A Játék I.

Szóval már egy ideje fenn lógtam az oldalon, figyelgettem a felhozatalt, a friss húsokat, hátha akad köztük olyan, aki megtetszik. Aztán egyik nap megjelent egy új regisztráló, a nicknevét nem árulom el, de mikor megláttam az adatlapját, hát, megmondom őszintén összefolyt a nyál a számban. 21 éves, barna hajú, 165 cm magas, 50 kiló, pont az ideálom, és az adatlapja leírása alapján végre nem valami virtuális ribanc, hanem meg is akarja élni mit jelent Subnak lenni a gyakorlatban.
Írtam hát neki pár sort, mondjuk nem ment elsőre, megizzasztott rendesen, míg komolyan nem vett, de aztán volt egy pont, amikor megadta magát. A szó amit kimondtam a "játék" volt. Elmeséltem neki, hogy van egy játékom, amiben részt vehet, ha akar. A lényege az erotika felfűtése, kicsit szerepjátékszerű, de élvezni fogja, pont azoknak a lányoknak találtam ki, akik még kezdők ebben a világban. Oké, mondta, mond a részleteket, és megadta a telefonszámát. Másnap reggel felhívtam, épp melóba igyekezett, a hangja édes volt, mint a méz, pár mondat után aztán betájolt, de végül lerázott, hogy majd inkább hívjam később, majd letett.
Először csalódott voltam, a Dom énem fortyogott, mint a vulkán, de igyekeztem megőrizni a józanságomat.
Tíz körül újra hívtam, pillanat, mondta és valóban, egy percen belül az enyém volt. Sok mindenről beszélgettünk, halkan kuncogott a buta vicceimen, majd a végén csak rákérdezett.
- Na mond, mi ez a játék, amiről írtál?- éreztem, hogy ezzel megfogtam és perceken keresztül csak meséltem lelkesen. A végén csak annyit kérdezett száraz hangon: - és ezt mással is csináltad már?
- Persze, ki van próbálva és garantált a siker.
- Na jó, de mi a vége?
- Kezd el és megtudod.
- Nem tudom, félek.
- Nm kell, nem fog fájni. Na jó, talán egy kicsit, de azt is élvezni fogod -mondtam hamis mosollyal és ráharapott.
- azt hiszem hiszek neked. De egyet ígérj meg, vigyázni fogsz rám.
- Ez nem is lehetne másként. Akkor elkezdjük?
- Benne vagyok.
- Rendben, akkor holnap reggel kilenckor indul életed legnagyobb kalandja, akkor foglak hívni.
- Oké.
Szinte kínzóan lassan telt el másnap reggelig az idő, alig vártam, hogy újra hívhassam, mikor végre kicsörgött, az maga volt a megkönnyebbülés.
- Szia! - mondta kedves kis hangján és éreztem, hogy szinte remeg belülről, úgy izgul, de ez jól is volt így.
- Készen állsz?- kérdeztem.
- Igen - válaszolta.
- Akkor Isten hozott a játékban. A játékban a neved innentől kezdve Szuka. Amikor a nevedet hallod egy csapásra elfelejted az igazi éned és azt, hogy a napi életben ki vagy, mert szart se érdekel. Ha meghallod, nincs önálló akaratod többé, te csupán egy rabszolga vagy, aki teljesíti, amire az ura parancsot ad. A játék időtartama egy hét, minden nap kapsz majd egy hívást ugyanerről a számról, amit fel kell vegyél akárhol is vagy.
- De van úgy, hogy...
- A te véleményed nem számít. Fel kell venned, akárhol is vagy, ha nem teszed, akkor büntetőpontot kapsz. A híváskor utasításokat fogsz kapni, amit pontosan végre kell hajtanod. Ha nem teszed, szintén büntetőpontot kapsz. Ha hanyag vagy, ha visszabeszélsz, ha bármiben is felrúgod a játékot, büntetőpontot kapsz.
- Értem. De mi történik a büntetőpontokkal?
- Behajtom rajtad. Csak rajtad áll, hogy mennyit gyűjtesz össze belőle, ha keveset, akkor jó dolgok fognak történni veled, ha sok, akkor megkeserítem az életedet.
- Nem is ismersz.
- Dehogynem. Tudom hol laksz, hol dolgozol, kik a barátaid, még azt hogy hova jársz edzeni, mindent tudok rólad. tudod, a kibertérben többé nincsenek titkok, és van néhány barátom, aki segít.
A túlsó végen néma csönd.
- Ja, és még valami. Nincs kiszállás, nyavalygás, stb. A játék elindult, az órád ketyeg, szóval hétvégéig az enyém vagy babám, a rendelkezésemre állsz, ha tetszik, ha nem. Értve vagyok?
- Igen - jött a fojtott hangú válasz.
- Akkor jó. Mondom a mai napi feladatot. Jól figyelj és igyekezz jól teljesíteni.
- Értettem.
- Hol vagy most?
- Az irodában az íróasztalomnál.
- Rendben. milyen ruha van rajtad?
- Egy szürke kosztüm, fehér blézer és egy magasított sarkú fehér cipő.
- Oké, akkor hogy senki ne lássa az irodán, lassan vedd le a bugyidat magadról.
- Itt? Most?
- Mit mondtam neked, Szuka?
- Elnézést, én csak...
- Nem kell gondolkoznod, csak megtenni, amit mondtam. Szólj, ha készen vagy.
Pár percig ideges fészkelődést lehetett hallani, majd újra beleszólt.
- Megvan.
- Rendben, akkor most vegyél elő egy nagyméretű borítékot és tedd bele. Ha készen vagy zárd le, írd rá, hogy kuncsaft, és add le a portán azzal a megkötéssel, hogy jönni fognak érte.
- Igen.
- Akkor mára ennyi volt. Holnap újra hívlak. Szép napot, Szuka.
- Neked is - mondta, de már le is tettem. Amilyen gyorsan csak tudtam, kinyomtam a telefont és befordultam a sarkon. Az épület egy közönséges irodaház volt a belvárosban, becaplattam, mintha világ életemben oda jártam volna, majd leültem a váróban, elővettem egy újságot, majd belemélyedtem.
Nem kellett sokáig várnom, pár perc múlva nyílt a liftajtó és ott állt előttem életnagyságban az én kis Szukám. Élőben még sokkal szebb volt, mint ahogy elképzeltem. Formás fenék, gyönyörű lábak, amelyek olyanok voltak, akárha gránitból faragták volna őket, és ahogy előrehajolt az információs pulthoz a borítékkal a kezében, megajándékozta az ügyfélszolgálatost és vele együtt engem is egy széles mosollyal.
Vágyakozva elnéztem még egy darabig, és elképzeltem, ahogy előttem térdel meztelenül.
Hú az anyját, hogy még mi vár rám ezen a héten! Hogy én ezt hogy fogom élvezni!