Hazudj! Hazudj még!!! 24.

Tagjaid remegve jelzik, nem kis megpróbáltatás volt ez számodra. Ajkad mégis mosolyra húzódik akaratlan is.
Óvatlanságod jutalma egy újabb csípős korbácsütés. A szálak feneked vörösítik. Felkiáltva ugrasz meg fektedben és a másik ágyfélre hengeredsz a menekülési ösztön hatására.
Ildikó meglepett és morcos arcával tekintetével találod szemben magad.

- Irány a zuhany! Kapsz öt percet, hogy reggelikész légy! – pattog az Úrnői stílus. Kínkeservvel kászálódsz le az ágyról és vonszolod magad a fürdőbe. Tagjaidnak jólesik a melegvíz, ám hátad és feneked kissé berzenkedik a hőfok ellen. Nem számolod a perceket, hiszen izmaid kocsonyásak, s végtagjaid csak lassan engedelmeskednek a parancsaidnak. Elkönyveled, hogy a késés miatt büntetés lesz osztályrészed. Tökéletesen friss külsővel jelensz meg Ildikó előtt.

- Tizenöt perc…- jegyzi meg kaján mosollyal. Tekintetében élvezet csillan.
Az ajtóra mutat és mögötted haladva lekísér a konyhába. A lányok már megterítették az asztalt. Ildikó kihúz egy széket és mutatja dőlj csak rá. Gyanakodva figyeled mire készül. Petra és Klara megragadják a kezeid és az ülőke felett átvezetve, az elülső lábakhoz kötik csuklópántjaidat. Katalin a két bokád köti a szék hátsó lábaihoz. Térded roggyan. Ebből már semmi jó nem sülhet ki. S lám rémületed beigazolódik. Ildikó lép látóteredbe és kezében ott a rettegetté vált …pálca.

- Mennyit is késtél a zuhanyozással kicsim? – kérdezi szinte kedvesen.
- T..t..tíz percet..Úrnőm! – nyekkened kiszáradó szájjal.
- Nos akkor nem is kell mondanom semmit! Számolj! – utasít keményen és máris suhan a pálca és a tegnap már kicsíkozott, s mostanra hurkásra váltott, véraláfutásos seggedbe mar. Üvöltésed megrezgeti az ablaktáblákat.
- Nem hallom..vagyis tán nem értettem jól! – simít a feneked hurkáin végig megugráltatva a pálcát Ildikó. Már az ilyesfajta érintéstől is felnyüszítesz. Ő kivár.

- E..egy! – nyekkened észbekapva, mielőtt rádupláz már az elején.
- Helyes! – csattan a hangja és ezzel együtt a pálca is. Újabb üvöltés kíséri a csattanást.
- Kettő – sziszeged dühösen. Ildikót nem zavarja az érzelemnyilvánításod. Ahogy a további nyolc csapást is annak függvényében osztja ki, milyen gyorsan vágod rá a soronkövetkező számot. Az ötödik után megtapasztalod, hogyha késlekedsz a pálca valahogy csípősebben harap meggyötört hátsódba.
A tízedik után mélyet sóhajt és kezével élvezettel simít tűzforró hihetetlenül érzékeny gömbjeidre.

- Ne kérem ne! Elég volt! – sírsz fel elkeseredve.
- Hallgass szolga! – csap rá teljes tenyérrel, az imént még épp csak simított felületre.
A hirtelen fájdalom csak gyors légvételre ösztönöz és valamiért igencsak vigyázol hogy a kifújásnak ne legyen igazán hangja. Vöröslő fejjel megalázottan lógsz a támlán.

- Nos azt hiszem, most már rátérhetünk a mai feladatra is akár! – közli Úrnőd és a lányok felnevetnek halkan. Mozgás támad körötted. El nem oldoznak kényelmetlen helyzetedből, de egy kéz vagy több, heréidre fog és vékony szíj húzza össze felettük a bőrt, hogy aztán köztük is átfutva és elválasztva őket, feszes kis gömbökké tegye az eleddig nyugodtan pihenőket. A szíj alján kis karika lóg. A karikába vékony láncot fűz a gyötredelmet okozó kéz és bizony kényelmetlen amit tesz. A lánc végére egy fém golyóbist rögzít. Súlya kényelmetlenül feszíti meg zacsidat. Kivárnak, majd hogy nem jelzel semmit, újabb matatás következik és a golyó párja csatlakozik társához. Immáron fájdalmasan húzva le koronaékszereidet.
- Ne ezt ne! – nyüsszensz fel tiltakozva.
- De pont hogy ezt! – mondja kedvesen Ildikó.
- Mindennap kicsit többet tanulsz meg a Világ dolgaiból! – teszi hozzá feldorombolva szinte.

A lányok eloldozzák a végtagjaidat és hátratántorodva fájdalmas fintorral szemléled a művet amit lábad közé hoztak létre. Minden mozdulatodra kileng a súly, mégjobban megnyújtogatva a zacsid. Azon töprengsz hogy tudsz úgy lépni, hogy ne lengjen ki veszélyesen a nehezék.
Gondolataidból Ildikó hangja rezzent fel.
- Kihűl a tea, a kávé, a tej! – csattan a hang, reggelire szólítva fel a társaságot. A leülés gondolata kis mosolyt csal arcodra hiszen akkor a súlyok alád kerülve nem fognak tovább kínozni tán.

folyt.köv.