Kölcsönfiúk 4

Hamar elmúlt a szeptember. Már jócskán benne jártunk az októberben.
Kezdtünk összeszokni a fiúkkal.
Keveset voltak otthon, mivel sok elfoglaltságot adott nekik a főiskola.
Általában reggel nyolckor mentek el. Egész délelőtt előadásokon voltak. Menzán ebédeltek, és késő délután értek csak haza.
Ha nyitva volt az átjáró ajtaja, beköszöntek. Pár szót beszélgettek velem, majd a szobájukba mentek, és a tantárgyakkal foglalkoztak, vagy valami mással.
Csendesek voltak, nem zavartak.
Volt, hogy az ajtót zárva találták, Ilyenkor szépen visszavonultak a lakrészükbe. Ha végeztem az aktuális dolgommal, akkor be szoktam nézni hozzájuk. Volt, hogy váratlanul nyitottam rájuk.
A szombati napokat általában együtt töltötték velem. Ilyenkor Tamás főzött, és Péter volt mellette a kukta. Nekem más dolgom nem is volt, mint leülni az asztal mellé.
Ebéd közben, és utána beszélgettünk. Ilyenkor elmesélték, hogy mi történt hét közben a főiskolán.
Úgy éreztem, hogy őszinték velem. Örülnek, hogy velem lehetnek. Beszámoltak ilyenkor arról is, hogy szerintük miért érdemelnek büntetést heti viselt dolgaik miatt. Hagytam, hogy ők szabják ki magukra a bünti mennyiségét. Ezután le mentünk a garázs melletti kis kamrába, ahol mindketten felszólítás nélkül meztelenre vetkőztek.
Felváltva felhasaltak a deresre, és én a saját maguk által kiszabott büntetést a hátsójukra mértem.
Általában feneküket fogva köszönték meg a fegyelmezést.
Láttam rajtuk, hogy élvezettel fogadják a feneklést, mert mindig kemény hancúrral keltek fel a deresről. Az már természetes volt, hogy utána kézcsókkal köszönjék meg a fegyelmezést.
Hogy engem is kielégítsenek, arra az első alkalom óta nem került sor. Jártak hozzám büntetésért régi szolgáim. Volt közöttük olyan, aki kifejezetten igényelte ezt.
A fiúkat meg hagytam egymásnak. Tudtam, hogy ők szeretik egymást. Egymás mellett alusznak. Nem gondoltam, hogy szükségük lenne az ilyen együttlétekre velem.

Ezen az őszi szombaton Péter a fenekelés után megkérdezte, hogy miért nem igénylem az ilyen szolgálatukat. Ők örömmel juttatnának el engem a csúcsra.
Bajom van velük? Vagy nem jól csináltak valamit?
Közben most először láttam, hogy Péter zavarban van. Eddig csak Tamás pirult el előttem.
Mondtam nekik, hogy semmi probléma. Az első napi játék nekem nagyon kellemes volt. Csak nem akarok közéjük furakodni. Szeressék csak nyugodtan egymást.
Vannak más fiúk is, akik hozzám járnak nevelésre. Olyan is van közöttük, akinek mindenképpen hozzátartozik az ilyen tevékenységre való kényszerítés.
Péter biztosított róla, hogy akármikor nagyon szívesen rendelkezésemre állnak akármiben.
Megnyugtattam, ha szükségem lesz rájuk, élni fogok ajánlkozásukkal. Lehet, hogy előbb sor fog kerülni erre, mint gondolnák.

Hét közben felhívott egy régi barátom, és értésemre adta, jó lenne hét végén találkozni a régi társasággal. Négyen szoktunk néha összejönni, egy kis iszogatásra, beszélgetésre. Most én lennék a soros, hogy vendégül lássam a társaságot. Mind a négyen dom beállítottságúak vagyunk. Ilyenkor mindegyikünk magával viszi az egyik szolgáját.
Kapóra jött barátom felkérése.
Mondtam, hogy várom őket szombaton öt órakor...

Amikor ezen a napon délután beköszöntek a fiúk, behívtam őket magamhoz.
Elmondtam nekik, hogy szombaton vendégeim jönnek, és szeretném ha rendelkezésemre állnának egész nap.
Úgy terveztem, hogy Tamás lesz a séf, és Péter inaskodik. A felszolgálást ilyenkor mindig az összes szolga együttesen szokta végezni. Megbeszéltük, hogy mi lesz a menü... Úgy gondoltam, hogy semmi extrával nem készülünk.
Tamás írja össze, hogy mit kell majd vásárolni. Úgy számítson, hogy kilenc emberre kell főznie.
Péternek megmondtam, hogy az a szokás ilyenkor, hogy az inasok egészen végig meztelenül szolgálnak fel. Én úgy szeretném, hogy Tamás is ruha nélkül tevékenykedjen a konyhában akkor, amikor a vendégek már megérkeznek.
Nem volt kifogásuk. Péterről tudtam, hogy van benne egy jó adag magamutogatás.
Tamás pedig általában nem szokott soha ellenkezni, követi barátját mindenben.

Pénteken, amikor haza értek a főiskoláról, beültünk a kocsimba. Elmentünk a bevásárlóközpontba, és minden szükségeset megvásároltunk.
Hazaérve kirakodtak a kocsiból, és hűtőbe tettek mindent, aminek ott a helye.
Előkészítettek mindent, amit meg lehetett előre csinálni, hogy másnap kevesebb legyen a munka.
Szombaton korán felkeltek, és amikor én ébredtem, már a konyhában tevékenykedtek.
Reggelit tettek elém, s én a konyhaasztal egyik sarkánál ülve örömmel figyeltem serénykedésüket.
Szerencsésnek találtam magamat, hogy két ilyen remek srác a szolgám.
Barátaimnak csorogni fog a nyála, amikor meglátják őket.
A konyhaasztalnál nagyon szerényen ebédeltünk meg. Láttam, hogy már majdnem készen van a vacsora, elküldtem a fiúkat zuhanyozni. A lelkükre kötöttem, hogy pihenjenek is. Azt akarom, hogy csinosak legyenek estére.