Randi a Pixie-n

SUB:
Nocsak, nem nyaggat képpel, telefonszámmal,
Nincs „írjadlemagad, mivanrajtad” típusú felszólítás, már lassan hiányolom is..
Jó pár napja írogatunk... eszméket, véleményeket cserélünk.
Jól esik, hogy ilyen kedves, humoros, könnyed... nem kötelező semmi.
Kérdez, de nem faggat... van véleménye... még sem okoskodik.
Lehetek ÉN a NŐ szemében...
nem kell megfelelnem s feszülnöm ellent akaratnak...
pedig már szinte vágynék, hogy elvesszek a nemek harcmezején.
Vajon a hangja... ez szinte fétisem...
Na azt meghallgatnám... visszhangzik e bensőmben?
Be is dobom a kérdést, számom kíséretében...
csak nem tűnik el, mint sok virtuál szobaDom...
Nem, Egyből csörög a mobilom...
Uppsz, vedd fel, ha már a te ötleted volt... :)
Remek! Remegek...
Ő viszont nyugodt és barátságos...
Lúdbőr és hidegráz... (ne dadogj már, most hallhatod, nem ezt akartad?)
Nyugodt baritonja lassan kisimítja lelkem...
Máris rohanok... többet akarok...
Láthatlak is talán? – és nem hátrál...
Képet cserélünk... hoppika, egész férfias a külseje...
Hol a bibi? Kicsi a farka?
Ezt már el sem hiszem... meg kell néznem élőben!
Nyugi kislány fuss még pár kört... ne érezze már annyira nyeregben magát, így is fenemód magabiztos.
Évődünk még pár napot... de röptéink egyre vadabbak,
Feldobott labdáimat egyből lecsapja...
Kontrázok, de hasztalan, magával ragad...
Titkon el is nevezem magamnak... Ő az elragadó! :)
Atyaég, melegszik a helyzet... már képzelgek... tényleg Ő lenne... akiért érdemes...
A francba, találkozni kéne vele...
Én ugyan nem fogom kezdeményezni... ha beledöglöm sem,
pedig már belefogok... tudom.
De azért mégis... Ő a férfi... nem!?
Cseszd meg ez gondolatolvasó... meghívott ebédre a Westendbe...
Boldogan ütöm be:
Na jó... legyen.
Mert tartás baby... az kell, hogy legyen! :)))
Eljött az A nap.
Befürödve itt állok meztelenül...
Ruhásszekrényem tartalma halomban... válogatok...
Ez se, ez se... ez pláne nem...
Nem mindegy!
Ma nagyon nem, hogy mit veszek fel.
Marad a fekete... tanga... az tuti...
hozzá színben a másik kedvenc push-up melltartóm,
amit különleges alkalmakra tartogatok.
Igen, ez a nap sorsfordító lehet...
legyen is, mert már nagyon... rám és belém... férne... és meg... meg mi fene...
Már agyam is tüzel.
Tükör előtt domborítok, ez igen... helyes, lesz mit néznie :p
Érzem zsigereimben, ezt a fickót...
kell nekem!
Istenem add, hogy a valóságban is elvarázsoljon, el akarok veszni benne...
mosolygok az érzéstől.
Nadrág... akkor már ez is fekete... még mindig passzos... fenekemen.
Már csak egy olyan felső kellene... mellemet emelve ki... mi szúrja szemét.
A szemét!
Megkapod, hogy így felhúztál...
Igen, ez az én napom, hódítani akarok!
Boldogan kuncogok a gondolaton.
Belebújok a felsőbe, igazítok rajta, melleket harcállásba.
Na igen, dekoltázsom... még mindig világbajnok! :)
Gyorsan a fürdőbe kihúzom a szemem, egy kis szemhéjfesték... pont elég.
Szájfény... ajkat szorít, csücsörít... csók a tükörnek,
kész... és szép...
no meg nagyon kívánós vagyok! :)
Hopp, a pasi magas... végre!
Rég nélkülözött magas sarkúm máris lábamon.
Kiskabátot kapok fel s elégedetten nézek végig magamon...
na gyerünk, talán egy új élet felé!
Korábban érkezem...
nem látni pasit ki picit is hasonlít.
Sebaj, elmerülök az új divatokban.
Nem sokáig... pontos.
Telefon csörög... ez Ő.
Most parkol le... elmondom mi van rajtam, hogy megtaláljon...
addig tettetem még magam előtt is, hogy csak úgy bóklászom.

DOM:
Már magam sem tudom, hogy kezdődött....
Reagáltam egy blog bejegyzésére...
szó, szót követett és azt vettem észre, hogy napi szinten levelezünk.
Amikor csak beléptem a Pixire, rögtön azt néztem, hogy válaszolt e már.
Lassanként lecsekkoltam a fényképét... ami még jobban feltüzelt...
Olyan kihívóan nézet rám a monitorról, hogy a laptoppal együtt kötném ki az ágyamon. :)
Persze telefon is... ott már bátortalanabb, de vittem a szót és végre kacagott.
A lényeg, hogy már a mindennapjaim vezérgondolata lett... hogy megízleljem...
magamévá tegyem a pimasz... mégis engedelmes stílusával egyetemben.
Napról-napra emelkedett hormonszintem...
néha úgy kellett magamra szólni, hogy nyugi... csak lassan,
nem fogok egy subért kapálózni...
Majd szépen belehelyezkedik a kezem alá, ha odavaló, ha meg nem, akkor...
DE... és nincs Nem... ilyet nem ismerek!
Folyamatosan ment az adok-kapok... évődés...
kezdte mindkettőnk beleélni magát a szerepébe.
Azaz sínen voltunk és száguldottunk az elkerülhetetlen randi felé.
Én javasoltam a Westendet... könnyed kis csevely vagy bekapunk valamit...
rád bízom mondtam neki.
De már járt az agyam... valami különlegeset, egyedit szerettem volna... amit még nem kaphatott az első randin senkitől!
Cikáztak a vadabbnál vadabb ötletek... és megvan!
Tudom már mi jár a pimasznak! Húú ez merész lesz...
de egyszer élünk, alapon... ki kell próbálnom.
Beszereztem gyorsan a kellékeket, ami nem sok és kicsit felajzva saját merészségemtől is... pontosan érkeztem. Hívom...
Merre vagy? Mi van rajtad pontosan? - még a lehetőségét is kizártam, hogy összetévesszem valakivel.
Aha, meg is van... épp elmerült egy kirakatban... mögé lépek és fülébe súgom:
Azt teszed amint mondok!
Majd nem túl hangosan, de azért határozottan felszólítom:
Kezeket az üvegre! Rendőrség!
Egy picit be is segítek, így kénytelen nekidőlni a kirakatnak.
Terpeszbe! - Közben jobb híján a vállalati belépőmet dugom orra alá, mert többen is néznek. Adjuk meg a látszatot, mert még rám hívják tényleg a zsarukat.
Egyik kezemmel az üvegnek nyomom, míg a másikkal igyekszem profi látszatott kelteni, megmotozom...
lábánál kezdem... gyorsan siklik kezem a belső combokon... mily gyönyörűség...
Feneke... kemény... de beleharapnék...
csak egy pillanat de ki nem hagyhatom ágyékát is... megtapogatom...
Kiskabát alatt öveknél, feszes has... remeg ujjaim alatt.
Feljebb merészkedem... melle robban tenyerembe.
Érzem nem sok időm van, kezd ránk csendesedni a környezet.
Lassan mindenki minket néz. Kutatom a biztonságiakat...
Bilincset elő, csuklóján kattan , majd mint a filmekben egyenként hátra tekerem és rögzítem...
Huh... mellei majd kiugranak... Szédületes látvány kicsim! :)
Szeme tüzel...gyorsan ráhúzom az áttetsző zsákot Police felirattal.
Engedjenek emberek! Nincs itt semmi látnivaló, mindenki folytassa dolgát...
és elvonszolom a mélygarázsok felé... édes foglyomat.
Ezt megúsztam! - sóhajtok fel, ahogy a lift ajtó becsukódik mögöttünk.
Nagyot fújok... leszedem a bilincsét, zsákot a fejéről.
A következő pillanatban akkora pofont kaptam, hogy félszemmel a csillagokat kutattam csengő fülem zenei kísérete mellett.
Gyorsan lefogtam... magamhoz szorítottam... vártam,hogy csillapodjon...
Nem tetszett? - kérdeztem csalódottan...

SUB:
Nem, nem akarom, hogy bármit észrevegyen, mennyire felzaklatott...
Terelem gondolatom, cipőkre, csizmákra hasztalan...
csak szerencsétlenkedek a kirakatok előtt.
Hol van már?! - csak lopva sandítok körbe...
Miért nem jön?! Nem tetszem? - vagy Ő nyeszlett és csak egy nyavalyás kukkolló?
Nem az nem lehet! - Beleőrülök már magamba...
mikor végre megszólal suttogva... a hátam mögött.
Tedd, amit mondok.
Majd korbácsként csattan hangja...
Kezeket az üvegre! Rendőrség!
Mi van?! – nem értem... semmit sem értek, csak egy kezet érzek, mely a kirakatnak nyom…
Feszülnék ellent, de béna minden tagom...
háborog belsőm, ezt nem hagyhatom.
Terpeszbe! – és már rúgja szét a lábam...
Én meg hülye... szét is rakom.
Teljesen szétzilál, felkavar, összezavar, azt sem tudom hol vagyok...
Az üzletben két srác bámulja, ahogy szétkenődök az üvegfalon.
Sírni tudnék, dühöm, szégyenem, haragom káosza lebénít...
Szinte sokkot kapok.
Sikoltanék és bőgnék egyszerre...
Ő meg vigyorog... látom tükörképét az orrom előtt,
még az illata is megerőszakol, Mennyei...
Én idióta! – hogy mikre figyelek...
miközben vergődök... erős keze alatt felpasszírozva a kirakatra.
A két srác már szemtelenül bámul.
Teljesen kiszolgáltatva reszketek, a dühtől és... és a szégyentől,
mert élvezem valahol... érzem nedves lesz ölem.
Nee! - már csak ez hiányzott... nyöszörgök...
remegek belé, ahogy taperol, mindenki előtt!!!
Keze szinte mindenhol, combomon… fenekemen...
nedves ölemet is bejárja.
NEEE! Egy gombbal mélyíti szégyenem... amúgy is merész dekoltázsom
Zihálok...
még az orrcimpám is beleremeg...
Hééé, mi ez a csend?
Basszus mekkora közönség... és minden szemben saját meztelenségem lángol.
Némán üvöltök!
– Mit néztek Barmok!?
Arcom, ágyékom tüzel...
elsüllyednék... padlóba vesznék... Mindegy!
csak innen el!
Hátratekeri karom... bilincs kattan egyik, majd másik csuklómon...
Fáj! Dalom... ajkamon...
Szisszen...
Úristen! Kebleim...
mindenki arcába tolva!
Abból a hülye emelt kosarából majd kiesik!
Dühödt vergődésem csak még jobban feltárja melleim.
Ez, ez.... ez mindennek a teteje! – nyársalom fel szememmel egy pillanatig,
De zsákot húz fejemre...
Legalább nem szembesülök a sok nyálcsorgató idiótával...
Atyaég, mekkora tömeg...
Kész, megölöm! Ezt nem teheti! Kikaparom a Szemét!
Tombolok... de hagyom, hogy elvonszoljon...
Megállunk... Végre...
Leveszi a zsákot, bilincset... ott áll előttem és vigyorog!!!
Maradék erőmet összeszedem és támadok!
Hogy képzelted?! - üvöltöm, ütöm... de hamar lefog.
Karjában, könnyekben tör fel végre a feszültség...
Nem tetszett? – kérdi csalódottan.
NEM! Nem...
De, de... zokogok,
már azért mert megütöttem... akire vártam annyi ideje...
Legszívesebben világgá rohannék,
ehelyett görcsösen csimpaszkodva, belebújok a pillanatba, amíg csak lehet.
Átölel, felemel... érzem erejét, védelmét.
Félve pillantok fel...
Figyel...
És mosolyog!
Nyakába ugrom, könnyezve csókolom...
Köszönöm... Uram...
hogy rám találtál.