Ugass, mint egy kutya

- Nagyon fontos lenne, hogy megtanulj úgy ugatni, mint egy igazi kutya - mondta sajnálkozva Úrnőm újabb sikertelen próbálkozásomat követően. Mivel hitt abban, hogy a testi érzékelés segítheti a szolga tanulását, ezért egy rúgással is jelezte, hogy az ugatásom nem volt kielégítő. Egyenesen a felkaromra. Fájt, hiszen ez már vagy a huszadik alkalom volt. - Na hallgasd csak meg még egyszer!
Azzal Úrnőm megint elindította laptopján egy valódi kutya ugatásának a hangját. Igen, ez valóban sokkal kutya-szerűbb, mint az enyém volt, de igazságtalannak éreztem, hogy előnyből indul, evégre genetikailag kutya, míg én csak Úrnőm szemében vagyok az.

- Na próbáljuk újra - parancsolta Úrnőm.
Én megint ugattam, vonyítottam, ahogy csak tőlem telt. Tényleg próbálkoztam, mert nem akartam több rúgást kapni, és már kicsit untam ezt a játékot.
Megint csattant Úrnőm lába a vállamon.
- Ez senkit nem győz meg - jelentette ki. Újra meghallgathattam az igazi kutyát, hogy is kell ezt.
Még egy fél órán keresztül ezt ismételgettük. Kicsit már untam (persze Úrnőmnek nem mertem megmondani). Mielőtt találkoztunk azt írta, hogy életem legmegalázóbb élménye vár rám, és hogy reggelig nála maradok, így elég izgatottan vártam a mai napot. Erre már vagy két órája a kutya létet gyakoroljuk. Azt szeretné, hogy meggyőző legyek, ami elsőre még izgató volt, de az már rég alábbhagyott.

Beesteledett. Feltálaltam Úrnőmnek a vacsorát. Ő két kutyatálat helyezett a lábai mellé, az egyikbe előző napi maradékot öntött (levest és második félét is), a másikba csapvizet. A nyakamban lévő póráz végét a székéhez kötözte.
- Vacsora közben is a kutyuskám vagy. Jó étvágyat! - mondta.

Mialatt megettük a számomra nem túl ízletes étket, besötétedett. Akkor még nem tudtam, de ennek jelentősége volt Úrnőm terveiben. Kivezetett a póráznál fogva a teraszra. Ez kicsit feszélyezett, ugyanis meztelen voltam. Szerencsére a kertet magas sövény vette körül.
- Hallod ezt? - kérdezte Úrnőm. Tudtam mire gondol. Igazi kutyák vonyítottak, ugattak szerte a faluban. Elöntött a félelem, ahogy megláttam, hogy Úrnőm kiköti a pórázamat a teraszon.
- Hallom, Úrnőm.
- Örülök - hosszasan nézett rám. - Az lenne a feladatod, hogy kapcsolódj be, ugass ahogy csak tudsz, meg vonyíts a Holdra. Meggyőzőnek kell lenned, hogy ne figyeljenek fel rád a szomszédok. Én pár óra múlva kijövök érted, ha elég ügyes vagy. Ha sokáig nem hallom az ugatásod, akkor kizárlak és itt éjszakázol...

Tényleg ez volt életem legmegalázóbb napja...