Újra a főnöknél

Te jó ég csak nem aludtam el, ugrott ki az ágyból, bár a fenekén a sebek azonnal jelezték, hogy ez nem volt valami bölcs mozdulat. Nem szabad elkésnem, nem szabad. De aztán rápillantott az órára. Jaj de jó, minden rendben van. Kicsit lecsillapodott, majd bevonult a fürdőszobába élvezettel állt a wc elé, és végre jól kipisilte magát, a fitymáját hátrahúzta élvezte a hangos csobogást, majd rázott néhányat a szerszámán, aztán pedig beállt a zuhany alá.
Hosszasan, élvezkedve zuhanyozott, bár a fenekén lévő sebek még nem élvezték annyira vizet, de nem szakadtak fel és ez volt a lényeg. Hidegebb vízzel zuhanyozott mint szokott, gondolta kicsit megcsillapítja az éjszakai álomtól még félig meddig erőre kapó farkát. A félig merev, félig lógó állapot érdekes módon a hidegebb víz hatására is megkeményedővé vált. Mire Tibor azonnal jéghideg vizet eresztett rá, amitől aztán lecsillapult.
Megtörölközött, majd a tükör elé állt, megborotválkozott, majd az elektromos testszőrnyírójával elvégezte a fazonigazítást lent is, amitől persze újra merevedése lett. Elővette a tükröt a fenekéhez tartotta, lilás pirosas csíkok jelezték a tegnapi verést, ettől megcsillapult a farka. Aztán felöltözött
. A vállalati dresszkódnak megfelelően egy vadonatúj fehér alsót vett magára, bár elég meleg volt, hosszúújjú inget és alá fehér atlétát, nyakkendőt kötött, összeszedte a táskáját és épp indulni akart, amikor eszébe jutott a kis cédula, amit a verés utáni éjszaka talált az irodába, megkereste majd zsebre tette. Ránézett az órájára, épp időben volt.
A beérkezése után két perccel megszólalt a telefon az asztalán. A főnök hívta.
Tibor, azonnal jöjjön fel az irodába.
Na ez nem hangzott valami biztatóan. De mit tehetek fel kell mennem. Tibor elindult. A folyosói tükörnél ellenőrizte öltözetét, még szerencse a slicce félig nyitva volt. Na ez szép így jöttem végig a városon, jó hogy nem néztek szatírnak.
Sietet a lifthez, majd bement a főnök előszobájába, ahol most nem ült ott a titkárnő.
Ajaj ebből megint verés lesz…
Bekopogott.
Jöjjön be. mondta a főnöke.
Vegye le a zakóját! és üljön ide az asztal elé, mondja el a 23.oldalon lévő tervezetét.
Tibor elkezdte mondani a számokat, majd azt, hogy hogyan lehetne javítani a termelékenységet, hogy lehetne korszerűbb és takarékos intézkedésekkel növelni a negyedévi mutatókat, és a nyereséget.
Na látja, hogy inspiráló hatással voltam magára. Remélem nem felejtette el , amit tegnap kapott, amire tegnap tanítottam.
Nem, Uram. és köszönöm, valóban azt éreztem, hogy megérdemelten büntetet meg, mert erre az összefüggésre hamarabb is rájöhettem volna.
Hát igen , nos erről majd még beszélünk. Egy hét múlva jelentkezzen nálam, hátha szüksége lesz egy kis inspirációra.
S még valami.
Kérem álljon, fel és forduljon hátra, tolja le a nadrágját… De Uram ,kérem… vágott közbe Tibor, most miért kapok verést?
Ne féljen már, most egyelőre nem verem meg, de adni akarok magának valami kis emléket.
Na igen úgy látom , hogy az öltözködése is tűrhetőbb lett. Forduljon vissza, hadd lássam elölről is a fehér alsóban.
Szép, jól kirajzolódik a szerszáma.
Na tolja csak le, így ni és ekkor a főnök a háta mögé lépett és a telefonjával két képet készített, majd kézzel rápaskolt Tibor fenekére, aki összerándult na nem a fájdalomtól, mert ez egy légycsípés se volt a tegnapihoz képest.
Szép, egy hét múlva már a nyoma sem lesz, de ennyire nem is fog kikapni az inspirációhoz ez túl sok, ez a büntetés volt.
Öltözzön fel. A képet pedig egy levélben kapja meg.
Vennie kell egy noteszt, annak az elejére beragasztani a képet. felírja a verés dátumát, majd minden nap megfogalmazza, hogy aznap mi volt a hibája, milyen bűnöket követett el. Egy hét múlva leadja a naplót, majd én átnézem és piros tollal a lap aljára írom, hogy miért mivel és mit kap.
Jobb, ha őszinte lesz, mindenről számoljon be.
Megértette.
Igenis Uram, mondta Tibor.
Most elmehet és tekintettel a szép munkájára, ma kap egy szabad délutánt, de aztán nincs lazsálás.
Köszönöm Uram.
Elmehet.
Viszontlátásra.
(folyt. köv.)