Beszámoló a II. Pixie Sportnapról (6)

Dombi dühösen nyitott ajtót az újabb kopogtatónak és meglepődött, mert nem ismerte azt, akit mégis csak beengedett a szobájába, majd a cuccait is behúzhatta. Kérdőn nézett rá:
– Bocs, nem ismerjük egymást. Magam is Dom vagyok. Már hamarabb érkeztem s elnézelődtem a ma délelőtti versenyek alatt. Iparkodtam nem nagyon feltűnő lenni. Ez sikerült eddig. Mint mondottam, mi nem találkoztunk még. Azért mertem Hozzád fordulni ismeretlenül, mert láttalak Téged Mester6vannal és a volt Subjaimmal.
– Kikkel? Kinek a Subjaival? – szóltam közbe hitetlenkedve, mint aki nem jól hallotta.
– Akik most Mester6van Subjai, azok nálam voltak még az I. Pixie Sportnapig. Mivel történt egy malőr a részemről akkor, így engem kitiltottak és azonnal eltávolítottak innen, míg ők maradhattak. Mester6van vette pártfogásába őket, s Nála is maradtak, amit így, utólag már meg is értek, hogy láttam Mester6vant hosszabban ma délelőtt.
– S én miben segíthetek Neked? – kérdeztem egyre érdeklődőbben.
– Abban, ha megteszed, hogy egyrészt beszélhessek négyszemközt a volt Subommal, másrészt itt maradhassak addig, míg ki nem derül, hogy elfogadnak-e a többiek a múltkori után is, itt. Ha ebben segítenél, azt megköszönném. – fejezte be mondandóját.
– Nem lesz könnyű, az biztos! – szögeztem le kapásból. – S hogy gondolod?
– Azt gondoltam, hogy a Subodat talán át lehetne küldeni a szomszédba, a volt Subomat valami indokkal áthívni. Akkor tudnék Vele beszélni, nem mintha egyszer már nem próbáltam volna, de akkor ott volt a neje is. Az nem volt sikeres. Talán ezért is. –mondta reménykedve. – Majd, ha ez sikeres és bíztató, akkor tehetnénk úgy, mintha most érkeztem volna – utánatok – ide és együtt jelenhetnénk meg, a többiek között s talán akkor elfogadnának engem is.
– Miért, mit tettél, amiért kitiltottak? Várj csak, aha, már emlékezem. Te voltál, aki miatt az egyik Subot mentővel vitték el innen. Ugye? – rémlett a történet.
– Igen, így volt, azaz az volt, de….tudod, sokszor átgondoltam azóta, hogy mit tettem s miért. Sajnálom nagyon, s szívesen jóvátenném, ha tehetném. – válaszolta komolyan.
– S mit remélsz a Subodtól, vagyis a volt Subodtól? – kérdezősködtem tovább.
– Pontosan nem tudom. Talán csak annyit, hogy Ő már nem haragszik. S meg is ért talán. Mert ha igen, akkor segít. Ezt tudom s akkor a többiek is elfogadnak majd. – reménykedett már hangosan.
– OKÉ, OKÉ. Baj csak egy van, hogy a Subom nem ismerős itt még. Nem ismeri sem Mester6vant, sem annak Subját, a Te volt Subodat. De ezen segíthetünk. – szóltam és a Subomra dörrentem: - Pihentél már eleget! Talpra! Menj át a szomszédba – arra – és bekopogva mutatkozz be, hogy Te vagy a Subom és kérd meg Mester6vant, hogy küldje át pár percre segíteni az Ő Subját, pakolni. Siess, egyik lábad itt, a másik ott! Térülj, fordulj! – sürgettem és utasítottam mit tegyen. A Subom felpattant, kicsit tétovázott, de végül még sem húzott fel semmit magára, hanem így mezítelenül indult teljesíteni a parancsomat. Alig pár perc telt el s már kopogtak s jöttek vissza mindketten. Addig mi a „vendég Domommal” leültem, de úgy, hogy Ő háttal ült az ajtónak. Beszélgettünk. Mikor beléptek a Subom így szólt:
– Uram, itt vagyunk mindketten parancsodra. Fél órát maradhat, az alatt kell elvégeznünk a pakolást. – harsogta a Subom s felcsendült a másik Sub hangja is:
– Igen, Uram, utasítása szerint tesszük meg, amit kell.
– Az utasítást nem tőlem, hanem Tőle kapod! – szóltam s mutattam a velem szemben ülőre, miközben felálltam, majd kiléptem a teraszra s utánam jött a Subom is.
Húsz perc múlva léptünk újra a szobába, ahol a két srác beszélgetett, ha nem is vidáman:
- Igen, Uram, értem. – szólt a Sub. – Természetesen megteszem, számíthat reám, de azt nem tudom garantálni, hogy sikeres lesz. A nejem nagyon elszánt és igencsak elégedett Mester6vannak, mint új Urával és Mesterével.
- Köszönöm, már az is sokat jelent, hogy megteszed. Majd meglátjuk. Menj! – utasította és küldte is vissza volt Subját Mester6van-hoz. Mikor kiment nekem mondta: - Azt gondolom menni fog! Számíthatok Reád is?
- Igen, megígértem. Kint azon töprengtem addig, hogy talán úgy jobb lenne, ha megvárnánk a délutáni agár-verseny előtti szépségversenyt. Mikor az agarakat felvonultatják először a szépségversenyre, akkor kellene a „sajátjaidnál” magadra vonni a figyelmet azzal, hogy maximális pontszámot adsz nekik, majd még meg is dicséred őket külön, szóban is, felhívva a többi szavazó figyelmét az előnyeikre a többiekkel szemben. Ez eléggé feltűnő lesz, ekkor felfigyelnek Reád s megindul a suskus. A többit bízd az emberi természetre! – vázoltam tervemet.
- Nem tudom sikerülni fog-e, de ez több mint, amit én mertem tervezni! – reagált erre.
Ebben maradtunk és így készültünk a délutáni agárversenyre s az az előtti szépségversenyre. A saját Subomat felkészítettem, hogy mire számíthat, mire figyeljen és közösen megpróbáltuk a szépségversenyre „formába” hozni. Itt-ott trimmelés a testén, testápolóval bekenés stb. képezte az előkészületet.
Mikor hallottuk, hogy a folyosón megindul a nyüzsgés, akkor én csatlakoztam a kintiekhez, de a másik Dom a Subommal majd csak utánam jön. Az agár szépségversenyt először a Suboknak, majd a subrináknak rendezték meg. Az agarak a Gazdáikkal jöttek le sorjában a lépcsőn, pórázon vezetve vonultak el a Dominák és a subrinás Domok előtt. 1-10 között lehetett pontszámot adni mindenkinek. Mikor az összes Sub, mint agár már felvonult, akkor értékelték az eddigi pontszámokat és megállapították a sorrendet.
Ezt követték a nagyon várt subrina „agár-szukák” versenye. Megint egyesével jöttek le a lépcsőn, de most nagyobb távolságra egymástól és egy-egy pár hosszabban masírozott el a zsűritagok előtt oda és vissza is. Az agár-szukák versenye két részből állt, mert az első tíz legtöbb pontot kapott pár újra elvonult, de már egymás után a többiek között s ekkor már a kiesett szukák dominánsai is szavazhattak. Fokozatosan szűkült a mezőny, mert a két legkevesebbet kapott párt kiejtették a további versenyből s folytatódott újabb fordulóval a versengés. Végül már csak négy pár maradt s akkor egyesével estek ki, míg meg lett a győztes páros. Ez kissé elhúzódott a végén, de élvezetes maradt mindenki számára.
A Domok subrinái még Mester6van subrinájával együtt bekerült a tízes körbe, de onnan lassan előbb azok, majd a négyesbe sem bekerülve Mester6van subrinája is kiesett. A győztes és az „udvarhölgyek” mind ismeretlenek voltak, de megérdemelten győztek, mert vonzóak, szépek, arányosak voltak s főleg szemre- és kézre valóak.
Egy ideig nem lehetett szó az agár verseny további folytatásáról, mert a győztesekkel mindenki fényképezkedni akart, így jó óra ezzel telt kint a szabadban s bent az étterem előtt, a lépcsőnél és a bárnál is. Mikor végre mindenki elkészíthette a kívánt képet, képeket meghirdették az agárverseny indítását. Bevezetőül ismertették a szabályokat, amennyiben a Sub agarak kezdik a versenyt és a nyuszi füles subrinák közül kell minél többet elkapniuk a verseny ideje alatt. Az számít „elkapásnak”, ha az agár fogával a nyuszi fület le tudja húzni a subrina fejéről. Ezt odaadja a Gazdájának és akkor veheti üldözőbe a következő „nyulat”.
Az agár végig „kutya-módon” kell közlekedjen a terepen, a Gazdival pórázkapcsolatban, amit csak akkor engedhet el, ha már a „NYÚL” közelében van, s ekkor már két lábra is állhat az agár a „támadáshoz”. A póráz a nyakörvhöz is kapcsolódhat (általában), de lehetséges a póráz végét a lábak között átvezetve a farokhoz rögzíteni s így irányítani, de ekkor a két lábra állás előtt, el kell engedni a pórázt a Gazdinak.
Ez a verseny kicsit elhúzódott időben, egyrészt azért, mert a „nyuszik” nagyon szétszéledtek a terepen, másrészt pedig hosszabb időt vett igénybe a nyuszi-fülek levadászása a subrinák fejéről.
Végül a győztes agár nyolc, a második helyezett öt nyuszi fület tudott begyűjteni.
(folyt. köv.)