Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Margit VII. Csalánpakolás

Törölt felhasználó
2014. 09. 03. 15:39 | Megjelent: 872x
- Csak óvatosan markold, nem kell megszorítanod! Most még nem! - A férfi lazán tartotta a nő keskeny csuklóját, tenyerét előbbre és alulra igazította, hogy a merev pénisze makkját simogassák a finom ujjak.
- Igen, uram! - a nő szava halk volt, szinte suttogó. Valahányszor az asztalon heverő csalánra tévedt a tekintete, megborzongott.
De fegyelmezetten, engedelmesen követte a férfi utasításait. Tenyere lazán tartotta a kőkemény szerszámot, puha ujjai fürgén játszadoztak a férfi makkjával. Pirosra lakkozott, hegyes körmei néha óvatosan végigkarmolták az érzékeny bőrt. A nő tudta, hogy a férfi nagyon szereti ezt a finom kézimunkát, szinte megőrül érte: a keményre duzzadt hímvessző hegyén áttetsző cseppek buggyantak ki, melyeket a nő ujjai lágy mozdulatokkal szétmasszíroztak a vöröslő makkon. A férfi fokozódó lihegéséről tudta, hogy jól végzi a dolgát s ez megelégedéssel töltötte el. A piros körmök néha belecsippentettek a férfi makkjába. Élvezte, hogy a férfi élvezettel felnyög ilyenkor. Meg is feledkezett a kisasztalkán várakozó csaláncsokorról.

Nem úgy a férfi. Mikor már majdnem az elélvezés határára jutott, lerántotta a nő kezét a péniszéről. A nő meglepődve nézett fel. Megborzongott. Az izgalomtól, a vágytól, de a félelemtől is.
Tudta, hogy most "az" következik...

A férfi keményen megmarkolta a nő csuklóját és visszabilincselte a másik keze mellé. Margit mellei újra kifeszültek, miközben a férfi feszesebbre állította a nő karjait magasba húzó csigaszerkezetet. Egyúttal állított a széktámla dőlésszögén is, hogy a nő teste még jobban hátrafeszüljön.
Margit felnyögött.
A férfi a kisasztalon heverő puncikorbács után nyúlt.
Az volt az elképzelése, hogy vörösre veri, még érzékenyebbé teszi a nő punciját, mielőtt az megkapná a csalánkezelést.

A férfi bal keze hüvelyk- és mutatóujjának körmével erősen összecsípte a csikló feletti bőrt és hátrahúzta. Csavart is rajta egyet: azt akarta, hogy fájjon. A vákuumtól duzzadt csikló teljesen szabadon, védtelenül maradt. Margit halkan felsikoltott, mert a csípés tényleg nagyon fájdalmas volt.
Felemelte a korbácsot és gyors egymásutánban lecsapott néhányszor a már vöröslő puncira. Erősen, kíméletlenül.
A nő izmai megfeszültek, eleinte sziszegett, majd újra nyögdécselni kezdett. Igyekezett a szétfeszített combjait összezárni. Persze nem tudta és a csapások folyamatosan csattantak. A férfi kímélet nélkül folytatta a nő puncijának korbácsolását: a legtöbb csapás érte a csiklóját is. Margit a csapások ütemére fel-feljajdult, aztán először fojtottan, majd, ahogy a csapások egyre erősebbek lettek, egyre hangosabban sikoltozni kezdett, végül kötelékeit rángatva halk sírásban tört ki. Könnyei végigfolytak az arcán. A fehér, telt női test vonaglott. Combjai belső felületén - mert néhány ütés oda is tévedt - égő, fájó vörös nyomokat hagytak a korbács vékony gumiszálai.
A férfi úgy érezte, túllőtt a célon. Mint mindig ilyenkor, most is megsajnálta a nőt. Nem akart fölösleges szenvedést okozni, abbahagyta a nő kínzását. Nem akarta, hogy a nő kimondja a menekülőszót. Hiszen a lényeg, a nő pinájának csalános kezelése még hátravolt.
Ledobta az asztalkára a puncinedvektől lucskos korbácsot. Nagy erőfeszítéssel visszafogta magát - hiszen legszívesebben azonnal magáévá tette volna a csendesen jajgató, széttárt combú, vöröslő pinájú nőt - összehúzta magán a selyemköntöst és kilépett a fenyítőhelyiségből.
Az izgalomtól remegő kézzel cigarettára gyújtott.


(Folyt. köv.)

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.