Liam és a kötelek szenvedélye

-Sziaaaaaaa! – köszön lelkesen, amikor belép az ajtón és rögtön a nyakamba ugrik. Egyáltalán nem törődik az én távolságtartásommal, pedig automatikusan elhúzódom tőle és mezítláb indulok a szoba felé. Ő nem igazán a dominát keresi bennem, inkább a játszótársat, akivel újabb és újabb ötleteit kiélheti. Azt szereti, ha teljesen hétköznapi öltözékben fogadom, ezért csak egy kinyúlt pólót viselek, alatta semmit. Amint beérünk izgatottan kezdi kipakolni a különféle köteleket, karabinereket, hiába vagyok én is jól felszerelve, ő mindig a saját cuccait használja.
-Hoznál be esetleg néhány fehérneműdet? – néz rám fel és meglepődöm, de azért kinyitok egy fiókot és előrángatok belőle három bugyit.
-Egy melltartót is, ha van… légyszí – néz rám, mire egy másik fiókból veszek elő azt is. -Az az ötletem támadt, hogy kikötözöl, bekötöd a szememet is, aztán egyenként betömöd a számba a ruhadarabjaidat, vagy az enyémeket, nekem pedig ki kell találnom, hogy mi az.
Elképedten csóválom a fejem, de máris izgat egy kicsit a játék, szóval csak bólintok.
-Azonnal feküdj az ágyra! – kiáltok rá, hogy éreztessem vele, eleget beszélgettünk, ideje a tettek mezejére lépni. Engedelmesen hanyatt dől a lepedőn én pedig odalépek az ágyhoz, a kezemben az egyik kötél, amit hozott. Fonott, kemény, ezzel hurkolom át a csuklóját és felszisszen, amikor jó erősen meghúzom a csomót. – Hallgass! – parancsolok megint és engedelmes kiskutya szemekkel néz fel rám. Feljebb rántom a karjait kötél végével a kezemben és odaerősítem az ágy végéhez úgy, hogy a feje mellett, elég kényelmetlen pozícióban kelljen őket tartania. Aztán a lábak következnek, egy-egy oszlophoz béklyózom őket, hogy enyhe terpeszben, alfelét nekem teljesen kiszolgáltatva kelljen feküdnie. Végül egy fekete selyem kendő következik. Óvatosan megemelem a fejét, alá csúsztatom és gyakorlott mozdulatokkal összekötöm a tarkójánál. Aztán, amikor elkészül a művem néhány lépésre eltávolodom az ágytól hogy megszemléljem. Elégedett kis mosoly játszik a szám sarkában, főleg amikor megérzem a bizonytalanságát ebben a kiszolgáltatott helyzetben.

kikötözve
Mivel már nem lát, ezért előszedek még néhány pólót és kevésbé szexi alsóneműt is, sőt, az egyik régi alsónadrágot is, amit alvás közben szoktam viselni. Mindent odakészítek mellénk az ágyra, aztán lovagló ülésben elhelyezkedem a derekán. Elégedetten nyög fel, amikor megérzi a súlyomat. Kezemben egy újabb kötelet tartok, amit most a nyaka köré húzok úgy, hogy a végével bármikor egy rántással fojtogatni tudjam.
-Nos, akkor lássuk, milyen ügyes vagy! – hangom határozott – Nyisd ki a szád! – ő pedig alázatosan eltátja a száját. Fogok egy könnyű, fekete csipkebugyit és szépen elkezdem a szájába tömni. Közben a kötéllel játszadozom, de egyelőre még hagyom lazán. – Na, mi ez? – ripakodom rá, aztán egy rántással kihúzom belőle, hogy meg tudjon szólalni. Köhint egyet és rekedt hangon böki ki:
-Szerintem egy csipkebugyi..
-Helyes, ezt eltaláltad! – egy kicsit meglepődöm, de aztán megjutalmazom, ahogy ígértem. Hátranyúlok és a farkát a kezembe véve elkezdem simogatni miközben a másik kezem két ujjával a mellbimbóját csavargatom. Érzem, ahogy megfeszül alattam, ezért hirtelen elengedem. – Jöhet a következő! – vágom el élvezetének forrását, aztán kiemelek a halomból egy pamut bugyit és azt tömöm be neki.
-Kíváncsi leszek, ezt eltalálod-e! – hajolok előre, a fülébe suttogok miközben ránehezedem a mellkasára és élvezem, ahogy kétségbeesetten levegő után kapkod. Ahogy újra felegyenesedem a bugyit is kitépem a szájából, majd hallgatom ahogy másodpercekig csak zihál.
-Ez….ez egy… – próbálja összeszedni magát – egy alsónadrág, az enyém. – fejezi be végül én pedig diadalittasan felkacagok.
-Nem találtad el! – vágom rá kárörvendőn, mert végre megbüntethetem. – Most pedig jöhet a büntetés! – azzal megmarkolom a kötelet, ami a nyaka körül lógott eddig csak, a csuklóm köré tekerem a végét és elkezdem magam felé húzni. Ahogy a csomó szorul a nyaka körül az egész teste ívben megfeszül. Látom, ahogy a kezei ökölbe szorulnak az ágy végében és előre hajolok egy kicsit, hogy az egyik mellemet beletuszkolhassam a szájába, egyben az orrát is lefedve, hogy tényleg semmi levegője ne maradjon. Kb. egy fél perc is eltelik mire hánykolódni kezd alattam, mire én még legalább tízig elszámolok és csak akkor engedem el hirtelen. Felhördül ahogy megint levegő áramlik a tüdejébe, az arca teljesen kivörösödve és ettől meglehetősen beindulok. Kezd tetszeni a játék. Egy újabb darabot, ezúttal egy melltartót fogok a kezembe és megmarkolom az állkapcsát, lefelé feszítem, majd belegyömöszölöm.
-Azt hiszem, ez könnyű lesz – mosolygok rá édesdeden, bár ő ezt úgysem látja. Végigsimítok a testén néhányszor mielőtt kikapom a szájából.
-Ez egy… – lihegi elégedetten – melltartó
-Helyes! – kiáltok lelkesen. Megint hátranyúlok a farkához, a körmeimmel megkaristolom a golyóit finoman, mire hatalmas nyögés szakad ki belőle. Aztán újra a bőrt húzogatom ütemesen fel és le, a makkjánál mindig összezár a kezem és megszorítja egy kicsit.
-El….fogok….élvezni… – nyögi ki.
-Dehogy fogsz! – szólok rá rögtön – Majd akkor, ha megengedem neked! Világos?
-Igen…úrnőm…ahhhhh – érzem, hogy tényleg közel jár, ezért abbahagyom és keresek megint valamit, amit a szájába tömhetek. Felcsillan a szemem, ahogy a zoknijára téved a tekintetem. Megmarkolom, gombócba gyűröm és így tolom be neki.
-Na, ez mi ? – kérdezem felhevülten és tudom, hogy nem fogja tudni.
-Talán… – suttogja amikor végre beszélni engedem – az én alsónadrágom…
-Ezt nem találtad el! – hangomban az elégedettségtől összeborzong, aztán megadóan várja a büntetést. Nem is késlekedem, egyik kezemmel megint megmarkolom a kötelet és szorítani kezdem, a másikkal viszont a mellbimbóját kapom el és csavargatom hol egyik, hol másik irányba.
-Kérlek, kérlek úrnőm ne bánts! – sikolt most fel, ami arra ösztökél hogy még jobban elszorítsam a levegő útját. Megint teljesen kivörösödik és ahogy a fájdalom a mellébe harap felsikolt alattam. Mintha egy rodeon lennék és egy bikát ülnék meg éppen. Tetszik a hasonlat, ezért megint egy kicsit megszorítom, amíg már végül egyetlen korty levegő sem jut el hozzá. Most is váratlanul engedem el és hagyom néhány percig, hogy lihegve próbálja összeszedni magát. A farkára sandítok, áll, mint a fagyott kutya lába és ahogy a makkja megduzzad tudom, hogy közel a vég.
-Még egy utolsót – susogom lágyan a fülébe, mire engedelmesen sóhajt. Nem, mintha lenne választása. Egy újabb csipkebugyi következik, amit azonnal el is talál, ahogy a szájába ér. Egész teste feszülten várja a befejezést, én pedig lehengeredem róla, a két lába közé térdelek és a melleim közé szorítom a farkát. Addig mozgok ebben a pózban ütemesen, míg fel nem kiált hangosan és el nem kezd élvezni. Akkor kézzel folytatom tovább, egészen addig, míg az utolsó cseppet is ki nem facsartam belőle.

Miközben próbál lenyugodni és kikerülni az intenzív élmény hatása alól én letörölgetem, majd először a lábát, aztán a kezét szabadítom ki. Utoljára a szeméről veszem le a kendőt és amikor rám pillant tökéletes elégedettség tükröződik benne. Mellé heverek, nem engedem, hogy átöleljen, inkább a könyökömre támasztom a fejem és rákacsintok.
-Azért ez egész jó kis játék volt…