Csörgetem láncaid

Csuklódra húzom fel kemény vas béklyód
Látom rajtad, hogy büntetésed rég volt
Nem férsz a bőrödbe, arcod szemtelen
Minden mozdulatod olyan kelletlen

Tudom ilyenkor mi kell neked nagyon
Pucér segged végighúzzam a havon
De ha éppen nyár van, és mégsem esne
Úgy rögzítve legyél a mennyezetre

Majd jövök addig élvezd ezt a dolgot
Akkor megkapod majd a vágyott horgot
Ha már itt tartunk pecázni is megyek
Alattad főzöm meg a finom levest

Ha jó leszel te is kapsz majd belőle
Utána kicsaplak a legelőre
Élvvel fetrengj kicsinyt a zöld, lágy gyepen
Rügyező vesszőkkel csapom feneked