Büntetés egy új kapcsolatban

A lány nehéz választás előtt áll. Vagy egész hétvégén nézi barátja rosszkedvét a hülyesége miatt, vagy elfogadja tőle a büntetését. A lány úgy dönt, ez utóbbi még mindig jobb, az utóbbi, ezért engedelmesen letolja a nadrágját, és a bugyiját. Hiszen mi más lehetne a büntetése, mint fájó, sajgó, égő feneke.
Nagyon jól emlékszik minden egyes alkalomra, amikor korábban apja elverte, de teljesen más érzés egy másik férfi előtt letolni a bugyiját és hallgatni, ahogyan leckézteti őt.
A barátja azonban jól tudja, hogy egy alapos fenekelés segít megtalálni a helyes viselkedést, és mivel hosszabb távon tervez a lánnyal, ezért még örül is annak, hogy milyen engedelmes, és illemtudó asszonyt fog belőle faragni az idő előrehaladtával.
Bár ő is sokszor látta már a lányt meztelenül maga előtt most mégis más érzés kavarog benne, mint amikor ágyba bújni készülnek. A fiú tisztán érzi, hogy a barátnője alapos büntetést érdemel a viselkedéséért.
Otthon a lány apja mindig egy nádpálcát használt, amikor úgy érzete, hogy többet érdemel egy alapos fenekelésnél. Ez azonban csak elvétve fordult elő. A lánynak még így is élénken él még az emlékezetében a pálca suhogó hangja, ahogy a levegőt hasítja, közvetlenül azelőtt, mielőtt keresztbe csapódik a fenekén. Az ezt követő égető érzés azonban leírhatatlan, és csak az tudja elképzelni, aki a saját fenekén is érzett már ilyen eszközt. Ez felejthetetlen élmény, és aki egyszer már megtapasztalta az igyekszik elkerülni, hogy újra érezze. Ennek ellenére mindenki elkövet hibákat, és ilyenkor könnyen megesik vele, hogy elverjék.
Az emlékek hatására most is feszülten foglalta el a helyét a térdén fityegő nadrágjában, miközben azt mondta „igen uram”, amikor a fiú azt mondta neki, hogy tolja ki rendesen a fenekét és nyújtsa ki a lábát. Közben még figyelmeztetést is kap, hogy ha elmozdul a büntetés alatt, akkor elölről fogják kezdeni.
Az ezt követő percekben újra és újra hangos sikoltás követte a lovaglópálca suhogását és a becsapódását a fenekén. Minden egyes ütés újabb csíkot rajzolt a lány csinos fenekére, amelyek alapján könnyen meg lehetett volna számolni az eddig kapott ütéseit.
A feneke a csattanások után azonnal táncolni kezdett, de ő igyekezett azonnal visszanyerni az önuralmát és megfékezni a feneke mozgását. Jól tudta, hogyha nem engedelmeskedik, azzal csak újabb megpróbáltatásoknak teszi ki a hátsóját. Éppen ezért a lehető legrövidebb idő alatt megfékezte a mozgását, majd újra kipucsította a fenekét ezzel is jelezve, hogy készen áll a következő ütésre. Csak azt szerette volna tudni, hogy mennyi van még hátra a büntetéséből.
A barátja egy ideig nagyon elégedett volt a viselkedésével és kellemes melegséggel töltötte el a lány engedelmes viselkedése.
A barátja egy idő után levette a zakóját, mert kezdett belemelegedni a munkájába, de figyelmeztette a barátnőjét, hogy még nem végeztek. Ennek ellenére a lány nem bírta tovább és megdörzsölte égő fenekét. A könnyei végigfolytak az arcán miközben megsimította a lovaglópálca okozta vörösen izzó csíkokat a fenekén.
Ez nagy hiba volt, hiszen nem volt megengedve továbbra sem, hogy kimozduljon a pozíciójából. A fiú azonban nyugodt hangon visszaparancsolta őt az eredeti pozíciójába, miután gondosan összehajtogatta a zakóját és felkészült a büntetés hátralévő részének kiosztására.
A barátnője kicsit vonakodva ugyan, de elfoglalta a helyét úgy, hogy közben tiltakozni sem mert, mert nem akarta kockáztatni a büntetése megtoldását.
A lány érezte azonban, hogy helytelenül cselekedett és ezért megpróbált mentséget mondani a viselkedésére. Ez pedig abból állt, hogy bocsánatot kért az engedetlenségéért és bevallotta, hogy 21 éves kora ellenére ennyire még nem verték el és ezért nem tudott parancsolni magának.
A fiú egy szót sem szolt, csak lágyan megsimogatta a lány mindkét félgömbjét, hogy a kezével is érezhesse a kifeszített fenéken az oda rajzolt tucatnyi csíkot. Mivel a barátnője azonban ütésre számított az érintés hatására összerezzent, mivel váratlanul érte az.
Ezt követően a korábbiakhoz hasonló eljárás szerint a lány megkapta a hátralévő újabb hat ütést. A verés végére már egybefolytak a csíkok a pompás fenéken és az utolsó ütések a már korábban igénybe vett helyeket is érték, amelyek borzalmas fájdalmat jelentettek. A huszonötödik ütést követően már a lány egész teste remegett a fájdalomtól és attól, hogy megpróbálta kordában tartani a mozgását.
Az utolsó ütés elcsattanását követően a fiú megvárta, míg a lány teste egy kicsit megnyugszik, majd megkérte, hogy álljon fel és forduljon meg. A lány nagyon megrémült abban a pillanatban, amikor meglátott egy kb. 1 m-es pálcát a barátja kezében. Nem tudta mire számíthat még a következőkben.
Félelmetes volt látni, ahogy a fiú paskolgatja a tenyerét a borzasztó eszközzel. Így minden ellenállás nélkül engedelmeskedett neki, amikor azt mondta „vetkőzz meztelenre”. Érezte, hogyha megpróbál ellenszegülni, vagy bármilyen módon ellenállni, akkor azzal csak egy újabb verést érdemel ki a frissen büntetett fenekére. Meztelenül lenni még mindig jobb, mint egy újabb pálcázás –gondolta.
Így alig pár pillanat múlva ott állt a barátja előtt anyaszült meztelenül, kidíszített fenékkel, és várta a további utasításokat. A barátja elégedetten tekintett a lányra és a munkája gyümölcsére.
A fiú hosszasan leckéztette a lányt, a pontosságról, szavahihetőségről, aki lesütött szemmel hallgatta őt és engedelmesen válaszolt, ha kérdezték.
A beszéd végén azonban ijesztő dolog hangzott el. A fiú kifejtette, hogy komoly engedetlenségnek ítélte meg, amikor a büntetés közben a lány megdörzsölte a fenekét és ezt nem hagyhatja megtorlás nélkül. Ezért további négy ütést fog mérni a kezére és szigorúan megtiltja, hogy közben, vagy utána bármivel megdörzsölje a tenyerét a lány.
A lány csak annyit mondott, hogy „értem uram”, ahogyan ott állt meztelenül a barátja előtt. Majd az utasítást követve engedelmesen előrenyújtotta mindkét kezét tenyerével felfele. A fiú pedig sorban kimérte a négy ütést a kezekre. Ezzel végetért a büntetés szigorúbb része és már csak a levezetés volt hátra.
Ezt követően a lánynak ott kellett állnia meztelenül még több mint fél órán keresztül a szoba közepén vigyázzállásban. Közben a barátja elrakta a fenyítő eszközöket, visszavette a zakóját és leült egy fotelbe újságot olvasni, miközben gondosan méregette a barátnője csíkos fenekét és a gyönyörű testét.
A büntető idő leteltével engedélyt adott a lánynak, hogy rendbe szedje magát. Ekkor a lány odament hozzá és térden állva megcsókolta a barátja kezét és megköszönte neki, hogy figyelemmel van a viselkedésére és segít számára megtalálni a helyes utat. Így kellett ugyanis tennie az apjánál is minden büntetés után, ha nem akarta, hogy újra elfenekelje. Ezt követően szorosan átölelték egymást és ezzel minden meg volt bocsátva.
A lány azonban jól tudja, hogy a párjának bármikor joga van újra elvernie, ha úgy érzi, hogy ez szükséges számára.