Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Összevarrt ajkak öröknémasága

Törölt felhasználó
2015. 06. 15. 18:02 | Megjelent: 876x
... Reszket a hidegtől, a levegőben terjedő félelemtől, a tudattól ...

Lábainál érzi a köd ülte tisztáson őseinél ősebb oltáron állva kúszik fel hideg érintése a végítéletnek. Bokái köré fonódik, láncokként rögzíti mozdulatlanságba.
Szemek vöröse átható égetéssel süt a fekete homályból körülötte ... az ítélő bíróság.
Fák törzseinek égbetörő, acél-kemény vázként körülölelve, mint ketrecének rácsa.

Rohanna, de lábát gúzsba köti egy erő, a bűnhődés vágya.

Lombok ezrei beborítják az égnek kupoláját, hogy kizárják a világot, s vele tán a reményt is. És mégis egy apró folt, hol egyetlen barátja és hű társa mosolyogva önti rá fényét. Cinkos kacsintás?! - Az volt! Annak akarja látni.
REMÉNY!

Zaj mi visszarántja a valóságba.
Csuhába öltözött, arctalan lények jönnek sorban imát mormolva, kántálva. Erősödő hangjuk tudatát zavarva, fejéhez kapna. De csak akkor tudatosul benne, hogy két kezét szorosan ölelve mellette állnak őrzőangyalai.
Lassan néz egyikről másikra, szemében kérdéssel.
- Mi lesz vélem?
De válasz nincsen. Nincs, ki a jövőt látná. Több valóság fut az idősíkjában párhuzamosan, kanyarogva, rohanva, s ha kedvük van, keresztezik egymást. Magad alakítod tetteid által sorsod.

Megérzi ...
Itt van. Mintha ólom húzná mozdulatlan testét, próbálja fejét arra fordítani, hol érzi jelenlétét. És lassan szemével is észleli. Magas, erőtől duzzadó alakja határozott léptekkel egyenesen felé tartva.
Kémlelné a szemét, az arcát. Mit tükröz felé. Megbocsátást? Gyilkos vágyat?
Üresség, mélyen gyökerező ridegség. Megfoghatatlan.
- Ez nem ő! Ez nem lehet ő!... gondolata kiabál a fejében.

Emlékeibe menekülve próbálja felidézni bőrének illatát, meleg csókját, szavainak férfias csengését, birtokló tetteit, érintését. Fejét megrázva próbálja újra vetíteni a múltat. Pörögnek az események zárt szemei előtt. Aztán csak képtöredékek, elmosódott képek. És végül semmi.

Ráébred.
Megöltem a múltat.
A most, most van.
- Bűnös vagyok és más bűne sem ment fel a vétek alól. Bűnhődnöm kell!

Visszatér a rideg valóságba és fejét lehajtva észleli, hogy a férfi erős kezei mit markolnak.

Hatalmas, bíbor-fekete könnycsepp jelenik meg a szemében, hangtalan hangja üvölt a sötétben.
- Nem!

Felé nyúl a kéz, benne egy fényesen csillogó tör.
S az eddig mozdulatlan teste moccan. Nyúl a pengéért öntudatlan. Mindkét keze béklyóitól újra szabad. Egyikben a hideg acél, másik ökölben szorítva markol a semmibe kapaszkodva.
Erőt merít.

Rideg pengén csillanó Hold fénye szemében tükröződik. Lassan fordítja maga ellen ítéletének végrehajtó eszközét és egyetlen mozdulattal mélyeszti magába, annak hegyét. Markolatig.

Csend ...
Látni magában maga által okozta vérző sebet.

Fájdalom ...
Sikítana, de nincs hangja. Érezné a fájdalmat, de érzéseit kiölték. Most vérét ontják, hogy bűnös lelkét elvegyék.

Honnan e belső erő, mi tettre készteti?!
Emeli fejét és vele együtt emelkedik a tör, mely mint lágy vajban haladva szabja mellkasát darabokra. Tekintete egy pillanatra a férfi szemében megpihen. A vágy tükröződik benne. Örökkön örökké élni fog iránta.
Végül szemét a Holdig emeli és arcán mosollyal, néma ajkai szavakat formálnak.
- Segíts megtisztulnom!

Kihullik véres kezéből a penge. Megragadja feltépet mellkasát, szétfeszítve sebét, csontjai ropogása közben útnak ereszti bűnös lelkét.
Farkasokat túlüvöltve kiáltja a csendbe:
- VÉTKEZTEM!

Lelketlen testét beborítja bíbor-fekete vére, nyitott mellkasából előtűnik dobbanó szíve. Nem állt meg, nem halni készül.
- Mi történik? Miért? ... Fejében kavarognak kérdései.

Szemét újra a férfira függesztve érti meg, mi végre van tű és a cérna a kezében. Nyújtja felé, s miközben átadja, érinti észrevétlen. Egy villanásnyi érzelem.

Kezében a tűvel tudatlanul tudja, teendője önmaga újraélesztése. Az első öltést követi a másik, fájdalma el sem jut tudatáig. Csodálattal nézi az apró öltéseket. Csillagfényből szőtt fonál által kirajzolódó mintát, mely fokozatosan bőrébe ivódva teszi láthatatlanná felszabdalt sebét.
Az utolsó öltés ...

Csak egy pillanatnyi megtorpanás, s keze lendületet véve összeölteni kezdi sírástól remegő ajkát. Sugárzik felé bíráiból áramló érzelem.
Döbbenet ...
... Fájdalom ...
......Tisztelet.

Fogyni látszik fájdalmat legyűrő ereje, teste megremeg. Utolsó öltés, de a tű ujjai közül lehull.
Nem mozdul.
Szemét lehunyva próbálja megtenni mit lehetetlen. „Be kell fejeznem!”

S ahogy hajolva nyúlna a tűért érzi, hogy álát erős kéz markolja. A férfi másik kezében a tűvel megrajzolva a végső mintát összeölti a száját.

Érintése nyomán minden együtt átélt érzelem végigcikázik megtisztult testén. Kártyavárként omlik szét körülötte a világ, tudatát elhagyva megszűnik minden.

Egyedül marad ott a hideg oltáron, s egyetlen hű barátja óvja kínjaitól meggyötört, újra épült testét.

Ébred.
A fény, a hangok, a körül lengő illatok késztetik a valóság befogadására. S most már tudja.
Adni, szolgálni jött újra e világra.

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.