A lány a szomszédból XIV. rész

A reggel eltelt további konfliktus nélkül, a lányok fáradtak voltak és nem törődtek velem. Miután jóllaktak és elmosogattam, Zsu így szólt:
- Én aludnék egyet. De a szolga most zavar, nincs kedvem hozzá. Mit tegyünk vele Eni?
- Én is unom, szerintem kössük ki valahova míg alszunk, nem akarom, hogy zajongjon.
- Jó ötlet. A tároló jó lesz, ott már volt. De azt akarom, hogy szenvedjen, arra akarok gondolni míg alszom.
- Bízd csak rám Zsu. Úgy fogom kikötni, hogy végig nyöszörögni fog. Felvehetjük a diktafonommal, majd máskor a hangjára alszunk el. Na?
- Eni, te nagyon klassz csaj vagy. Gyere csináljuk!
- Oké, hozzál kötelet és csipeszeket. És azt a nyakörvet és a lakatot. És a felmosó vödröt.
A lányok izgalommal láttak hozzá a kereséshez. Nekem kissé megremegtek a térdeim, nem vágytam új kínzásokra, nem aludtam ki magam rendesen.
- Nyomás szolga, foglald el a helyed a kínzókamrában - mondta nevetve Zsu.
Eni hátrakötötte a kezeimet, majd a kötelet a hátam mögött a magasba emelve egy felső polc tartójához rögzítette. Ettől előre kellett hajolnom és lábujjhegyre állnom. A pórázt a nyakamba kötötte, majd a felmosó vödröt félig megtöltötte vízzel.
- Várj csak, van egy kis dolgom - mondta Zsu és elvitte a vödröt. Amikor visszahozta, már sárga volt benne a víz.
- Nincs egy hosszú szívószálad? Vagy valami?
- Keresek. Van is.
Zsu egy hosszú, merev műanyag szívószál félét hozott.
- Próbáljuk ki. Lám csak, pont leér a vödör fenekéig, csak kicsit rövidebbre kötjük a pórázt. Eni beállította a hosszt és a vödröt a nyakörvhöz kötötte. Zsu közben újabb dolgokat hozott.
- Nézd mit találtam: tabasco szósz és egy kis ecet. Így finomabb lesz. Hány liter lehet a vödörben?
- Talán három, négy. Ennyit meg tud inni. Keverjünk csak bele egy keveset. Így ni. Tehát szolga: szép lassan megiszod a vödör tartalmát. Mi elmegyünk aludni, majd jövünk. Krisz úgysem tudja hol vagy. Nehogy zajt csapj. Ja, elfelejtetem a csipeszeket.
Néhány csipeszt tett a mellbimbóimra, fülemre, herezacskóimra.
- Itt maradsz mozdulatlanul és csendben. Majd elengedünk, ha megittál mindent. Most megyünk, szenvedj csak. Most bekapcsolom a diktafont, nyöszöröghetsz nyugodtan.
Az ajtó tompa dörgéssel becsukódott, még hallottam a lányok nevetgélését egy darabig. A testhelyzetem annyira kényelmetlen volt, hogy perceken belül elkezdődött kínszenvedésem. A vödör súlya lehúzta nyakamat és a hátam máris elviselhetetlenül fájt. Elkezdtem inni a vödör tartalmát, hátha enyhül a nyomás, ahogy ürül a vödör. Persze alig csökkent valamit a vödör súlya. Hamarosan rájöttem arra is, hogy minél többet iszom, annál inkább pisilnem kell majd, az pedig gond lesz. A fájdalom annyira elviselhetetlenné vált, hogy először sóhajtozni, majd nyögdécselni kezdtem. Tudtam, hogy a diktafon felveszi, de nem tudtam törődni vele. Számolgattam az időt és gondolkoztam, vajon meddig alszanak majd kínzóim, de hamarosan minden gondolat kiürült a fejemből és csak a fájdalom maradt. Minden lélegzetvétel egy nyögéssel társult, időnként nyeltem egy kortyot a folyadékból, ami iszonyú rossz ízû volt. A tabasco szósz és az ecet keveréke megfejelve a vizelettel, valami undorító egyveleg volt, rettenetes utóíze volt. Így teltek perceim, óráim, szörnyű kínok között. Cseppet sem volt élvezetes. Néha beugrott Eni és Zsu képe, amint kényelmesen fekszenek az ágyban és édesen, kielégülten alszanak. Ettől kissé jobban lettem lelkileg és erőt kaptam a folytatáshoz. Robot szerű testté váltam, csak telt az idő és vonaglottam, nyöszörögtem, nyögtem és időnként szürcsöltem a léből.
Egyszer csak kinyílt az ajtó és miután szemem megszokta a vakító fényt, Kriszt pillantottam meg. Csak a lábait láttam, mert nem volt erőm feljebb emelni szemeim.
- Nocsak, lám, lám. Elnyerted méltó büntetésed. Klassz barátnéim vannak, magam sem tudtam volna jobbat kitalálni. Hát elég szarul nézel ki, de szerintem kibírsz még egy kis időt, most elmegyek zuhanyozni. Kitartást szolga, most én jövök.
Az ajtó ismét becsapódott és a lelkem újra összeroppant. Semmi esélyt nem láttam sorsom jobbra fordulására.

Folyt. köv.