Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A Játék V.

Törölt felhasználó
2014. 12. 06. 14:58 | Megjelent: 1264x
Másnap úgy ébredtem, mint akit agyonvertek, fáradt voltam, de egyben hihetetlenül boldog is. Mosolyogtam az egész világra, akár a vadkörte, és úgy éreztem, hogy újra van értelme az életnek. Szerelmes voltam és duzzadtam a tettvágytól. Fütyörészve indultam munkába, de nem tudtam mosolygás nélkül megállni, amikor a folyosón közlekedve lenéztem a pince irányába.
Azok az átélt pillanatok, mintha valahol sorsszerű lett volna a találkozásunk. Dél felé már aztán nem bírtam tovább, egyfolytában meredeztem, és a végén annyira kikészültem már csak a gondolattól is, hogy beteget szimuláltam a főnökömnél és leléptem.
Egyenesen behajtottam a városba és a kedvenc boltomba betérve bevásároltam pár cuccot, majd az egészet összecsomagoltattam és irány a munkahelye.
A portásnak már szinte régi ismerősként intettem és a csomagra mutatva jeleztem, hogy felfele megyek az irodákhoz.
Szegény, mikor felnézett az íróasztala mögül és meglátott azt hitte, hogy valami látomás vagyok.
- Kezeit csókolom, egy csomagot hoztam a kisasszonynak - mondtam és letettem a szatyrot az asztalra - úgy nézett rám, mint aki ott helyben megakar fojtani és suttogva közölte - minek jöttél ide?!
- Én csak ezt a csomagot hoztam magácskának, átveszi?
- Hogyne - mondta hangosan és láttam, hogy tiszta feszült, gondolom a körülötte ücsörgő kollégái miatt.
- Akkor itt tessék aláírni - azzal az orra alá dugtam egy papírost, amire az volt ráírva: "megveszek érted. Este várlak a lakásomon. Ezt neked vettem. "
Aláfirkantotta én meg odacsúsztattam egy cetlin a címemet.
- Bármikor állunk rendelkezésére. Köszöntem. - és már húztam is el. Nem tudom mi ütött belém, de nem bírtam volna ki anélkül, hogy legalább egy pillanatra ne lássam. Magamba akartam szívni a látványát, újra érezni a parfümjét és tudatni vele, hogy megőrülök érte. Később, amikor az autóban ültem, megcsörögtem a számát. Felvette, majd egyből le is rakta.
Ez így ment vagy háromszor, mire küldtem neki egy üzenetet ezzel:" az első büntetőpontod begyűjtötted".
Aztán hagytam a fenébe, inkább hazatéptem, bevetettem magamat a fürdőszobába és nekiálltam "nagy takarítani". Leborotváltam a szőrt magamról mindenhonnan és bekentem magamat testápolóval. Ilyenkor télen könnyen kiszáradt a bőröm és ma azt akartam, hogy illatos legyek és üde.
Aztán irány lenn a sarkon az uszoda. A szauna és az úszás után mintha kicserélt volna, hazafelé még elintéztem az orvossal a betegszabit és mire hazaértem már szinte alig maradt időm átöltözni. Felvettem egy pazar olasz öltönyt, amit tavaly vásároltam és felkötöttem hozzá egy keresztcsíkos selyemnyakkendőt. Belenéztem a tükörbe és megelégedve konstatáltam, hogy kihoztam a legtöbbet magamból, amit csak lehetett.
A vacsorát a szomszédos arab étteremből rendeltem meg, nem akartam ezzel is bajlódni még, majd mikor megérkezett, megterítettem a legszebb étkészlettel, leültem és vártam. Eltelt egy óra, majd kettő, aztán három.
Lehangoltan játszadoztam a villával a kezemben, miközben midnenféléket gondoltam magamban és egyfolytában az órát néztem. Fél tízkor elfújtam a gyertyát, fogtam az üveg bort és elkezdtem masszívan inni. Általában ismerem a mértéket, és mivel napközben vezettem, így nem is volt lehetőségem arra, hogy ihassak, de időnként, főleg, ha szabadságon voltam, nagyon megtudtam rántani az üveget és ebből volt is párszor problémám.
Tizenegy után már alig tudtam felállni az asztal mellől és elvánszorogni az ágyig. Úgy dőltem el rajta, ahogy voltam és nem is keltem fel csak valamikor másnap reggel.
Ránéztem az órára és láttam, hogy már nyolc óra is elmúlt. Dühösen támolyogtam ki a fürdőszobába, ráengedtem a hideg vizet a tarkómra, majd főztem egy erős kávét. Aztán megnéztem a telefonomat, hát tényleg volt rajta egy üzenet. " nem tudok menni, bocs"
Ennyi.
Azt hittem, hogy menten megüt a guta. A szemtelen kis tyúk, hát nem tanult semmit az előzőekből? Átöltöztem és elrepesztettem a munkahelyére.
Amikor felértem az emeletre láttam, hogy üres az egész iroda. Az egyik takarító éppen arra sétált, így hát megállítottam
- Elnézést, megtudná mondani, hol vannak az emberek innen?
- Elutazott az egész csapat két napra Bécsbe, valami év végi jutalomútra.
- Köszönöm.
Én ostoba! annyira csak magammal foglalkoztam, hogy nem is igazán törődtem azzal, hogy megkérdezzem egyáltalában ráér-e, de most mihez kezdjek?
Tépelődtem egy darabig, majd végül győzött a józan ész felett a vágy, így fogtam magam, bevágtam magam az autóba és elindultam Bécs irányába.
A többit nem részletezem, még út közben is volt egy-két kalandom, de kit érdekelt, nekieresztettem a lóerőt és pár órával később végül sikeresen megérkeztem.
Még az irodán megérdeklődtem, hogy merre szálltak meg pontosan és az elé a szálloda elé hajtottam én is, igaz, hogy egy nap késéssel.
Odabent szívélyesen fogadtak a recepción, és az érdeklődésemre azt a választ adták, hogy a csapat jelenleg a szálloda wellness részlegén tartózkodik.
Kivettem egy szobát ahol még volt hely, aztán én is utánuk mentem.
Jól felszerelt egy hely volt, tele gazdag turistákkal, látszott, hogy jól el vannak eresztve, én meg szántam magam, mert szegény magyarként épp most költöttem el azt a pénzt, amit karácsonyra szántam. Mindegy volt, a lényeg, hogy itt voltam a közelében. Belépve a wellness-be körüljártam a medencék és a napozóágyak környékét, de sehol senkit nem láttam, aki legalább csak egy kicsit is ismerős lett volna.
Aztán hirtelen észrevettem egy csapat lányt, akik éppen a szaunába tartottak és köztük megpillantottam őt is.
Utánuk mentem és beültem én is közvetlenül utánuk.
Azt az arcot soha nem fogom elfelejteni, amíg élek, amikor meglátott. Elfehéredett és megnyúlt az arca, mintha lidérc tűnt volna fel a szemei előtt úgy hatottam rá.
Elkezdett köhögni és bocsánatot kérve kiment, én pedig egyből utána.
Behúzódtunk egy sarokba és egyből mérgesen nekem esett
- Mi a fészkes fenét keresel te itt?!
- Tegnap egész este vártalak és te nem jöttél, pedig még ajándékot is vettem neked, aztán reggel olvastam az üzenetedet. Egyből utánad jöttem, amikor megtudtam, hogy hol vagy.
- Nem maradhatsz itt - förmedt rám - én ide pihenni jöttem és nem azért, hogy veled legyek. Különben is, még mindig kék zöld a fenekem, ide is fürdőköntösbe kellett jönnöm, hogy ne vegyék észre rajtam. Tisztára nem vagy normális!
Ó, hát innen fújt a szél, mindjárt világos volt a dolog. Elkaptam a karját és a falhoz nyomtam, amitől egyből visszavett magából. Belenéztem azokba a nagy őzike szemekbe és megkérdeztem tőle.
- Mond hogy nem volt jó, hogy nem élveztem egyetlen percét sem és már itt sem vagyok - nem nézett egyenesen a szemembe, csak vállat vont.
- De. jó volt és tényleg, valahol még élveztem is, de azt hittem, hogy ennél sokkal többet tudsz.
- Miről beszélsz?
- Arról baszd meg, hogy nem dugtál meg, hogy a fene essen beléd, vagy legyek még ennél is világosabb?! - a szavai visszhangzottak a fürdő csempéin között és ettől kissé megrémült, de a haragját nem tudta takargatni - ott álltam kiszolgáltatva neked, mindenfélét megcsináltál velem, amit csak akartál, de aztán úgy vittél haza, hogy nem voltál bennem, pedig azt vártam már napok óta a legjobban.
- hát ez a baj? - kérdeztem tőle gyengéden és kedvesen megsimogattam az arcát.
- Ez bizony. Nem tudom már hány napja, hogy a falra mászok kínomban és arra sem méltatsz, hogy legalább rendesen megkefélj!
- Értem. Akkor most figyelj rám. A 138-asban foglaltam szobát, este mikor már mindenki lefeküdt, gyere át hozzám és esküszöm neked, hogy olyat kapsz, amilyet még életedben nem kaptál.
- Biztos? - kérdezte karba font kézzel.
Nem válaszoltam, csak adtam a szájára egy csókot.
- Most menj vissza, mert a lányok már biztos idegesek.
- Rendben. Én ott leszek, de jegyezd meg, ha most sem látod el a bajom, akkor köztünk mindennek vége, érted? - azzal dacosan visszaindult, amin én csak mosolyogtam, de nem bírtam ki, rácsaptam egyet a fenekére távoztában, amitől ő hangosan felszisszent. Mikor szem ráncolva visszanézett, az ujjammal mutattam neki, hogy végzek vele, ha nem fog eljönni. Visszamosolygott és elriszálta a hátsóját a szaunába.
Már vagy tizenegy óra is elmúlt, amikor végre kopogtak az ajtómon.
Kinyitottam és ott állt egy szál fekete selyem hálóköntösben, egyik kezében egy üveg pezsgővel, a másikban pedig két pohárral
- Ezt nekünk hoztam - mondta sejtelmesen.
Nem vártam meg, hogy tovább mondja, nekinyomtam a falnak és egy mozdulattal kettétéptem rajta a köntöse szárát, ami alól előbukkantak az illatozó mellei. Mint valami vámpír belemélyesztettem a fogamat a nyakába és benyúltam a két lába közé bedugva az egyik ujjamat a puncijába. Felnyögött az élvezettől és a kezéből kicsúsztak az üveg és a poharak, majd hevesen visszacsókolt és zihálva átölelte a lábaival a derekamat.
Vadul csókolózva elvergődtünk valahogy a szobáig, majd az ágyra vetve letéptem róla a köntöst és elkezdtem nyalni és ujjazni. Semmi finomkodás nem volt ebben, csupán harc, vad csata, amiben mindketten bedobtuk mindenünket, amink csak volt. Harapva, csókolva, minden szegletét bejárva a szobának és a másiknak vadul szeretkeztünk hajnalig, míg aztán a fáradtságtól álomba nem szenderültünk egymás karjaiban.
Másnap reggel a nap fénye ahogy besütött az ablakon, őt láttam magam mellett feküdve, kócosan, meztelenül és úgy éreztem, hogy nincs tovább, menthetetlenül beleszerettem és innentől kezdve mindennap így akarok ébredni.
Rendeltem a portáról két kávét, néhány szendvicset, és mikor megjött bevittem neki az ágyba egy szál rózsával egyetemben. Jókedvűen ébredt és mosolyogva csókkal üdvözölt. Vidáman beszélgettünk egész reggel miközben javában megreggeliztünk. Mikor befejeztük megkérdeztem tőle, hogy nem fogják-e hiányolni a munkatársai, de ő egyszerűen csak annyit mondott, hogy felőle bekaphatják.
- Szóval ilyen mocskos kis szád van, mi? - kérdeztem pajkosan, mert már újra meredezni kezdtem és lefogtam mind a két kezét. Vadul próbált ellenállni és beleharapott a combomba, mire megragadtam a hajánál fogva és elővettem a tegnap este földre dobott köntösének a zsinegét.
- Szóval harapsz is, mi? Büntetést érdemelsz te kis ribanc - azzal odakötöttem az ágyrácshoz mindkét kezét, a saját köntösömmel pedig a lábát kötöttem meg, hogy mozdulni se bírt. Aztán amikor megvoltam vele, felhúzódzkodva az ágyrácson belenyomtam a farkamat a szájába, olyan mélyen amennyire csak tudtam, és közben befogtam a kezemmel az orrát -
- Most megkapod ami neked jár, te kis szuka - és erőteljesen bevertem neki, hogy elkezdett könnyezni és öklendezni egyszerre. Vagy negyed órán át kényszer szopattam, miközben a szemei vörössé váltak és kicsordult a könnye is a mutatványtól, de aztán már nem bírtam soká és kivéve ráélveztem az arcára. Hála a tegnapi több órás kefélésnek már nem volt annyi munícióm, így elég kevés anyag kapta telibe, de azért így is szép látványt nyújtott, ahogy beterítette.
Én végeztem, de ő még hátravolt, így hátranyúltam a kezemmel és megnéztem, hogy vajon nedves-e. Olyan volt a pinája, akár a meleg kocsonya. Lemásztam hát róla és a tegnapi pezsgősüveget használva céleszköznek, elkezdtem vele megdolgozni. Vergődött, sikoltozott és a fejét dobálta oldalra, de erősen tartottam a lábát, a végén pedig, ahogyan arra számítottam is. spriccelve ráélvezett az ágyra és a kezemre. Lihegve remegett ott a zsinóron lógva, miközben a combjai vitustáncot jártak és csúszkáltak a sikamlósságtól.
Szorosan odabújtam hozzá és kikötözve a kezeit, teljes testemmel átöleltem, szinte belenyomtam az ágyba, mert mindenhol érezni akartam.
És valóban. Úgy is éltük meg azt a két napot, akár egy nászútat.
Úgy éreztem, hogy végre otthon vagyok, hogy végre oly sok év után ismét boldog lehetek valaki mellett, aki megadja nekem azt, ami az életben a legfontosabb, a feltétlen odaadást és újra úgy birtokolhatok valakit, ahogyan az nekem jó. Ebben a játékban nem voltak tabuk és nem voltak kérdések sem hazugságok. Ezek az együtt megélt élmények kötöttek bennünket össze jó időre és éltettek aztán oly sok éven át, amikor a világ odakinn egyre inkább könyörtelenebbé vált.
Hogy mindebből mi a tanulság a számomra?
Öt nap telt csupán el a játékunk kezdete óta, nem fejeztük be a hetet, ahogyan azt az elején reméltem. De mikor hazafelé igyekeztünk Bécsből már tudtam, hogy minderre nincs is szükség, engedelmes szukát neveltem belőle ennyi idő alatt, olyat, aki feltétlenül megbízik bennem és az irányításomban és hogy ez nem csupán egy hétig fog tartani, hanem ha minden jól megy, egy életen át.
És valóban, még sok boldog hónapot töltöttünk el együtt karjaiban kipróbálva mindent, amit csak lehetett, amit ez a rövidke élet adni tud és úgy éreztük, hogy ha hazamentünk a munka után és becsuktuk magunkra a hálószoba ajtaját, hogy ez a világ már végleg megmarad nekünk és ettől valahogyan igazabb és jobb emberekké váltunk.
Köszönöm mindenkinek aki elolvasta a történetemet.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.