Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Nini, ki jön még s akar dominálni (3)

2015. 01. 14. 20:05 | Megjelent: 843x
A Domina elment s én visszajőve foglalkoztam tovább, vagy inkább újra a Subunkkal, aki ott várt rám a konyhámban, az ablak előtt, reszketve. Látszott, hogy elmosogatott az idő alatt, míg mi a Dominájával a szobában voltunk, de az is látszott, hogy még mindig igen rémült és nagyon szeretne kérdezni tőlem valamit. Így hát odalépve megveregettem a feszülő popóit, mindkettőre rávertem és átfogva a vállát, beirányítottam a szobába, magam előtt.
Ott térdre esett előttem a szőnyegen. Nem is mert felnézni rám. Most ő nézte merőn a szőnyeg mintáit, miközben térdeltében még jobban reszketett, mint állva az előbb, kint a konyhában. Mellé léptem, majd a felkapott korbáccsal jól elnáspángoltam a popóit, mindkettőt, szép túli rózsaszínűre. Továbbra sem mert közben megszólalni, meg sziszegni sem, pedig biztosan fájhatott neki. Ekkor egyik kezemmel felemeltem a fejét, hogy lássam az arcát. Az vonaglott a visszafojtott fájdalomtól, a szemeiben könnyek gyűltek, de hősiesen próbált viselkedni.
- Össze ne tojd itt magadat a félelemtől! – szóltam rá nevetve. – Ez semmiség volt ahhoz képest, amit majd otthon a Dominádtól fogsz kapni. – fenyegettem meg, vagy inkább tényszerűen közöltem csak vele.
- Igen, Uram, azaz nem Uram! – válaszolta fojtott, megcsukló hangon a Sub, de lassan már, rám mert nézni.
- Látod nem az ördög, vagy valamilyen démon vagyok. – nevettem el magamat kétségbeesett képét látva.
- Igeeeen, Uram! – nyögte ki és várta a folytatást, de már megenyhülve.
- Mikor a Dominádat kiengedve visszaléptem a konyhába, nagyon akartál valamit kérdezni tőlem. Nem jól láttam, érzékeltem, vagy már nem akarsz? – cukkoltam.
- De, Uram, jól érzékelte. – válaszolta: - Kérdezhetek most is?
- Erre várok, nyögd már ki! – dörrentem rá.
- Engedje meg Uram, hogy elmondjam előtte, hogy eszembe sem jutott, hogy a Dominám arra vetemedik, hogy Uramra kezet emel. Ha ezt csak sejtem is, akkor biztosan nem hozom, engedem ide. Kérem, higgye ezt el nekem Uram! – kezdte, majd mivel erre nem reagáltam, így folytatta: - Nagyon megalázó volt, amit a Dominám tett az Urammal? Mert ha igen, verje le rajtam, megérdemlem. Nagyon is, mivel én vagyok az okozója. – nyögte ki, a végét már felszabadultan a Sub és újra rám nézett.
- Ahhoz semmi közöd, hogy mi történt közöttünk, mert az csak miránk tartozik. Kettőnkre. Megértetted? – üvöltöttem rá haraggal. Majd kicsit vártam s mivel láttam behúzza fülét-farkát, így folytattam: - De azt helyesen látod, hogy van a rovásodon, nem is kevés, amiért büntetést érdemelsz. Meg is kapod, itt és most! – dörrent még szigorúbban a hangom rá.
Odanyúlva lenyomtam a fejét, majd azt fogva előre is löktem, így támaszték nélkül előreesett és alig tudta a kezeit maga előtt letámasztani a szőnyegre. Négykézlábra került, de már rajta is voltan, a hátán ülve lovagoltam meg, de fordítva. A két kezemmel nagyokat csaptam a feszülő fenekére, ami még alig pihente ki az előbbi korbácsolás hatását, így most már folyamatosan sziszegett, később ordított is tele torokból. (Magamban jót nevettem, mert így volt könnyebb elviselnie a megalázottságot és a fájdalmát, no meg a félelmét.)
Bár szép piros, sőt égő vörös lett a feneke színe a kezeimtől, de hurkás nem! Közben magamban azt próbáltam felidézni, hogy ha a Domina akkor nem érkezik meg, milyen büntetést kapott volna a Sub tőlem. Arra jutottam, hogy újabb megaláztatásként kiszolgáltattam volna magamat különféle italokkal, készíttettem volna vele szendvicset magunknak, majd kihasználva a mezítelenségét, cukkoltam volna lógó farkáért, golyóiért, lassú, lomha mozgásáért és a végén ki is fejtem volna belőle minden cseppjét nem feledve kézbe venni, élvezettel eljátszani a hosszú, szép, göndör hajával is. Az nagyon tetszett nekem.
(Igen, ezt fogom tenni vele, most is. Még meg is szopatom magamat, no meg meg is lovagolom. – határoztam el magamban még a továbbiakat.)
- Készülj el a legrosszabbakra! A büntetésed következik! – hangzott a legkeményebb hangomon. A Sub összerezzent, még jobban összehúzta magát erre.
- De. De előtte még kiszolgálsz, mert utána erre már nem leszel alkalmas. – jegyeztem meg odavetve neki még. A Sub felkapta a fejét és ijedten nézett rám.
- Ne nézegess, hanem lódulj! – kiáltottam rá és kézbe fogva a hosszú haját, annál fogva rántottam fel a szőnyegről és lódítottam a konyha felé: - Kávét és szendvicseket akarok! Meg vizet is! – szóltam utána, de nem engedtem el a hosszú haját, így feje hátrahanyatlott s a kíntól felkiáltott, mikor elindult. – Ne ordítozz, hanem sietve szolgálj ki! – parancsoltam rá.
Hamarosan már jött is vissza a tálcán hozva mindazokat, amiket kértem. Elém tette a kisasztalt és elrendezte rajta a behozottakat. Odaállt mellém, mint egy pincér és várt.
- Mire vársz itt lógó, csüngő farkaddal és löttyedt golyóiddal. Csak elveszed az étvágyamat. Hozd magadat „formába”! – parancsoltam rá. Kissé értetlenül nézett rám, majd lassan kezdte felfogni és így húzkodni a farkát mellettem, állva.
- Fúj, mássz oda! – mutattam a sarokba és elküldtem magam mellől, de mire a sarokba ért és térdelve kezdte – nekem háttal – újra a farka felállítását, rászóltam:
- Lássam, látni akarom, mikor állsz végre újra rendelkezésemre! – gúnyolódtam rajta.
- Igen, Uram, próbálom gyorsan. – felelt vontatottan, de közben a keze serényen járt.
- Gyere közelebb! Ide mellém! – mutattam meg és így folytattam: - majd én is segítek neked abban. – ígértem meg, de segítség helyett csak akadályoztam a keze mozgását az odatett lábammal, valamint a kezeimre a szép, hosszú haját csavarva húzkodtam a fejét, hogy a fájdalomra, ne a farka felállítására tudjon csak koncentrálni. Sikerrel.
- No, mi van, te lomha szolga? Nem haladsz? Vagy készakarva teszed lassan? – cukkoltam még közben. Ő már csak nevetett ezen. (Átlátott a szitán.)
- Igen, Uram, ahogy parancsolod! Lehetek lassú is, lomha is, de egy biztos, megbüntetsz, bármit is teszek, mert meg akarsz. S így van jól. – felelte.
- Ne feleselj, hanem ha már a magadéval nem bírsz, akkor állítsd fel az enyémet! De nem kézzel, hanem szájjal! – parancsoltam.
Hagytam, hogy lehámozza rólam a ruháimat és elém térdelve alaposan nekilásson leszopni. Többször megmélytorkoztam, amitől öklendezett. Nem volt hozzászokva, de tűrte ezt is, mint más rigolyáimat.
- Nem akarok a szádban elmenni, hallod! Más tervem van még! – szóltam rá, s ütöttem a szájára, mert már nagyon közel jártam a végemhez.
- Ahogy óhajtja, Uram! – nyögte ki a Sub, akit már a hajába markolva húztam is fel magam elől és félig felállva rálöktem az ágyra. Hasra esett azon, így ugrottam rá, de előtte még szétrugdaltam a lábait és már hasaltam is rá, a testére és döftem belé a merev dákómat, nem is egyszer.
- Huh, ez nagyon jó, Uram! – szólalt meg nyögdécselve a Subom alattam. Erre még adtam Neki, s egyre gyorsulóan, majd megálltam pihenni, miközben fészkelődtem benne, majd újra rohamoztam erősen. Jó párszor sikerült ezt eljátszanom, időben visszafogva az eldurranásomat, mikor két nyögése között megszólalt:
- Még is csak a számban akar elmenni, Uram? – kérdezte meg.
- Nem, nem, félreérted, de ne pofázz most! – lihegtem.
Arra koncentráltam, hogy a végére erős lökéseket tegyek. Sikerült. Ráhasalva eresztettem belé, azaz a gumiba minden bennem lévőt.
- Most fordulj a hátadra s Te jössz! – utasítottam és már kaptam is el a farkát, húzkodtam erősen marokra fogva, majd kiengedve, ütemváltásokkal. Hamarosan Ő is kispriccelt. Nem kicsit, nagyot, több hullámban.
- Huh, ez nagyon kellemes volt, Uram! Köszönöm. – nyögte a végén zilálva.
- Nekem is. - feleltem: - Most menj és megkapod otthon is még, amit érdemelsz!
- Jöhetek máskor is Uramhoz? – kérdezte még meg s hozzátette: - Egyedül persze.
(vége)

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.