Így lettem házi kedvenc ...

Észrevetted, hogy babrálom a láncon a lakatokat.
Na, nem mintha ki tudnám nyitni őket.
Még nem vagyok varázsló.
Eszközt próbáltam keresni, feszíteni, vagy bármit ami segíthet szorult helyzetemben.
De itt semmi sincsen. A tálam vagy a pokrócocskám nem tűnik épp alkalmasnak.
Kaptam a kezemre egy mancsra hasonlító valamit.
Na így már fogni sem tudok semmit. Gondolom a cél ez volt.
Felajánlottál egy üzletet. Ha jó leszek, mozoghatok kicsit.
Rögtön bevillant, felmegyünk, esetleg még ki is viszel az udvarra.
Feltétel az volt, hogy elégítselek ki a számmal.
Persze harapás nélkül. Kéz nélkül ez nem is olyan egyszerű dolog.
De sikerült, bevetettem minden hirtelen jött ötletemet.
Nyalogattam, szoptam, lassan majd gyorsabban, megint végignyaltam.
Valószínű tetszett, mert sikeres voltam. Vártam a megérdemelt jutalmam.
Nem feledkeztél meg róla. Pár perc múlva levetted a rögzítő láncot.
A nyakörvemre póráz került. Hogy én ezt hogy nem szeretem.
Majd kicsit később elvittél a szobába, ahol még nem jártam.
Nem ide akartam jönni!
– Itt mozoghatsz kedvedre! Szóltál kicsit cinikusan.
Ugyanis itt volt mindenféle dolog, fura asztalszerű valami, meg létrára emlékeztető dolog, kereszt...
Valamint egy futópad. Hozzá rögzítetted a pórázt, két lábra állhattam, kezeim hátul.
Leszállni nem tudtam volna, még ha karok sem, ahhoz túl rövid volt a póráz.
Beindult a gép, én meg meneteltem. Többször gyorsult, majd vissza sétába.
Időben sem voltam otthon, így nem tudom mennyit sétáltam.
Viszont elfáradtam rendesen. Visszavittél a szobámba, arcodon kaján vigyorral.
Sejtetted, nem erre számítottam. Ott ismét felkerült a nyakörvemre a lánc, de nem kellett lemenni négy kézlábba. Láncok nélkül ha maradhatok nagyobb a mozgásterem, és két lábon már az erő viszonyok is jobbak lesznek javamra. Persze, Terminátor attól még nem leszek, de egy figyelmetlenség és máris támadhatok.
Nem kellett altatódal, hamar elaludtam. Még gondolkodni sem volt időm.
Reggel arra ébredtem felettem tornyosulsz, izgatni kezdtél, majd hirtelen betetted a farkad, ami úgy ágaskodott, mintha nem lettél volna nővel még sosem. Hamar elélveztél. Én megint itt maradtam teljesen felizgulva.