mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Bécsben történt anno (4) Meglepetés vendégség a mongol követségen

2014. 07. 13. 12:45 | Megjelent: 1017x
Házigazdánk szólalt meg:
- Állj, várj! Még valamin át kell esnünk, itt! Mi itt, Rajtad kívül Ákos, diplomaták vagyunk, akik „olyan helyre” nem mehetnek az Etikai Kódexünk szerint. Ezért itt kell hagynunk „diplomataságunkat”! – szólt elég kétértelműen, de határozottan.
Én már kezdtem magamban nevetgélni, mert azonnal megértettem, hogy házigazdánk mire céloz, de a többiek még csak tétován egymásra néztek. Vártak. Mi is.
- Ezt hogy érted? Mit és hogyan kell levetnünk magunkról? – kérdezte meg a Pálffy névre hallgató srác, majd mint, aki rájött, nyakig pirult. – Csak nem azt akarod mondani…- kezdte, de nem tudta, vagy nem akarta befejezni. A többiek is egyre zavartabban néztek egymásra, vagy nézték a földet. A házigazdánk már éppen meg akart szólalni, mikor megfogtam a kezét.
- Majd én, nekem könnyebb, mint civilnek! – szólaltam meg. – Mostantól én már Mester vagyok, így utasításaimat mindenki tartozik, gondolkozás nélkül, végrehajtani, mert ha nem, akkor büntetést kap, amit helyben végre is hajtok! – hangzott tőlem. Láttam, erre többen is felkapják a fejüket, hát még a folytatásra: - Akkor diplomata urak, most és itt, szépen mindenki kibújik az eddigi „jelmezéből”, s azt leteszi oda, ahova akarja itt a nappaliban. Van két percetek erre! – hangzott. Izgatott suttogás hangzott, mire hozzátettem: - Halkan, pontosabban hang nélkül! Akit meglátok, hogy feleslegesen beszél, már jöhet is a büntetéséért. Így is lett. Lassan kezdtek kibújni a zakókból, nadrágokból, lekerültek az ingek, alsóingek is, egyesek már a zoknit is levetették a házigazdát követve, de még mindenkin gatya volt. (Változatos volt a kép, mert zömük fehér, szoros slipet viselt, ami jól kiemelte szép formáikat, de ketten selyem boxert, az egyik hagyományos csíkos, a másik mintás volt.) Ekkor szólalt meg a japán srác: - Ezt is? – kérdezte hitetlenkedve és a gatyájára mutatott. (Magamban elnevettem magamat erre a félénk kérdésre.) Mutatni kellett a határozottságot és következetességet, ezért rárivalltam: - Nincs felesleges beszéd! Megmondtam! Gyere ide, a büntetésedért! – utasítottam mogorván és magamhoz intettem. Lassan jött felém és megállt előttem. – Térdre és hajolj a térdeimre! – szóltam, miközben magam is leültem az egyik fotel karfájára. Oda térdel elém és ráhajolt a térdeimre. Leszorítottam a fejét a karommal, miközben rászóltam magyarul: - Számolj hangosan! – utasítottam és már ütöttem is a jobb tenyeremmel a domborodó fenekére, miközben számolt. Hatnál megállítottam és utasítottam, hogy álljon fel. Felegyenesedett térdelésben, majd felállt előttem. Ekkor váratlan mozdulattal lekaptam a slipjét, és már nyomtam is újra le, térdelésbe. Újra ráhajolt a térdemre és kapta a többit, már a mezítelen popójára. Még hatot, sorban és csattanósan. – Elég, felállhatsz! – szóltam hozzá magyarul és figyelmeztetésül még hozzátettem: - Felállás után kezedet hátrateszed a popódhoz, úgy állsz meg! (Csak hárman értettük, a többiek nem, így érdeklődve néztek.) A japán feltérdelt, majd felállt, ahogy utasítottam. (Látszott zavarban van, de megtette.) Közben a mongol is levette az alsógatyáját, mire a többi is lassan, vontatottan, de követte. Végül mindenki ott állt mezítelenül előttem.
- Szép látvány! – szólaltam meg már angolul és elismerően csettintettem. – Ennyi diplomatasrácot még egy csomóban nem láttam. Az egyik izgatóbb, mint a másik. Csak túl fehér a bőrötök. Látjátok a japánnak milyen szép piros a popója, az egészségesebb szín. Sorban gyertek, mindegyikteket kipirosítlak! – szóltam és rámutattam a házigazdára, aki jött is, majd sorban a többiek. Végén már ott álltak mind hátratett kezekkel, egy szál faszban, előttem piros popókkal. Ekkor a japán elnevette magát, ezzel átszakadt a gát és harsogott a nevetés mindenhonnan. Mikor kinevették magukat, lassan elhallgattak, és rám néztek, aki ott ültem még a fotel karfáján, felöltözve. A házigazda szólalt meg:
- Hiába nézitek, Ő Mester, ő nem fog előttünk levetkőzni, de majd a játékban fogjátok Őt és ’azt” is Neki, látni! Látjátok, nem is ment olyan nehezen, mint gondoltátok esetleg. Most én lemegyek, megnézem, hogy lent előkészültek-e már mindennel, addig igyatok egy kört még itt fent! – mondta és kiment a nappaliból.
- Mi lenne, ha az a „körivás” már egyben „ökörivás” is, azaz beavatás is lenne a következőkbe? – kérdeztem incselkedve.
- Mire gondolsz? – szólalt meg a svéd titkár hátulról.
- Arra, hogy vállalnád-e, hogy felfekszel arra az asztalra ott, hanyatt? – néztem rá merően. Igent intett és odamenve felfeküdt az asztalra. Én vittem egy pezsgősüveget magammal, majd mikor odaértem mellé, odaintettem a többieket: - Az a feladat, hogy én öntöm a pezsgőt a fiúra, a mellére, Nektek meg egyenként kell gyorsan felkortyolni a pezsgőt, hogy ne érje el a köldökét, mert ha elérte, akkor büntetésül meg kell szopogatnotok Őt! – vázoltam a feladatot. Pálffy már oda is lépett és intett: - Öntsd! – s szürcsölte a pezsgőt, de láttuk a svéd srác farka kezdett merevedni. Pálffy direkte tévesztett, majd élvezettel szopogatta meg a srác már merev farkát. Most a japán lépett elő: - Nekem is hagyj! – szólt, eltolta Pálffyt és már ivott is, de szopott is. Látszott a svéd a végég járja, de ekkor az olasz lépett gyorsan elő és szürcsölni már alig szürcsölt, de a svéd faszára rábukott és nem sok idő múlva már az megvonaglott, míg az olasz szája mellett fröcskölt is a svéd nedve ki. Volt kellő mennyiségű benne!
- Ez kifújt! – hangzott egy nyugodt hang hátulról. A dán fiú indult meg, leintette a svédet, aki felállt az asztalról és a helyére feküdt. – Jöhettek újra! – szólt s látszott még hozzá sem értek, de a farka már merevedik. Az ott álló olasz kezdte, de hamarosan a svéd eltolta, hogy ő még nem ivott. Igaz, inni alig ivott, de szopni annál tovább. Látszott már a dán sem bírja sokáig, mikor a nyolcadik, a csíkos boxerban álló lépett elő, komótosan vette le a boxerét, mondhatnám erotikusan és tolta el odalépve a svédet és intett az öntésért. Sokáig kortyolt, majd rábukott a dán farkára és alaposan, egyre gyorsabban szopta, majd fölé hajolva a mellére engedte fröccsenni a nedűjét. A többiek ámulva néztek, majd mikor már nem jött semmi a dánból, és az, fel akart emelkedni, lefogta és élvezettel körülnyalta a farkáról, a makkjáról a maradékot. Felcsattant az elismerés, mert kiderült a srác az angol „reménység” és eddig nagyon feszélyezett, kimért volt a társaihoz, akik eddig el sem tudták volna Róla ezt képzelni. Látszott meghatódott az elismerésen, mert még mindig tartotta a kezével a dánt fekve s ekkor a jobb kezével a farkához nyúlt s ott előttünk verte ki, rá a dánra, mire a többiek is követték példáját.
Erre lépett be házigazdánk és elcsodálkozott. Hamarosan azért magához tért és jelezte, hogy mehetünk, de kért, hogy én menjek vele előre. Lementem és Hanzi a fiúkkal már nagyon várt, mert meg akarták beszélni, hogy jó-e az öltözetük és nekem is át kell öltöznöm még. Én maradtam a keddi jelmeznél, azt Hanzi segítségével felvettem, míg közben a fiúkkal megbeszéltem a játék menetét, főbb szakaszait és azt is, hogy a végén a szex is része lesz. Közben a házigazdánkat megkértem, hogy itt még, az öltözőben, a többiek vegyenek fel valamilyen „szerelést” magukra s úgy jöjjenek csak be a kínzóterembe. Míg ez megtörtént, mi Hanzival és a három pincérfiúval előre mentünk. Már bent körbenéztem és megszólaltam:
- Te (mutattam az egyik szénfekete hajúra) oda állsz kis terpeszben. Hanzi majd összekötözi a csuklóidat, és annál fogva felhúzza a kezeidet. Kicsit dőlj előre, mert úgy jobban kidülled a melled és a popód hátul, és izgatóbb látványt nyújtasz!
- Te (mutattam a másik szénfekete hajúra) oda állj, lépj keresztbe át a bakon, azaz ülj rá arra. Hanzi majd alul átköti a bokáidat egymáshoz és a kezeidet is csuklóidnál és felhúz. Úgy ülj, hogy ha kinyújtod a lábaidat, akkor fel tudj emelkedni a bakról éppen!
- Te pedig (mutattam a gesztenye szőke hajúra) úgy állj, hogy hátul lesznek a csuklóid összekötve és felhúzva, így előre dőlj és a hajad, elől lógva „takarjon”!
Mire elkészültünk, már kopogtak is az ajtón, mire – Frei-t! – kiáltottam, s belépdeltek, azaz majdnem egymáson estek át a „diplomatacsemeték” a szemük elé kerülő látványtól. – Gyerünk, befelé! – nógattam Őket, majd mutattam, hogy hova üljenek le egymás mellé két sorban. Mikor mindenki ült már, akkor tanárosra vettem a figurát és főbb vonalakban bemutattam, hogy milyen eszközöket látnak a teremben, de még részletes magyarázatba nem bocsátkoztam az eszközök céljairól, rendeltetéséről és a lehetőségekről. (Azt is megfigyeltem, hogy a három srác a magyarázatom alatt – a nézők pillantásai hatására – „felkeményedett”!)
- Akkor talán kezdhetjük is. – szólaltam meg kis szünet után. Először végignéztem a kikötött fiúkon, majd a nézőkhöz fordultam és megkérdeztem: - Melyik legyen az első? Néma csend, majd zavart köhécselés után az olasz bátorodott meg. Megszólalt és a szélső, szénfekete hajúra mutatott:
- Én Őrá szavaznék. – kezdte, majd elhallgatott a merészségétől.
- Helyes, de ez nem elég! Indokolni is kell! Miért és mi a bűne? A büntetést majd én kiszabom. – szóltam és néztem az olaszra:
- Háááát, azért, mert Ő is olyan fekete, mint én, de – tette hozzá már bátrabban: - azért is, mert a party alatt már fixírozott és ezt szemtelennek találtam. – nyögte ki nagy sóhajjal, hogy túl van rajta.
- Egy szavazat. – állapítottam meg. – Mások helyeslik, vagy van más vélemény is? – néztem rájuk. Lassan a dán és a svéd is feltette a kezét. Ekkor szólalt meg a japán:
- Én először „lovagoltatnék”, mégpedig Őt. – mutatott a középsőre és folytatta is azonnal: - Az kényelmetlen pozíció lehet, valamint „újat” mutathatsz nekünk, ha Vele kezded. – fejezte be. Bólintottam, de vártam még, igaz megjegyeztem: - három – egy. Ekkor a házigazda is megszólalt:
- Ha a többi, aki még nem szavazott velem tart, akkor a gesztenye szőkére szavaznék, mert zavar, hogy előre lóg a haja, és nem látom „tisztán” a helyzetét . – vette humorosra a szavazását. Pálffy azonnal helyeselt. Mindenki az angolra nézett, aki élvezte az újabb figyelmet, így alaposan megvárakoztatott minket, de végül döntött s így szólt:
- Négy – kettő – egy az állás, így a Te szavazatod már nem változtat azon! – jelentette ki diadalmasan és körbenézett. Kis idő kellett, míg mindenki megértette, de bekövetkezett. Ekkor megszólaltam:
- Rendben! Akkor Vele kezdjük. – mutattam a szélsőre. – A büntetése pedig, először kézzel húsz váltogatva a popójára, majd még tíz - már eszközzel - a hátára legyen! – szóltam és az angolra néztem jelentőségteljesen. Az zavarba jött, mert nem értette, mit kellene tennie. Megmagyaráztam: - Mivel nekem „nem osztottál lapot”, így kimondtam a büntetését, de Neked kell végrehajtanod! Az angol ezt hallva még zavartabb lett, de karon fogtam, a srác mögé vezettem, és mutattam hova álljon, ahonnan mind a két „zsemléjét” eléri az ütéseivel, majd a srácot utasítottam, hogy hangosan számoljon.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.