Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vidáman a szabadban (8)

2015. 05. 05. 18:25 | Megjelent: 780x
Lent az erdőben még, a parkoló előtt Ákos megbüntette a kis társaságot, oda-vissza kaptak tőlünk alaposan a popóikra. Látszott a srácok egykedvűen fogadták a büntetést, mert jogosnak tartották, de én éppen nem nagyon értettem akkor és ott az értelmét és jogosságát.
Azaz valami azért kapizsgált bennem is: Nem tudtam hova megyünk, miért is jöttünk el a házból ilyen hirtelen; de azt azért tudtam, hogy visszatérünk még oda, hiszen sok mindent fent, ott hagytunk, a házban.
A parkolóhoz érve, gyorsan pólót húztak a srácok és Ákos, valamint kis Ádi kocsijába már be is pakolták a még teli csomagot és az üres másikakat. Beülni nem mertek, mert nem tudták Ákos kinek, hol jelöli ki a helyét.
Ákos hamarosan határozott és mutatta:
- Ádihoz megy előre Félix, hátul pedig Zivatar és Encsi utazik. Hozzám, előre ül, mellém, Bandita és hátra Mars és Niki. Végeztem. – szólt.
- De Uram, megkérdezhetem hova megyünk? – szólalt meg halkan Ádi, de mindenki kíváncsian fülelt a válaszra, mert az mindenkit érdekelt.
- Megtudhatnád, de nem kell tudnod. – szólt mogorván Ákos és már szállt is be a sajátjába. Ádi még értetlenkedett:
- Félix úr legalább tudja hova, merre megyünk? – kérdezte még meg. Ákos lehúzta az ablakát és kiszólt azon:
- Nem, Ő sem tudja, de Te nem Félix után, hanem utánam fogsz jönni. Megértetted? Ha elkeveredsz, akkor meg hívlak mobilodon, így az legyen bekapcsolva! – mordult rá.
Így mi sem tudtuk az úti célt, csak követtük Ákos kocsiját. Nem nagyon lemaradva, de azért nem is szorosan tapadva. Egy ideig nem volt szövegelés a mi kocsinkban sem, de azért Ádi nem bírta sokáig, így rám nézett s biztatásomra megszólalt:
- Bocsánat Uram, de ha Ön sem tudja a célt, akkor sejtése sincs? – kérdezte meg.
- Nem, nincs, de ismerve Ákos urat, érdekes lesz a célhoz megérkeznünk. S ne feledjétek, hogy minden, vagy is sok minden ott maradt a háznál, tehát azért hosszú időre nem megyünk el.
- Kérdezhetek, Uram. – szólalt meg hátulról Zivatar.
- Igen, persze. - adtam engedélyt erre.
- Tudom, talán nem is lényeges, de lassan délfelé jár az idő és még nem is ettünk, de nem is láttam a csomagokban elemózsiát. – kezdte Zivatar.
- Jó meglátás. Majd csak lesz valahol, valami. – adtam talányos választ, miközben az én gyomrom is megkordult, hogy erre emlékeztették. Nevetés hangzott a kocsiban erre.
- Igen, én is tudnék enni, de majd lesz hol, amikor erre lesz idő. – feleltem határozottan.
- Ha én is kérdezhetek, azaz közbeszólhatok – kezdte Encsi – akkor csak annyit tennék hozzá, hogy soha nem maradtunk éhen Ákos úrnál, de néha nem is étellel „laktunk” jól!  - fejezte be talányosan.
- Hanem? – csapott le rá Ádi.
- Hanem? Mi, mindannyian Subok vagyunk, kivéve Félix és Ákos urat, így bőven van mivel „jól laknunk”? Nem? – nevetett fel Encsi. Zivatar hümmögött csak, de Ádi megszólalt:
- Azért a büntetés, meg a hirig nem pótolja a kaját, pedig nekem van tartalékom – mutatott a pocakjára – de azért enni tudok, ha lehet. – fejezte be.
- Nyugi, ne izguljatok! Mindennek itt lesz az ideje, s akkor kaja is lesz, de szerintem más is!  - nyugtattam meg a kis társaságot.
Ekkor vettük észre, hogy Ákos előttünk indexel és lekanyarodik egy földútra és lassabban azon halad tovább. Érdeklődéssel néztünk előre s nem messzi távolban domboldalt láttunk, végig kis présházakkal és a domb mögött valószínűleg szőlősorokkal, amit nem láttunk innen.
Már nem sokáig tartott az út a présházakig. Odaérve jobbra tartott Ákos és a legutolsó előtt be is kanyarodott az ottani présház elé. Mi is utána, majd melléparkolt Ádi. Gyorsan mindenki kiszállt és megtortáztatta elgémberedett testét. Ákos nevetett:
- Igen, tegyétek csak, de hamarosan még jobb torna vár reátok. - szólt nevetve.
- Azért jöttünk ide, hogy tornázzunk? – kámpicsorodott el Ádi.
- Azt nem hiszem. – szólaltam meg. – Várjátok ki a végét!
- Nagyon kíváncsi vagyok. – suttogta Encsi Zivatarnak.
Közben Ákos kinyitotta a csomagtartót és mutatta Bandita emelje ki az ottani csomagot és vigye a présház elé, majd felénk fordulva kiadta a parancsot:
- Ott sorakozzatok a présház előtt, a diófa alatt, de már a megszokott rend szerint!
- Mit tegyünk? – nézett Ádi Marsra, majd Zivatarra és Banditára, aki azonban már visszafelé tartva hozzájuk kapta is le a pólóját, a sportnadrágját és zokni-cipőben állt kis terpeszbe, szokásaink szerint.
A többiek is végre észbe kaptak, kicsit félénken néztek körbe, de azért csak lekerültek a sportnadrágok és a pólók róluk. Igazodtak is, mert a sor elején Bandita állt, a végén Zivatar. Bandita után Ádi, Mars, Niki és Encsi következett. Én maradtam a kocsi mellett, ahol kiszálltam.
Ákos hozzám fordult, odanyújtotta a kulcsot és megkért nyissam ki a présházat. Mikor ez megtörtént, akkor előre ment, Banditát maga után intve és nekem is intett, hogy menjek be. Bent már elmosolyodott és így szólt hozzánk:
- Azt gondoltam, hogy kint lehetne gyorsan megfőzni a kaját bográcsban, mert minden félig készen ide van készítve a konyhába. – szólt és mutatott is arra. – Jó lenne, ha Te Félix intéznéd a főzést, mindent ott, bent találsz, ami kell. – adott útmutatást rögtön.
- S Ti addig mit tesztek? – kérdeztem meg Ákostól.
- Mi? Addig én a már beígért büntetést kiszabom és Bandita segítségével végre is hajtom rajtuk, itt, bent. Nem maradsz le semmiről, mert a főzés közben lesz időd bekukkantani ide és be is szállhatsz, ha akarsz! – szólított fel Ákos nevetve.
- Beszállni? Mire? Szerepjáték lesz soron? – kérdeztem meg.
- Tényleg, nem is rossz ötlet. – csapott a homlokára Ákos. – Kitalálunk, egy szitut s arra kell ötletelni, ki, mit tenne. Remek. Mondjuk, legyen a téma az: - egy tagot elkapnak itt a szőlőben, mint tolvajt, amint feltörte a pincét és vinni akar a borból. Mit tennének vele, hogyan fenyítenék meg? Ezt kell elmondani. A többiek pontozzák. Majd csere és más felállásban jön az újabb mese. Az nyer, aki a legtöbb pontot kapja.
- Aha, s akkor azt el is játsszuk? – kérdeztem még meg.
- Igen, elsőnek azt, de a többit is, éppen azon, aki kitalálta, előadta. Jó móka lesz. – nevetett Ákos.
- S mi lesz az én szerepem? – kérdezte meg Bandita.
- Az, hogy betereled ide a fiúkat, majd sorsot húzatsz velük és jegyzed a pontokat is, amit kapnak az ötleteikre. –válaszolta Ákos.
- Szerintem meg Magad is ötletelhetsz, így részt vehetsz a játékban, hátha nyersz. – cukkoltam Banditát, aki nevetett és megígérte rajta lesz ezen. Kicsit elgondolkozott, majd elkezdte:
- Először is el kell kapni, hátracsavarni a kezét, majd úgy addig kényszeríteni, míg csak térdre nem esik, akkor kötéllel megkötni hátul. Közben szabad párszor jó nagyot belerúgni a farába. Utána…- elakadt majd a bejárati ajtóra nézett s folytatta: - Szóval, itt a megkötözött kezű tolvajt rányomnám az egyik hordóra, majd azzal a fenőszíjjal jól elagyabulálnám. – mutatta. - Közben itatnám is az ellopni akart borral, s mikor már tántorog, akkor kikötném a kezeit oda, meg ide s hagynám egy ideig, majd lerántanám a nadrágját, s kicsúfolnám azt, amit látok, ott. Van kint csalán, abból szednék s felhúzva az ingét is, kissé végigverném, had tudja meg, milyen a csalán igazi csípése. Végül pedig, kapna pár pofont is s mezítelenül, kihajtanám a szőlőbe, azaz végig a tövek között. – fejezte be.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.