Meggyűrűzve

Kimondatlan, önző vágyakat
csókolt életre az alázat.
Esküről a hideg zárakat,
bűnökkel feszíti gyalázat.

Letagadott múlt véres hátán
csimpaszkodik az itt és a most.
A lopott pillanatok szárnyán,
mámorban két veszett dög csahol.

Rutin-csók, nyolctól négyig munka,
hűlt leves, hol késik apuka?
Műköröm, odaégett hurka,
csak fejfájást színlel anyuka?!

Kéj, s kín gerinc mentén versenyez,
gátlástalanul nevel szajhát;
célban élvezettel megsebez,
maszk nélkül harapja az ajkát.

Nincs felelősség, nincsenek nevek,
sem láncok az ösztönök helyett.
Szabadság hitelét, s a heget
fizeti meg a lelkiismeret.