Flash Gordon remix 10. rész

Jerry újabb nagy pohár vizet hozott Aurának, és lecserélte a borogatást a hátán. Kicsit hosszasabban nézte a sebeket mielőtt ráterítette a vizes lepedőt. Aura ingerülten szólt rá:
- Ne nézd már!
- Ne haragudj! – mondta Jerry, és a húga mellé telepedett az ágyra. Látta Aurán, hogy a kínzás emlékei járnak a fejében. „Valamivel el kéne terelni a figyelmét.” – gondolta magában, majd így szólt:
- Emlékszel, amikor régen egymást kínoztuk, aztán megijedtünk, és vicceket olvastunk fel, hogy megnyugodjunk?
- Nem akarok emlékezni. Különben sincs nálunk vicckönyv, és nem tudsz olyan viccet mondani, amit ne ismernék.
- Nem, de van egy ötletem. – pattant fel Jerry. Kiállt az ágy szélére, mintha színpadon állna, és stand up comedy-ket kezdett mondani a lánynak. Olyanokat, amiket nagyon kedveltek, sőt improvizált is hozzá. „Ez hülye.” – gondolta Aura. Eleinte nem bírt odafigyelni, de néhány perc után kezdett megfeledkezni mindenről. Meglepően jó hangulata lett, azonban mosoly nehezen jött az arcára. Jerry már alig bírta röhögés nélkül, annyira belemelegedett. Ettől Aurának is nevetnie kellett, de közben a könnyei is folytak, végül rászólt a bátyjára:
- Ne nevettess, ez fáj! – rögtön visszaszívta volna, olyan megalázónak érezte, hogy eddig leplezni próbálta a fájdalmát, most meg még ki is mondta.
- Sajnálom. – mondta Jerry, és leült Aurával szemben a magas párna másik oldalára, hogy simogatással hozza helyre, amit elrontott.
- Akkor már csak egy módszerem maradt – mondta halkan a fiú. Gyengéden megérintette Aura állát, hogy megemelje a fejét, amit a lány szégyenében lehajtott. Egészen közel hajolt hozzá, és lágyan megcsókolta az ajkait. Utána kicsit eltávolodott, és nézte a hatást. Aura lesütve tartotta a szemeit, de valami érzéki vonások jelentek meg az arcán. Jerry újra csókolt, ezúttal hosszan és mélyebben. Aura kezdetben csak hagyta, aztán maga is visszacsókolt, majd hirtelen leesett neki, hogy a bátyjával smárol, kibújt a csókból, és kérdőn nézett a fiúra. Jerry úgy érezte, nem bírja tovább magába fojtani az érzéseit:
- Ha már kiderült, hogy nem vagyunk vér szerinti testvérek, valamit el kell mondanom: szeretlek, Aura!
A lány csodálkozva nézett. „Csak nem úgy érti…” – gondolta. Lazított meglepett arcvonásain, és így szólt:
- Én is szeretlek, Jerry.
- De én szerelemmel szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, Aura.
„Akkor mégis úgy érti” – gondolta a lány. Meglepődött ezen a vallomáson, azért is, mert nem hitte volna, hogy bárki vonzónak találja azok után, ami történt vele. Vagy talán pont azért? Csak egyre tudott gondolni, Jerry biztosan annyira félt, hogy elveszíti, hogy egészen elment az esze, és úgy érzi, mintha szerelmes lenne. Ezért azt kérdezte:
- Mégis… mióta?
- Amióta megszülettem. Sőt, amióta megfogantam.
- Akkor még sehol nem voltam, Jerry. Csak pár héttel később ültettek be anyánkba.
- De lehet, hogy már előző életemben is téged szerettelek, Aura. Tényleg, van élet a halál után?
- Honnan tudjam? Még élek. Sajnos.
- Néhány percig voltál a… klinikai halál állapotában. Emlékszel valamire?
Aura kutatott az emlékei közt. Megrémült attól, amiket ott talált: a korbács csattanása, a vér látványa… Hirtelen az a kép suhant át előtte, amikor valami egészen távoli álomból ébredt, lámpafény világított az arcába, színes kijelzők vették körül, a teste tele volt orvosi műszerekkel és mindenféle csövekkel, és az az őrjítő fájdalom… De előtte… Megvan:
- Igen… a fény… láttam egy… angyalt.
- Angyalt? Nem olyan szárnyas sólyomember volt, akiket a gyűlésen láttunk, mikor ide érkeztünk?
- Nem. Ez csak fényből volt. Beszélt is hozzám.
- Komolyan?! Mit mondott?
- Dakop… itup… labang.
- Mi?
- Ezt mondta.
- És ez mit jelent?
- Nem tudom.
- Most szívatsz?
- Nem. Tényleg ezt mondta, de fogalmam sincs…
Hirtelen nyílt az ajtó. Aura ijedten bújt Jerryhez. Két cselédlány jött be. Letörölgették Aura sápadt arcáról a könnyeket meg a verejtéket, és kisminkelték.
- Ez vízálló smink, de legalább addig ne sírj, felség, amíg elkészítjük. – mondta az egyik.
Miután elkészültek vele, el is mentek. Jerry folytatta a beszélgetést:
- Egyébként ne érts félre, tudom, hogy Flasht szereted, nem akarok közétek állni. Csak azt akarom, hogy boldog légy.
- Flash nem fog szeretni többé, ha megtudja, hogy…
- Ugyan már, dehogynem! Viszont ha mégsem, akkor megetetem vele a tökeit.
- Jerry, ne mondj ilyeneket!
Ismét nyílt az ajtó, ezúttal az ápolónő lépett be. Lepakolta az ágy mellé a műszereket, és így szólt:
- Megint jelentést kell küldenem az orvosoknak az állapotodról, felség.
Felhelyezte a műszereket Aura karjára és fejére, aztán figyelte a monitort. Egyszer csak aggódva Jerryhez fordult:
- Nem lett volna szabad fájdalomcsillapítót adnod neki! Ezért téged ki fognak végezni, ha így elküldöm az eredményeket. A 9-es fájdalomszintje lecsökkent 5-ösre, ezt nem lehet mással magyarázni.
- Nem tudod átírni? – kérdezte rémülten Jerry.
- Nem tudok belenyúlni, csak a mért értékeket küldhetem el.
- És ha azt mondanám, hogy én adtam be magamnak? – szólt közbe Aura.
- A helyedben nem tenném, felség. Nem végeznének ki, de nagyon megbüntetnének érte.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte aggódva a lány.
- Valahogy produkálj a műszernek egy 9-es fájdalmat. Például dőlj hátra.
- Azt már nem! – sírta el magát Aura.
- Különben a fiút kivégzik.
- Ne! Inkább…
- Ne, Aura! Kész vagyok meghalni érted! – vágott közbe Jerry.
- Ne butáskodj, Jerry. Mi lenne velem nélküled?
- És gyorsan, mert 5 percen belül el kell küldenem az eredményeket a központba. – sürgette az ápolónő, és Aura mögé tett egy párnát. A lány lassan, félve közelített a párnához, közben szorította Jerry kezét. Abban a pillanatban, ahogy hozzáért a párna a hátához, felkiáltott és Jerry karjaiba ugrott.
- Nem jó. – mondta az ápolónő. 10 másodpercig úgy kéne maradni, amíg az eszköz megméri a fájdalomszintet.
- Nem megy, sajnálom Jerry. – sírta Aura.
- Várj csak, talán van nálam fertőtlenítő spray. – mondta az ápolónő – Lehet, hogy az is elég lesz, mindjárt kipróbáljuk. Úgyse steril ez a lepedő, ami rajta van, vegyük csak le.
A nővérke levette Aura hátáról a vizes lepedőt, és ráfújta a fertőtlenítő sprayt. A lány nem bírta ki ordítás nélkül, és úgy szorította Jerry kezét, hogy majdnem eltörte.
- 8-as. – mondta az ápolónő – Ez már talán nem tűnik fel.
Elküldte a mérési eredményeket, aztán elment.
Aura sokáig sírt Jerry vállán, mire újra meg bírt szólalni:
- Segítsd fel rám azt a palástot, kérlek!
Jerry ráadta a hosszú, majdnem földig érő palástot, ami vállrészén elegánsan ívelt fém díszítéssel kapcsolódott a ruhához. Aura egészen hercegnősen nézett ki benne, főleg külső szemlélő számára, aki nem tudja, mi van alatta.
- Vigyél el innen, ezt nem bírom ki még egyszer! – kérte Jerryt.
- Fel bírsz állni?
- Nem tudom…
Jerry felsegítette az ágyról. Aura a karjába kapaszkodott. Lassan megindultak az ajtó felé.
- Bírod? – kérdezte Jerry.
- Bírom. – válaszolta Aura. De a következő lépésnél a földre zuhant volna, ha Jerry nem kapja el. Sosem gondolta volna, hogy a járás ennyire igénybe veszi a hátizmokat. Mikor elértek az ajtóig, gyűrűjét a zár felé irányította, és fénysugarat bocsátott ki belőle. Akkor kapta ezt a gyűrűt, mikor kiderült, hogy hercegnő. Minden ajtót ki tudott vele nyitni, de ez az ajtó nem nyílt. Újra próbálkozott, de semmi eredmény.
- Le van tiltva a gyűrűm. Be vagyunk zárva. – mondta kétségbeesetten.
Jerry nézegette a zárat, de ezzel a fajtával nem tudott mit kezdeni. Óvatosan visszavitte Aurát az ágyhoz, közben próbálta megnyugtatni:
- Mindenki gyűrűvel jött be, figyeltem. Ha megint bejön valaki, akkor megpróbáljuk megszerezni tőle a gyűrűjét, és akkor el tudunk szökni.

(FOLYT. KÖV.)
(Készült a Flash Gordon c. film alapján. Nyomokban egyéb filmrészleteket is tartalmaz.)