Keleties érdekességek (3)

Ekkor zaj hallatszott a szomszédból, majd kisebb sikoly és nyögés fejezte be az áthallatszott hangok sorát. Valaki leesett, vagy elesett odaát. A keletiek semmit sem vettek észre, hallottak meg a saját hangosságuk következtében, csak az angolul beszélő keleti srác nézett rám meglepetten, de intettem semmi gond, ott is laknak. Megszólalt kis idő múlva a kaputelefonunk, majd hamarosan újra. Most már kicsit morcosan felállt Zsombor, ki-, azaz bement és felvette a kagylót. Egy ideig beszélgetett valakivel, majd letette, de nem visszatette a kagylót és kijőve hozzám a fülembe súgta:
- A szomszéd srác az. Elnézést kér a zajokért és az illetlen leskelődésért. Szeretne személyesen is bocsánatot kérni a nejével, ha most nem zavarna minket.
- Most? – rökönyödtem meg egy pillanatra. Vállat rántottam s visszasúgtam: - Engem biztosan nem zavarnának, de Őket? Ki tudja? Megkérdezzem, vagy jöjjenek inkább a nélkül? – morfondíroztam félhangosan. Zsombor elvigyorodott s így bíztatott:
- Legalább megnézzük Őket magunknak, hátha…. – kezdte, de nem fejezte be, hanem ment vissza. Nem sokára már egy fiatal párral érkezett ki a teraszra.
Én közben azonban mégis csak szóltam a vendégeinknek, hogy egy párfog csatlakozni hozzánk, így azok gyorsan felrántották a ruháikat és izgatottan fészkelődtek egymás mellett és nézelődtek a szoba felé. Magamban azon nevettem, hogy úgy helyezkedtek, hogy két párt alkottak, sőt még – talán véletlenül is – a „párok” még egymás kezét is fogták.
Mikor Zsomborral kilépett a fiatal pár végignéztem Őket. Jó harmincasok voltak, de fess mind a kettő, külön-külön is szemrevalók. Zsombor mutatta be Őket: - Betti és Bertie. Majd a keletiek is bemutatkoztak, de úgy ahogyan mi sem, úgy a B-ék sem tudták megjegyezni a nevüket. Volt is ezen nevetgélés. Mikor ez elhalt, Bertie szólalt meg:
- Bocsánat az alkalmatlankodásunkért, de mivel Ti sem voltatok hangtalanok és sajnos nálunk is voltak árulkodó hangok – célzott a sikolyra és az azt követő nyögésre – így azt gondoltuk legjobb lesz, ha átjövünk és akkor mindenki mindenkit lát és talán nem is maradunk meg csak ennél . – próbált élcelődni, de sejtette át jövetelük szándékát is. Így folytatta: - A filmeket kísérő hangokból kitalálhattuk is volna, hogy azok nem csak pornó, de bdsm filmek is voltak. Betti nálunk az uralkodó-nő, azaz a Dominám; én pedig alázatos, engedelmes kutyuska vagyok csak a lábainál otthon, de itt is.
- Nocsak, mik derülnek ki! – bökte ki Zsombor önkéntelenül és nézett végig Bettin, majd Bertie-n. Betti megnézése csak csupán érdeklődő volt – láttam – de Bertie-t már alaposabban is megnézte magának, vizslatva, mint lehetséges riválist. Magam ezen kuncogtam, de mire bármit is kezdhettem volna, Betti megelőzött:
- Lábhoz kutya! – harsogott a parancsa metszőn s Bertie már ugrott is, kapta le a rajta lévő pantallót és pólót, és a „kutyanadrágjában” odakuporgott Betti mellé, félig összegömbölyödve, kushadva. A nyakörvére kapcsolt póráz végét pedig a szájába fogva kínálta Gazdijának.
A vendégeink egyik ámulatból a másikba estek, mert én is elfelejtettem fordítani közben, így a szavakat nem érthették, de beszédes volt a tette, a mozdulat-sora. Kis csivitelés után megszólalt az angolul beszélő srác, hozzám intézve a kérdését, de végig Bettit nézte közben:
- Sejtjük, hogy Te Domina vagy. Mi viszont még nem nagyon láttunk ilyent a valóságban, szemeink előtt lejátszódni. Otthon is, s az úton is sokszor beszélgettünk, fantáziáltunk erről, de tovább nem jutottunk még ennél. Mi két pár vagyunk, de nem vegyes, hanem azonos neműek! Nekem Ő a párom, Neki meg Ő. – mutatta is meg közben.
- Ez érdekes, nagyon! – csicsergett közbe Betti, de nem folytatta, hanem várt. Míg én fordítottam, de közben éreztem Zsombor szorosabban ül mellettem már, sőt a keze a combomon pihen, mint egy birtoklón. Ezzel is jelezte a viszonyokat közöttünk is. A keleti srác pedig folytatta is a mondókáját:
- Kérhetnénk tehát, hogy mutasd meg nekünk, hogy teszed Te Vele, kettesben, majd tedd meg velünk is! Mivel azt tudjuk, hogy Ő is Dom. – mutatott most rám - így rátok lenne bízva, hogy teszitek velünk, ki-kivel, milyen sorrendben. – fejezte be a kérést. A többiek pedig szaporán bólogattak.
A fordítást kihasználva azért arról is tájékoztattam az újonnan jötteket, amit talán nem láthattak a periszkópon át teljesen, hogy eddig mi minden zajlott már, ki- kivel mit tett és mivel, hogyan. (Szerencsére a kellékek is még ott voltak a teraszon.)
A fordítás végén egymásra néztünk Bettivel és Kis vacillálás után Betti döntött. Magához húzta a mellette üldögélő Bertie-t s hatalmasat csapva a feszülő popójára felrántotta és körbe vezette a terasz korlátja mellett s „hagyta” kutya-módra jelölni, felülpecsételni.
(Zsombor alapos megrökönyödésére ez nem csak virtuálisan történt meg, de Bertie ténylegesen is megjelölt részeket a terasz kövén, időnként.) A végén azonban, mikor körbe értek, Betti utasította Bertie-t a nyomok eltűntetésére. Így az kénytelen-kelletlen kibújt a „kutya-nadrágjából” és azzal törölte fel a nyomokat. Így hamarosan már – bárhogyan is próbálta a helyezkedését irányítani – meg kellett mutatnia magát anyaszült mezítelenül mindenki előtt. Betti magához húzta a nyakörvénél fogva, megcirógatta a fejét elismeréséül, de egyben arra kényszerítette, hogy „pitizzen”. Így fel kellett a térdeléséből emelkednie és megmutatkozott a nem is kicsi, de nagy, erősen, vastagon álló, merev farka, dákója, végén a vöröslő makkal.
Most Betti maga elé térdeltette, a lábai közé és a lábujjaival, talpával nyomogatta össze, taposta a terasz kövéhez a farkát, nem sokat törődve jajgatásával, sziszegésével. Valamit a fülébe súgott, mire Bertie kiment a teraszról, majd hamarosan szájában tartva egy lovaglópálcát hozott ki. Azzal oda „sétált” a keleti csajokhoz és nyújtotta, hogy vegyék el. Mikor ez megtörtént, akkor megfordulva odatartotta a popóját, hogy ott üssék. Hamarosan csattogott is erősen a lovaglópálca a popóján és szépen alakultak a nyomok is, azaz a lenyomata.
Most a másik keleti csaj vette át a lovaglópálcát és nem csak a popóját, de a hátát és alulról a mellkasát is megcélozta és el is találta. Bertie felnyögött erre. Betti nem szólt, de csúnyán nézett a csajra, így az már csak párat ütött, s visszatette a szájába a lovaglópálcát. Bertie egy kör után a fiúknak is felkínálta a lehetőséget, de azok megrázták a fejüket, hogy nem kívánnak élni a lehetőséggel. Így Zsombor elé térdelt Bertie. Rá emelte a tekintetét kérlelőn. Zsombor kicsit megzavarodottan nézett rám, de én igent intettem, így elvette a pálcát és ütött. Nem kicsit, nagyot, csípőset. Bertie fel is szisszent erre, de szorította a fogát nagyon. Most Zsombor már kisebbeket ütött, de érzékenyebb helyekre, mint az oldalára, hónalja alá, belső combjaira stb. Betti elismerően csettintett egy-egy ütésre.
Mikor Zsombor kifogyott az ötletekből, akkor Betti mutatta meg, hova üssön. Ezek között voltak a talpak, vádlik, de a nyakszirt, sőt a popó vágata is. Mivel Zsombor már visszafogta magát, nem voltak erősek az ütései, így Betti kivette a kezéből és maga csapott egyet-egyet oda. Pontosan, de erősen. Bertie nem csak feljajdult, de néha még meg is roskadt az ütéstől.
Betti magához vonta a pórázzal a kutyusát. Végig simogatta a kezével mindenhol, de látszott, hogy próbálja közben ingerelni, csikizni, csiklandozni is. Nem lankadt, hanem inkább még duzzadt a farka tovább Bertie-nek. Az is látszott, hogy a farka végén már megjelent egy-egy csepp elő nedve is. Mikor ezt Betti észrevette:
- Fújj! – kiáltott fel és felrántva térdelésbe Bertie-t, rácsapott a farkára erővel, kézzel.
- Aúúúú! – ordította el magát Bertie is.
- Hogy merészeled ezt tenni a vendégek előtt! – korholta Betti Bertie-t. – Rossz kutya! Kushadj! – dörrent rá mérgesen.
- Igenis Gazdim! – próbált a kutyus összemenni és hízelegni a Gazdájának, de nem sok sikerrel.
(folyt. köv.)