A kíváncsi heterótól a mindenki switch-ig.

Folytatva a korábbi cikkben elkezdett pszichológiai megközelítést, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy itt a szájton is mennyire címkézünk embereket, illetve hogyan határozzuk meg saját identitásunkat. A BDSM világa – és az Smpixie – is túllépett a hetero/bi/homo felosztáson, és ezzel elébe megy a hazai szexuálpszichológiai irodalomnak, ahol újból és újból a szexualitás felszabadítása, a pornográfia legitimizációja és a coming out erőltetése zajlik. „Fogadd el, hogy meleg vagy, fogadd el hogy pride-ra kell járnod, mert ez az elvárás, ha már úgyis mindenki tudja rólad.” Ez azonban önbecsapás. Valóban: mindenki határozza meg saját identitását bátran, de akkor éppúgy joga van rejtve melegnek lenni, mint nyíltan heterónak – vagy fordítva. Óhatatlanul felmerül az angolszász szexuális diskurzus szókészlete, ahol a gay (eredetileg: vidám) jelenti a meleget, a straight (=egyenes) a heterót, és akkor a queer lenne a ’furcsa’ vagy a ’ferde’? Önmagunk felfedezése a saját tapasztalatok megélésén át vezet, de el kell fogadni azt is, ha valaki csak fantáziában éli ki, amit egyébként a Smpixie-n keres. Mindazonáltal az amerikai ’bicourious’ (’bi-kiváncsit’, ’kíváncsi heterót’) jobb lenne a ’biztonytalan’ kategóriába sorolni, hisz ez jobban kifejezi azt a kétséget, amit eredetileg jelent: egyik irányban határozott, a másik irányban kevésbé, de még ebben sem biztos. A domináns jelleg szintén számtalan formában kifejezésre kerülhet, és szubnak lenni is sokféleképpen lehet. Szerepcsere esetén beszélhetünk a címben megfogalmazott „mindeki switch” kategóriájról, de ez is csak annyira igaz, amennyire a „mindenki biszex valójában” vagy a „mindenki queer”. A magyar szakirodalom három művében nem találunk BDSM témájú cikket. Lehet mondani, hogy ez a szexológiai szaktekintélyek életkorából fakad, de ez téves érvelés: mindegyik szerző jártas a nemzetközi irodalomban, feltehetőleg ír-olvas 1-2 világnyelven, tehát angol, francia, német területről bőven tájékozódhatna, hisz érdeklődés lenne rá. Dr. Buda Béla Szexuális viselkedés című könyvében az orvosi-terápiás megközelítést alkalmazza az önkielégítéstől kezdve a prostitúción át a szexuális perverziókig. (Ezek a könyv főbb fejezetei). A szexualitás lélektana című könyvében szintén szerepel egy, a szexuális perverziókat tárgyaló fejezet. Lehet jogosult ilyen diskurzusmód is, de minden nevezett jelenség összetetebb jelenség. Dr. Szilágyi Vilmos szintén a pszichoszexuális fejlődés zavarairól beszél és az "abnormális" szót használja. „Az abnormális (perverz, deviáns) vagy túl erős, erőszakos ingerek.” – írja. Kérdés azonban, hogy kinek mi a ’túl’ erős, mit jelent az, hogy ’túl’ erőszakos? Magyar nyelven kevés a vonatkozó szakirodalom, és kérdéses, hogy a hazai BDSM-kultúra piacán életképes lenne-e egy ilyen magazin, főleg a Deres kudarca után. | Buda Béla: Szexuális viselkedés (Bp, 1994.) Buda Béla: A szexualitás lélektana (Bp, 1997.); Szilágyi Vilmos: Szexuálpedagógia (Bp. 2002.) alapján.