Kellemes időtöltés a Dunakanyarban régen (2)

Reggel madárfüttyre ébredtünk, mert éjjelre nyitva hagytuk a szobánk ablakát. Éreztem, hogy reggel Gergely hozzám bújt, de dörmögtem: - Hagyj még aludni! Átölelve aludtunk még egy sort. Majd reggel tornáztunk is a teraszon, igaz csak kettesben, és futottunk le a kerti medencébe csobbanni, úszni egyet, reggeli előtt. Versenyeztünk, így jól kifáradtunk a végére. A szobában kényelmesen, vagy inkább ráérősen öltözködtünk. Reggeliztünk, mint a turisták, vagy a többi, külföldi nyugdíjas pár. Bőven válogattunk a svédasztalról ezt-azt. Tanácsomra teli pohár narancslével kezdtük az étkezésünket éhgyomorra, majd előbb hideg felvágott, sonka-féléket, utána ham and eggs-t ettünk. Rá teát ittunk, gyümölcsöset, majd a kínai jázmin teát is kipróbáltuk, egy csészével. A müzlik után, a végén, a lekváros foszlós kalácshoz, tejes kávét ittunk és egy erős, presszókávéval fejeztük be a bőséges reggelit.
Alig tudtunk felállni az asztaltól, úgy megteltünk, ezért elmentünk azonnal sétálni a közeli erdőbe. Hosszas tekergés, andalgás után végül a nyári bob pályánál kötöttünk ki. Néztük egy darabig, de mivel pénzt nem hoztunk, már-már le is mondtunk a kipróbálásáról, de mondták, semmi gond, ráíratják a szállóbeli számlánkra, csak a szobakulcsot mutassuk. Az szerencsére velünk volt. Így háromszor jöttünk le a pályán, hol ő jött elől, hol én próbáltam befogni őt. Másodszorra neki sikerült, de a harmadikban megint nekem, így én győztem a kétszeri gyorsabb lesiklással.
Hazafelé is andalogtunk még az erdőben, majd a nagyvillámi kilátóig keveredtünk, ahova felmenve, szét is néztünk. Sok minden látható volt a kilátóból, de a párkányon képek, táblák segítették az eligazodásunkat. Végre hazaértünk a szállóba, ahol a tegnapi boy meglátva minket megkérdezte:
- Ma is kérnek masszást?
Egymásra néztünk és döntöttünk: Újrázunk! Igenlő válaszunkra közölte, hogy a masszőrsrác már érdeklődött felőlünk, ezért máris megy és szól, kér időpontot nekünk. Mi a szobában nem vártuk tétlenül a boyt a hírekkel, hanem rádöntöttem Gergelyt az ágyra s birkózni kezdtünk. Azonban hevesen, így az ágyról a földre, a szőnyegre estünk le s ott folytattuk. Gergely ugyan erősebb volt nálam, no meg fiatalabb is, mégis eléggé egyenlő volt a küzdelmünk. Hamarosan kopogott az ajtónkon a visszatérő boy és mondta a lehetséges időpontokat. Gyorsan döntöttünk s nem felejtetten el a borravalót sem, a kezébe tenni. Kifelé menet még visszanézett és vágyakozón tekintett vissza ránk.
A masszőrsrác nagyon örült nekünk, mikor leértünk s meglátott. Mi fél óra múlva következtünk, addig egy idősebb, amerikai nőt masszírozott meg. Mikor végre minket beengedett, majd utánunk diszkréten bezárta az ajtót, felsóhajtott:
– Ugyan nagy borravalót adnak, de borzalom! – mondta, majd elpirult és elakadt.
Rájött, nem célszerű kibeszélnie a vendégeit másoknak, még ha azok kedvesebbek is számára.
- Nem tesz semmit. Megértjük, s nem is zavarunk. – mondtam s húztam Gergelyt magam után kifelé. Az próbált visszatartani, de a masszőr srác már tiltakozott is:
- Ne haragudjanak, hülye voltam az előbb. Nem szabad ilyent mondanom. Ezért különösen alaposan fogom tenni a dolgomat Önökért, Önökön. – hadarta el.
- S mit fogsz mondani az utánunk jövőnek rólunk? – incselkedtem még vele. – Az srác, vagy csaj lesz, esetleg idősebb? – faggattam a srácot. Az elpirult és ezt válaszolta:
- Kis szünetem lesz, ebéd-szünet s csak egytől jönnek újra vendégeim.
- Rendben, ne hagyd magadat ugratni, a barátom már csak ilyen. – mondta Gergely és a masszőrsrác vállát megpaskolta megnyugtatásul.
- Köszönöm a megértésüket, még egyszer. – nyugtázta a srác, de Gergely kissé megbántottan állt mellette és karba is tette a kezét. Most én nem értettem a dolgot, de láttam a masszőrsrác sem.
- Valami gond van még? Mondja csak, máris megteszem, ha lehet! – szólította fel tüsténkedve Gergelyt és várta a válaszát. (Nem csak ő.) Gergely lassan, tagoltan szólt:
- Tegnap választhattunk zenét is, és egyenlők voltunk, már mint, az öl…ket illetően is  - somolygott. A srác zavara fokozódott. Tétlábolt, mert nem tudta mit tegyen. Nem értette, de megkérdezni már újra nem merte.
Én elnevettem magamat, mert nekem végre leesett a tantusz. S mielőtt helyet foglaltam a székben, levettem a köpenyemet és a fürdőnadrágomat is, szépen összehajtogattam és leültem. Most már a srác is kapcsolt, gyorsan odanyúlt a tunikájához, kikapcsolta és az leesett a földre. Egy rúgással eltávolította a sarokba, és már mondta is vidáman:
- A fiatalúr nem kívánja ma a masszírozást? – s nézett vidám szemekkel Gergelyre.
- Dehogyis nem, de a tegnapi befejezéssel kérem! – adta meg a választ és már mezítelenül feküdt is fel a masszírozó ágyra.
Még talán élvezetesebb volt a közös időtöltésünk, mint tegnap, mert izgatóbb zenét is tett be, meg már mi is mertünk, közben is akciózni kezeinkkel, nem csak Ő. A srác mindkettőnket leszopott megint, de kis tétovázás után mindkettőnktől kért egy-egy kúrást is. Mármint magának. Utána hármasban henteregtünk még a meleg földön, egymásba gabalyodva. Végre elbúcsúztunk, felmentünk a szobánkba, majd – ebéd előtt - aludni tértünk.
A távoli harangszóra ébredtünk. Gyors zuhany, majd bepakolás és lepakolás a kocsiba. Visszaérve a szobába, kopogtak és a boy kukkantott be azon. Kissé neheztelt, hogy magunk vittük le a csomagokat, mikor ez az ő feladata, de látszott, hogy nem ezért jött. Én jöttem rá hamarabb, mert megkérdeztem, hogy mennyi ideig maradhat, hogy ne keressék. Előhúzta a személyi hívóját, megmutatta és mondta, hogy az jelez, ha mennie kell, majd felsóhajtott:
- Bár csak elmehetne már!  – hangzott a szájából, miközben fülig vörösödött.
Kapcsoltunk mindketten, hogy a boy és a masszőrsrác egyeztetett egymással, így évődve megkérdeztem a boytól:
- Olyan sürgős, hogy máris elmenne? Nem tudna egy kicsit még maradni, ott? – s mutattam, hol az az ott. Odanézve láttuk, hogy nem kis csomagra mutattam.
- Ja, dehogy, azt csak úgy mondtam, bár némi segítség jó lenne hozzá. – szólt a boy még mindig vörösödve.
- S kitől szeretnéd? – kérdeztem meg.
A boy somolygott és mindkettőnkre mutatott egyszerre.
– Ejha, ez már igen! – reagáltam és Gergelyre néztem. Az beleegyezően bólintott.
- Ön kérdezte Uram! – magyarázta meg a boy zavarában.
- Rendben, de akkor ne magázz, mert megázva nem tudok…- szólaltam meg.
- Igen, Uram! – készségeskedett a boy. – Hogyan szólítsam, szólítsalak Titeket?
- Ő Gergely, engem ismersz már s Te? – kérdeztem viszont.
- Én Dániel Daniel, mint a skót whisky! – mutatkozott be és nevetett. Mi is.
- Akkor iparkodjunk, mert most még nem szól, de szeretnéd, ha „szólna” , ugye? – nézett rá Gergely. – Szereted a szendvicset? Voltál már abban, középen? – kérdezte meg a boyt.
- Egyszer igen s élveztem is nagyon. – válaszolta és már bújt is ki a ruháiból. Mindhárman élveztük, mert mi cseréltünk is közben Gergellyel, hogy Ő is megdughassa. Közben volt gondunk arra is, hogy a boy is eldurranhasson.
A szoba átadása sikeres volt , és úgy ültünk le ebédelni. Ugyanoda, ahova tegnap este. Ma könnyű ebédet ettünk, s csak narancsot ittunk hozzá, és persze kávét a végén. A szivarozás is kimaradt. Hazafelé még Szentendrén is megálltunk egy kis városlátogatásra, nézelődésre és pár templomot, a Vár-dombot is megnéztünk, megjártunk, mint a ráérő és más érdeklődő turisták. A városba érve nagy kerülőt tettem, mert Gergelyt hazavittem. Én már egyedül értem haza a lakásomba, ami úgy is üres volt.
(folyt. köv.)