A székavató II.

Az utolsó csapás előtt a férfi kis szünetet tartott.
Ezt látva Johann is leeresztette a vesszejét.
A nő megkönnyebbülten lélegzett fel. Könnyei végigfolytak az arcán. Teste finoman remegett. A puncija lüktetett a férfi tenyere alatt.
Közel állt a kielégüléshez.
A férfi végigsimított Margit megkorbácsolt punciján. Átölelte a nőt, vigasztalta, csókolgatta.
Johann ezalatt félrefordulva, kifejezéstelen tekintettel nézett a semmibe. Maradt még benne annyi jóérzés, hogy nem nézett rájuk.
A férfi abbahagyta Margit becézgetését, és Johann mellé lépett. Halkan, hogy a nő ne hallja meg, néhány szót mondott neki.
Margit felfigyelt a férfi halk szavaira. Nem látta őket, mert hanyatt feküdt, szétfeszített lábai között is csak Johann arcát, kegyetlen tekintetét láthatta. De hogy most a férfi Johann mellé lépett, a vallatótiszt arca is eltűnt a látóteréből.
Nem hallotta tisztán, hogy mit mond a férfi. De jól lehetett hallani, amint kimondja a "gumibot" szót.
Megborzongott a szó hallatán. Biztos volt benne, hogy Johann a férfi parancsára használni fogja azt a félelmetes kinézésű, vékony, vörös színű gumibotot. Alig volt vastagabb, mint az ő mutatóujja. Elképzelte, hogy milyen csípős csapása lehet, hogy milyen égő, vörös, duzzadt hurkákat hagy majd a finom bőrén.
Ijedten nézett fel, megpróbálta felemelni a fejét.
Semmit nem látott.

A férfi újra a kezébe vette a korbácsot. Visszaállt a nő bal oldala mellé, intett Johannak és felemelte a korbácsot. Az utolsó csapás következett a Margit puncijára.
Egyszerre csaptak le, mindketten erősen. Johann a nő puha, fehér jobb talpának a közepére, a férfi pedig a puncijára.
Az erős izgalmi állapotban lévő Margitot váratlanul érték a csapások, nagyot sikított, hiszen nagyon fájdalmas volt mindkettő. Hosszan jajgatott, amúgy is nedves puncija még jobban benedvesedett, szinte csöpögött finom nedve.
A férfi eloldozta a hátrakötött kezét, átölelte, átölelték egymást. A férfi simogatta a nő melleit, fenekét, punciját ujjazta, a korbácsütésektől megduzzadt, vöröslő csiklóját morzsolgatta kemény ujjaival.
Margit lélegzete gyorsult, szinte lihegett, apró kis sikolyokat hallatott.
Még pár pillanat, és eljut a csúcsra.
A férfi ezt akarta.
És Johann ezt várta. Leakasztotta a gumibotot a derékszíjáról.
A férfi fokozta a tempót. A nő sikítva, rángatózó testtel ért a csúcsra, szabad kezei a férfi mellébe, karjába markoltak.
Ekkor Johann belecsapott a nő fenekébe a gumibottal. Ferdén, keresztben.
Az éles, csípős fájdalom belemart Margit kitáruló fenekébe. Izgalmát a végsőkig fokozta. Sikoltva rángatózott. Élvezett. És jött a következő csapás és még egy és még egy és még egy!
A nő kéjesen-fájdalmasan visított. A masszív fenyítőszék mozgott alatta.

Johann eltűnt.
Elérkezett a férfi ideje is. Ellépett a Margit mellől, beállt a szétfeszített combjai közé és tenyerébe fogva a nő égő talpait, mélyen belehatolt a még sikító, vinnyogó nőbe.