrevette, hogy újból ketten vagyunk, elvigyorodott és az asztalhoz sietett, ahol a kellékek voltak. A mosolyt az arcán látva, elfogott egy rossz érzés.
-tudod mit szeretnék? ha reggel mellettem ébrednél. kinyitod a szemed és rögtön a szememet látod, a testemet érzed magadon. és a faszomat a pinàdban. igen, azt akarom, hogy a farkam tövig benned legyen, nem bánom, ha szárazon is, mert az első lélegzetedre elkezdelek baszni. Akarod te is?
Megfordult, kezében valamivel és újra elmosolyodott. A szemébe néztem és éreztem, hogy rábasztam.