A Játék IV. Első rész

Nincs mit szégyellni rajta, elfogott a harci láz, bárhová is néztem, mindenhol őt láttam, ahogy a farkam előtt tíz centire térdel, miközben kéjesen sikolt ahogy lesújtok újra és újra arra a csodaszép popsira a szíjjal.
Ezek után alig vártam, hogy meló után hazamenjek és szétrecskázzam magam a fotóira. Úgy is aludtam el, meztelenül az ágyamban, hasamon a táblagéppel, az ölem forró maggal beterítve, mintha maga a Vezúv tőrt volna ki.
Másnap reggel aztán elgyötörten ébredtem és miközben teljesen magamba fordulva borotválkoztam a fürdőszoba tükrében, egyszeriben azon kaptam magam, hogy rájövök: nincs tovább. Ez lesz a negyedik nap és egyszerűen csődöt mondott a sokévnyi tapasztalatom és önuralmam.
Tudtam, hogy még ma az enyém kell, hogy legyen az én kis Szukám, fel akarom falni, elnyelni, szétdúlni és betörni, akár egy kancát, különben elveszek teljesen.
Mintha nem is lettem volna önmagam.
Máskor kiélveztem a teljes hetet, amit a Játék adott, mint életunt kandúr a kisegerekkel úgy játszadoztam velük és pontosan fel tudtam mérni, hogy mikor mit kell lépjek, akár egy sakkmeccsben, hogy a végén megkapjam azt, amit akarok.
Ehhez képest most itt álltam egy szál semmiben, a szétbaszott életemmel és semmi másra nem tudtam gondolni, csak is az ő édes fenekére.
Mi volt benne, ami ennyire rabul ejtett?
Aztán letöröltem arcomról a habot és mire felöltöztem, már megkaptam a választ a kérdésemre. Mire lemegy a nap kiderítem, hogy hányadán állunk egymással, vagy kiizzadom magamból az iránta érzett szenvedélyemet egyszer és mindenkorra, vagy pedig örökre magamhoz láncolom és akkor semmi sem választhat el többé tőle.
Felöltöztem és gyors iramban távozva a lakásomból épp úton voltam a munkahelyemre,amikor felhívtam a kocsiból.
- Szia- köszöntött vidáman.
- Szia- válaszoltam - hogy aludtál?
- Nem is tudom. A helyzet az, hogy teljesen be vagyok indulva azóta is. Nem tudom mi történt velem, csak kóválygok idétlen vigyorral az arcomon egész nap, mint valami szédült kamaszlány. De ez valami egészen más, teljesen új érzés. Mintha amit eddig átéltem az életemben, az csupán ócska utánzata lenne annak ami valódi. Mintha kinyitottál volna valami szelepet rajtam, ami most teljes lánggal ég és akárhogy is akarom, nem tudom eloltani.
- Mert nálam van az állítógomb kincsem, egyedül én olthatom el azt a lángot benned. Isten hozott a Sub-k világában.
- Nem hittem volna, hogy ez ilyen is lehet.
- Mintha eddig vak lettél volna és most hirtelen elkezdtél volna látni, ugye?
- Pontosan.
- Na jó, akkor ideje tovább lépned. Felkészültél egy újabb nagy kalandra, Szuka?
- Igen, mester.
Végre ez a mester olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Engedelmes, éhező és tettre kész. Tudtam, hogy most már csak rajtam van a sor, hogy mit kezdjek vele, És persze tudtam azt is, hogy olyan óvatosnak kell lennem, mint egy légtornásznak. Egy rossz mozdulat és máris a földön találom magam és visszafelé már nincsen út, csak egy sanszom van.
De nem hiába vallottam magamat valódi Domnak, minden porcikám üvöltött azért, hogy megmutassam, valójában mennyit érek ebben a játékban.
Az évek reflexszerűen hozták elő belőlem az érzést, szinte rátapadtam az érzékeire és pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, hogy leigázzam.
A legtöbb magát Domnak való hím soviniszta disznó éppen itt hibázza el.
Ha punciszagot éreznek, máris igyekeznek lukra menni. Nem eléggé türelmesek és fegyelmezettek. Egy Subot nem lehet csak úgy letámadni és kényszeríteni arra, hogy engedelmeskedjen.
Egy Sub-ot el kell csábítani, meg kell nyerni, kellő türelemmel, alázattal és odafigyeléssel a bizalmába kell kerülni és akkor önként odaadja magát, hogy azt tégy vele, amit csak akarsz. A lehetőségeknek pedig akkor csak a fantáziád szab határt. Én egy elég átlagos, mondhatni kissé mackós pasi vagyok kinézetre, semmi dagadó muszkli vagy sármos Brad Pittes arc, mégis több Sub került már alám, mint ezeknek a pöccshajhászó striciknek együtt. Hányan sikoltották bele az éjszakába a nevem, és rimánkodtak azért, hogy ne hagyjam abba, és hálásan rebegték, hogy nincs hozzám fogható ember még egy, és ezer körömmel akartak belém kapaszkodni, hogy maguk mellett tartsanak akár egy életre.
És ki tudja, talán meg is tettem volna, ha akad olyan köztük csak egy olyan is, mint éppen ez itt a vonal másik végén.
- Oké, akkor ma egy új szintre lépünk - mondtam végül.
- Idejössz ma is? - mondta vággyal teli hangon.
- Nem, ma mást tartogatok a számodra. És különben sem akarom, hogy az állásod kockáztasd, ez is épp elég meredek volt eddig. Ma inkább érted megyek munka után és elviszlek egy különleges helyre, ahol kettesben leszünk. Igazán élvezni fogod.
- Rendben. Várni foglak, csörgess meg, ha itt vagy és lemegyek.
- Úgy lesz - azzal letettem a telefont.
Az este hamarabb eljött, mint gondoltam, mire kettőt fordultam, már ott is álltam a kapuban és őt vártam az épület előtt. Nemsokára jött is, kissé szégyenlősen, pironkodva, mint aki nem tudja, hogy mit mondjon vagy kezdjen ezzel az egész helyzettel.
- Szállj be - mondtam és kinyitottam neki elől az autó ajtaját.
- Hova megyünk? - kérdezte, és persze tudtam honnan fúj a szél. És igaza is volt. Elvégre ki voltam én neki? mit bizonyítottam eddig? Félt tőlem és ez érthető volt valahol. De a mestere is voltam a szentségit és meg kellett hogy bízzon bennem. Eddig ügyesen vette az akadályokat, de még azért némi buzdításra szorult.
- Ne aggódj - mondtam - nem akarok tőled semmi olyat, amit magad is ne akarnál - nem válaszolt, csak lemondóan bólintott egyet és nagyot sóhajtva beszállt.
Az út alatt nem sokat beszéltünk egymással, én az utat figyeltem, ő meg a rádiót hallgatta, de én ettől függetlenül még úgy éreztem, hogy majd megveszek a közelségétől, vonzott magához, mint lámpafény a lepkét és tudtam, hogy ezzel ő is így van. Aztán egyszeriben csak ott voltunk, valahol a külterületen egy családi házas övezetben, a munkahelyemnél. Egy dupla épületsorból állt az épület, valamikor nyomdaként üzemelt és éjjel-nappal folyt itt javában a munka, de manapság már csak annyi munkát adott a dolgozóknak, amennyi egy műszakra volt elegendő. általában én nyitottam és zártam, így a kulcsok nálam voltak mindig. Nem túl ideális találkahely, de ahhoz jó volt, hogy lezavarjak itt néha egy-egy kört a lányokkal és megvolt a maga festői hangulata, különösen a pincének.
A kis drága kiszállt az autóból és fázósan összehúzta magán a kabátját. Látszott, hogy nem erre számított és hogy nem tudja, fusson-e vagy maradjon. Már teljesen beesteledett és az utcák kihaltak voltak, nem hallatszott más, csak a kutyák távoli ugatása. Odaléptem a főbejárathoz és kinyitottam rajta a vasrácsot.
- Gyere, mielőtt megfáznál - mondtam és beinvitáltam ajtón belülre.
- Ez milyen hely? - kérdezte és továbbra is ott toporgott a küszöbön.
- Semmi csak egy hely, ahová kulcsom van. Itt a kutya sem fog zavarni bennünket.
- Nem tudom, ez így annyira nem jó - ránéztem, láttam az aggódó sírásra forduló arcát, és tudtam, hogy most kell, hogy elkapjam, mielőtt zuhanni kezd. Ha most nem, akkor végleg elveszítem. Odaléptem eléje és belemarkoltam a hajába hátulról. Kíméletlenül és gyorsan, hogy mozdulni sem bírt, majd belesziszegtem az arcába.
- A tegnapi verés semmi lesz ahhoz képest, amit akkor kapsz, ha nem húzod be a seggedet, de azonnal- azzal belöktem ajtón belülre és ráfordítottam a zárra a kulcsot belülről. Lihegett és éreztem, hogy megvan ijedve, ezért hamar átöleltem a sötétben és szorosan a szájára nyomtam az enyémet. A csókja olyan édes volt, akár a legfinomabb méz és megéreztem rajta a rúzsa ízét, amit feltett magára. Aztán lassan elernyedt a keze és ő is tétován átölelt.
Most már nem volt visszaút, menni kellett előre és beindultak a reflexeim. Újra vadász voltam, ő pedig a vad, akit el kellett ejtenem.
Megfogtam a haját és megfordítva eltéptem magamról, majd odavezettem a szemközt lévő falhoz.
- Tedd szét a lábadat - mondtam és ő szó nélkül engedelmeskedett. Akkor aztán megfogtam és kéjtől izzva elkezdtem levetkőztetni mezítelenre ott helyben a folyosón. A ruháit durván lerángattam róla, a kabátját, a blúzát, a szoknyáját, egészen addig, amíg teljesen úgy nem állt ott előttem, ahogy megszületett. Mikor végeztem odaléptem hozzá és a nyakát fogva egyszerűen lekényszerítettem a padlóra.
- Mi vagy te? - kérdeztem hidegen és ő zavarban volt, egyik kezével eltakarta a mellét és tejesen összehúzta a testét, mint aki meg van rettenve.
- Nem tudom- nyögte rémülten. Hátulról levertem neki egy nyakast, mire felszisszent.
- A neved Szuka, vagy elfelejtetted?
- Nem! - kiáltotta, de én ekkor már levettem a nadrágszíjamat és végigvertem rajta.
- Akkor hagy halljam!
- A nevem Szuka! - kiabálta és egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Akkor viselkedj is úgy, mint egy szuka! Gyerünk, ereszkedjél négykézlábra. - és újra lesújtottam az övvel a hátára. Átlényegült pillanat volt, én pedig megfogtam az övet és szorosan a nyakára tekertem.
- Most pedig elmegyünk fürdeni, mert még az életemben nem láttam ilyen mocskos ribancot - és már tereltem is magam előtt a folyosón végig. Az utolsó ajtót aztán illedelmesen kinyitottam neki és ő bemasírozott rajta.
Odabenn egy egyszerű fürdő állt a dolgozók számára, néhány zuhanytálca és egy nagy mosdótál.
- Állj be oda és meg se moccanj.- mondtam és a zuhanyzófülke felé intettem a kezemmel. Engedelmesen belépett és dideregve lekuporodott a sarokba.
A fekete szemfestékje elkenődött a szemei alatt és a melleit még mindig védekezően maga elé fogta, de mindez nem érdekelt.
Végigvittem azon az úton, amiért idehoztam.
Levettem a tusolót és megnyitottam egyenesen az arcába irányítva a vizet. Hideg volt mint a rosseb és rohadtul csípte az amúgy is áthűlt bőrét, amit tiltakozva jelzett is a számomra.
Elmosolyodtam és rátekertem a meleg vizet. Sikítva felugrott, de én visszanyomtam a hajánál fogva, majd némi birkózás után hagytam hagy szokja meg. Kissé letekertem a meleget és máris elviselhetően hűvösebbé vált a víz.
- Ez most jó?
- Igen, köszönöm.
- Kár, hogy a víz nem hoz le minden bűzt rólad, te is érzed mennyire bűzlesz, Szuka?
- Igen, gazdám.
- Ne hazudj, mert azt utálom. Szerintem te nem érzed ezt a szagot, amit én.
- Valóban nem gazdám.
- Pedig bűzlesz, én érzem. Állj fel - mondtam és azonnal engedelmeskedett a parancsnak. A kezembe vettem a szappant és elkezdtem ledörzsölni vele a testét, semmit sem hagytam ki, a melleit és a punciját külön gonddal megtisztítottam, amit ő meglepően jól tűrt, egy szót sem szólt közben, csak fátyolos tekintettel állt végig, amíg én bejártam a teste minden zugát. Mire végeztem, tisztán és üdén állt előttem.
- Most én jövök- mondtam és nekiálltam levetkőzni. Leszórtam a ruháimat a földre és beálltam mellé a zuhanytálcába, majd odanyújtottam neki a szappant.
- ha egy helyet is kihagysz, akkor meglátod mit kapsz tőlem - azzal hagytam, hagy dolgozzon meg alaposan. Meg is tette a maga részét, igyekezett az biztos, de mégis figyelmetlen volt.
- És a fenekemmel mi lesz? Az talán kimarad? Na álljál neki és tisztítsd meg szépen - és már húztam is szét a farpofámat. Fintorgott kissé, de azért elvégezte, amit mondtam.
- Látom undorodsz tőle. Akkor próbáld meg csupán a nyelvedet használni - azzal megragadtam a fejét és odanyomtam az arcát az ánuszomhoz. Azonnal éreztem a nedves nyelvét ahogy mohón nyalni kezdi a záróizmaimat körbe-körbe.
- Ez az Szuka, jól csinálod - mondtam neki, majd megfordultam és a szájába adtam a meredező farkamat. Felnézett rám és szó nélkül tövig bekapta. Megfontoltan, nem sietve el semmit, kéjes élvezettek között elkezdett dolgozni rajta, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Istenien szopott, olyan érzés volt, mintha megnyílt volna számomra az ég, nem is bírtam sokáig, pár pillanat múlva beleélveztem egyenesen a szájába.
- Ha ki mered köpni esküszöm, hogy megbánod - nyögtem élfülló hangon miközben még mindig rázkódtam a kéj alatt, de nem tette, hanem nyelt egy nagyot és már lenn is volt az egész gyereksereg.
Ezek után levettem egy nagy törülközőt az akasztóról és szárazra törültem vele mindenhol a testét. Mikor végeztem én is, megtörülköztem és visszatéve rá az övet kivezettem az ajtón át egyenesen le a pincébe.
Ezt a helyet a háború idején légópincének használták, hatalmas volt és olyan vastag falai voltak, hogy ha száz ember kiabált volna lenn, azt sem lehetett volna felhallani.
ideális hely volt arra, hogy betörjem az én kis drága szukámat.
Levezettem a lépcsősoron egy ágyig, ahol régen a fűtő aludt, de ma már senki nem használta és odaintettem.
- Mássz fel hassal előre és meg se moccanj- azzal elővettem a táskámból a magammal hozott kellékeket. Egy fényes kampót kötélen, egy üveg síkosítót, gyertyát, olajat, ánuszgolyókat különböző méretekben, két vibrátort és egy rőf zsinórt.
Az én kis Szukám úgy nézett fel rám, mint ahogy az őz nézett a csúnya kegyetlen farkasra, mielőtt az nekitámadt.
A legnagyobb örömömre elkezdődött a második felvonása az estnek.