Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Érdekes kísérlet, vagy hol vannak a szadizmus határai? (3. nap délután, este

2014. 08. 06. 16:43 | Megjelent: 1166x
A kihallgató teremben a főfoglár és az egyik őr az asztalnál ült, a másik az ajtóban állt, míg a tegnap este megfenyített őr hátrabilincselt kezekkel guggolt előttük.
- Tervem? Az van! - jelentette ki a főfoglár a nagyot nevetett. – Mindent idejében meg fogtok tudni. Remélem tetszeni fog Nektek is! – vihogott.
- Elmondod? – kérdezték meg őt az őrök.
- Nem! De hozz egy rabruhát gyorsan!
Mikor visszatért a rabruhával, akkor már az addig guggoló őr állt és vetette le magáról az egyenruháját morcosan. Atléta, gatyában volt éppen. Átvette a rabruhát és kezdett belelépni a nadrágszáraiba.
- Mit csinálsz? – kérdezte meg a főfoglár tőle.
- Felveszem a rabruhát, mert gondolom nekem hozattad. – szólt rezignáltan s folytatta.
- Állj, várj! Atléta, gatya is le, mert az a raboknak nem jár! – szólt a kemény utasítása.
- Tessék? – hőkölt meg a rab-őr ezt hallva.
Elgondolkozott. Ez még tegnap nem így volt. Vállat vont végül s már húzta is át a fején az atlétáját és tolta le a gatyáját, majd lépett be újra a rabruha nadrágszáraiba. Felvette és begombolta a kezeslábast, majd a zoknijait is levette és belebújt az elé dobott papucsokba.
- Készen vagyok Uram. – szólalt meg felegyenesedve.
- Vezessétek át a cellák elé középre, de vigyétek az egyik széket is, arra ültessétek le ott! – adta ki a parancsait a főfoglár.
Majd mikor mindenki más átment a cellás terembe, a maradék két székkel kitámasztotta a börtönigazgató és az orvosi szoba kilincsét, így azokat nem tudták belülről kinyitni. Megnézte még az ajtóból is újra, nevetett, majd szigorú képet vágva belépett a többiekhez.
A rabok álltak a celláikban feszülten, de az örök sem voltak vidámabbak. A széken várakozóan ült a rab. Az is látszott, hogy a rabok még nem ismerték fel az ott üllőben a korábbi őrüket. A rabruhásnak szép, göndör haja volt, gesztenye szőke.
A főfoglár lassan a cellák elé lépett és megszólalt:
- Újabb rabot kaptunk. Társatok lesz. Nincs idő a beszoktatására, így azonnal megértetjük vele, hogy mi itt a rend. Előttetek, hogy ti is okuljatok ezt látva.
- Igenis Uram! – hallatszott a rabok válasza egyszerre.
Most a főfoglár ellépett a széken üllő mögött, a sarokban álló szekrényhez ment, valamit keresett, majd kivette és a markába fogva visszament az üllő rab mögé.
- Bilincseljétek a csuklóit hátra a székhez és fogjátok le a vállait! – hangzott az újabb parancsa és lassan felemelte a kezét.
A két őr látta meg előbb, majd a cellákban a rabok is, hogy a kezében egy hajnyírót tart. Bekapcsolta és annak zajára a széken üllő rab is felkapta a fejét, feszülten figyelt hátra, de semmit sem látott. Izgett-mozgott a széken, de társaik erősen tartották és nyomták a székbe. Ekkor a főfoglár előrenyúlt s a hajvágóval egy csíkot vágott a hajában a homlokától a tarkójáig. Mindenki meglepetten felsóhajtott. Ezután a főfoglár odébb lépett, a közelebbi őr kezébe nyomta a hajnyírót és helyére lépve lefogta a rabot.
- Nyírd meg mindenhol! – parancsolta. – Kopaszra! – tette még hozzá.
Az őr kicsit bizonytalankodott, majd elkezdte nyírni a rab haját először a bal, majd a jobb oldalán is. Többször is végig kellett mennie a géppel, mire mindenhol sikerült kopaszra nyírnia. A főfoglár is oda-odanyúlt, végig simította a kezeit a rab fején és mutatta, hogy hol dolgozzon még azon az őr. A rab már belenyugodva, összeesve ült a székén. Próbált előrenézni, majd inkább lesütötte a szemét és a padlót nézte helyette beletörődve. Az őr végzett, kikapcsolta a gépet és nyújtotta a főfoglárnak. Az nem vette el, hanem megszólalt:
- Mire utasítottalak az előbb? – kérdezte meg attól.
- Nyírd meg mindenhol! Kopaszra! – válaszolta kicsit értetlenkedve az őr.
- Kopasz? Mindenhol? – kérdezett vissza a főfoglár.
- Ööööö, igen, azaz nem Uram! – adta meg a választ az őr, de még mindig értetlenül.
- Hozzátok be az Andráskeresztet! Rögzítsétek a falhoz! – mutatta a főfoglár. Megvárta, míg megteszik, majd újra szólt: - Állítsátok talpra! Vigyétek oda elé! – pattogott.
A két őr határozottan, de nem keményen tett eleget a parancsnak. Ugyan leoldozás után felrántották a székről, a karjait hátra is csavarták és feszítették, miközben vitték, vezették az Andráskereszthez, de ezt nem kegyetlenül tették vele. A többi rab most kezdte megérteni, hogy ki a társuk, mikor már jobban látták a fal előtt, állva. Megrémültek a látványra. Remegve álltak a cellájukban és mozdulni, piszegni sem mertek.
A főfoglár odalépett és halkan mondta az őröknek, hogy csak azok hallják:
- A helyére kerülhettek Ti is, ha nem rabként bántok vele. – ígérte meg. Már azok is remegtek ezt hallva. – Most vetkőztessétek mezítelenre!
- Tényleg ezt akarod, hiszen Ő is őr, mint mi. – szólt halkan az egyik.
- Kuss! Teljesítsd a parancsot! – hangzott, de ez már hangosan, pattogón.
Az őrök a rab elé léptek és kigombolták, majd lerántották róla a rabruháját és a fal mellé dobták. Az egyik még felemelt térddel bele is térdelt az ágyékába. A rab összegörnyedt, sziszegett. A főfoglár nevetett és intett, hogy bilincseljék az Andráskereszthez. A rab próbálta összehúzni a testét minél kisebbre, de nem sok sikerrel. Mikor megtörtént, elintette az őröket onnan, (hogy a rabok is jól lássák, amit tesz) és elsétált a rab előtt oda-vissza, merőn nézve a testét, de a szemébe is. Egy ideig farkasszemet is néztek, majd a rab végül lesütötte a szemét és a földre nézett maga elé. A főfoglár megállt most előtte, odanyúlt, felemelte a fejét, hogy újra rá nézzen s akkor kérdezte meg az oldalt álló őrt:
- Te is úgy látod, hogy kopasz? Mindenhol az?
- Öööö, igen, azaz nem, mert ott – s mutatott a hónaljaira és az ágyékára – még nem az. – válaszolta kényszeredetten az őr, nehezen formálva a szavakat.
- Stimmt, egyetértek! Akkor? Megteszed végre, vagy külön kérvényt nyújtsak be erre? – szólította fel a főfoglár az őrt a cselekvésre.
Nyújtotta felé a hajvágót, bekapcsolva, de közben merőn a rab szemébe nézett. Az kicsit összerezzent ezt hallva, de megacélozta a tekintetét s már büszkeség és dac volt a szemében. Egy idő múlva már a főfoglár nézett másfelé, azaz úgy tett, mintha azt nézné, ahogyan az őr kezdte kiszedni a hónaljaiból a szőrt. Mikor azzal végzett, még totojázott, de mivel nem szólalt meg a főnöke, így felsóhajtva odalépett és lassan már a hasa alján, szeméremdombján és a belső combjain haladt a hajvágóval, majd óvatosan, de módszeresen a golyóiról is levágta a szőröket. Mikor végzett, felsóhajtott és hátralépve kikapcsolta a gépet.
A zaj megszűnt, csend lett. Néma csend.
Egy ideig mindenki állt, várt, nem mozdult. Egy légy szárnyalását is lehetett hallani, szinte őrjítő hangosan a teremben. Végre megmozdult a főfoglár, elment a rab mellett, de rá sem nézett, majd visszaszólt:
- Imádkozzanak a rabok!
- Igenis, Uram! – pattant fel a két őrs sietett ki, utána.
Az egyik hozott két Koránt, amit beadott a cellákba, s azok a rabok elkezdték a mormolást. A másik hozta a kiskocsin a vacsorát, de még csak a harmadik cellában lévőnek adta be, hogy egyen. Szinte nem is hallották, mikor a főfoglár visszatért, de azt már igen, mikor felkiáltott:
- Azt mondtam imádkozzanak. Az is! – szólt dühösen és olyan megvetően biccentett a negyedik rab felé, amennyire csak tudott.
A két őr egymásra nézett. A közelebb lévő hozott Koránt és mivel a padlóra nem akarta tenni, így a kiskocsi szélére tette le. Majd leoldozta a rab csuklóit s elé tolta a zsúrkocsit. A negyedik rab elvette a Koránt és maga is kezdett mormolni. Meghajolni nem tudott, így lassan visszatette a kiskocsira a Koránt. Ekkor az egyik bokájánál is kioldották a rögzítését és leülve evett a földön, majd mikor a rabok a cellában lefeküdtek, neki is dobtak laticelt és takarót, így a fal mellé helyezkedett el, aludni.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.