Szabadabb napjaink 1

Napsütéses derűs őszi idő volt. A hétvége jónak ígérkezett, sikerült egy kis programot szervezni. Amikor végre kezdtek összeállni a dolgok minden téren, már látszott rajta,teljesen elönti a láz. Alig várta,hogy megérkezzen a kis játszótársa. Különösebben nem kívántam aktívan részt vállalni a dolgokban, passzív szemlélődést választottam.
Ahogy járt-kelt a lakásban, lázas izgalomtól hegyelő rózsabimbóival, a fekete selyem hálóinge követte vonalait. Odatettem egy kávét, s közben figyeltem ahogy rendezkedik a.lakásban. Ahogy az első csepp megindult a jó öreg kotyogós csövéből,a kávéillat terjedni kezdett a lakásban. Az illat betöltötte a légteret, egy madár csodálatos nyárbúcsúztató éneke betöltötte a nyitott konyhaablakon keresztül a házat röpködő hangjegyekkel. A Galambom pillanatok alatt belibbent kecses orrával a finom illatot követve. Ahogy közelebb jött egy mozdulattal elkaptam a derekát, s innen már nem volt menekvés. Tudta, ebből a csapdából nem szabadulhat.
Szorosan magamhoz húztam, mélyen belefúrtam tekintetemet az ö tekintetébe.
- Megmondtam,hogy nem futkorászok, csapdába csallak bármikor.
-Már épp megszólalt volna amikor egy csókkal megakasztottam a szavait.
-Egy gyors mozdulattal feltettem a konyhapultra, újabb csókok következtek, közben a kezem vidám kalandtúrára indult,hogy törékeny testének zugait meghódítsa. A simogatások ahogy kényesebb területre értek, s ahogy ajkammal a nyakát csókolgattam, egyre erezhetően gyorsult fel a.pulzusa, megannyi erotikától fűtött sóhaj kíséretében intimitással töltve fel a lakást. A madár éneke nekünk szólt, s ha létezett még szép pillanat, akkor ez bizonyára örökké az emlékezetünkbe vésődött.
-Ne mozdulj,mondtam bal mutató ujjamat a szeme előtt fenntartva.
- Hirtelen harag és csalódottság jelent meg az arcán. Már épp követelni akarta a folytatást, mikor meglóbáltam az ujjam.
- Ne feledd hol a helyed.- szóltam kellő határozottsággal.
Kitöltöttem a kávét. Egy bögrébe, lassan az orrához legyeztem a gőzt, majd mikor nyúlt volna érte, lassan félre tartottam.
Tudtam jól,utálja az ilyen játékot,de izgalmasabbá is teszi számára.
- Az utolsó kortyot tartsd meg nekem a szádban. Onnan akarom elfogyasztani.
Majd az üresen tartott kezeibe adtam a bögrét.
Lassan, kortyonként fogyasztotta el.
Jól beszívta az illatokat.
Testét fokozatosan töltötte el a kávé.
Az utolsó kortynál maga mellé tette a bögrét,majd a szájából szép lassan adta át az adagomat, majdnem elnevette magát.
De erősen koncentrált,nehogy hibázzon. Tudta jól,hogy ha túl sokat hibázik,az nem sok jót jelent számára.
Miután kiélveztem az ízeket, s lenyeltem a kávémat bal kezemmel ismét simogatni kezdtem, szinte dorombolt, ahogy a combjához értem, amikor a mellbimbóját kerülgették ujjaim.
Hirtelen két ujjam közé csíptem, s mocskos vigyorra húzódott a szám, ahogy megcsavartam, szorongattam.
Játszadoztam, majd elengedtem. Sziszegése abbamaradt.
Észre sem vette a háta mögé készített kötelet, miközben ajkaink ismét összeértek, a kezeit a háta mögé toltam, ahol gyorsan hurokba került. A kötél meghúzva.
Átültettem a konyhaasztalra, Oldalra fordítottam,a kötéllel kezeit felhúztam, s lassan szabad kezemmel elkezdtem simogatni.....