Grezzo (40)
Switch, Szadista
Férfi, Hetero
  • Van nyilvános albuma 
  • Van blogja 
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Megbocsátás

2014. 03. 06. 16:47 | Megjelent: 985x
Kinyílik a bejárati ajtó. Mosolyogva, jó kedéllyel lépsz be rajta, én pedig követlek. Rám mosolyogsz, és veszed le a kabátod.
- Én nagyon jól éreztem magam, drágám. Te is? – hajolsz oda hozzám, csókolnál meg. Az amúgy sem vidám arcom elkomorodik, és ahogy a szemedbe nézek, megtorpan a mozdulatod. Elkapom a hajad, térdre rántalak, és lekeverek két hatalmas pofont. Mukkanni sem mersz.
- Te mégis mi a faszt képzelsz magadról? – ijedten kapaszkodsz bármibe, ami a kezed ügyébe akad.
- Bocsánat, bocsánatot kérek! Mit tettem? Ne haragudj!
- Egész este úgy taperoltál, mintha ott helyben be akarnád kapni a faszomat. Ennyire viszket a pinád? Lejárattál a barátaim előtt. Azt hiszik, hogy valami talált kurvával járok a társaságukba, aki nem tud uralkodni a faszéhségén.
- Bocsánat, többet nem fordul elő. Azt hittem kedveskedem neked, ha megérintem a kezed és az arcod. Nem gondoltam… - ismét adok három nagy pofont.
- Ne mentegetőzz, te ócska, szutyok ribnc!
Elengedem a hajad, és összeroskadsz. Leveszem a kabátom és a cipőm, bemegyek a szobába, leülök a fotelba, és bekapcsolom a tévét.
Bátortalanul összekuporodsz a földön, és gondolkozol. Hullámzik benned a bűntudat és a kétségbeesés. Óvatosan felállsz, és határozatlanul tipegni kezdesz. Nem tudod, mihez kezdj a helyzettel. Összeszeded a bátorságod, és odajössz hozzám. Alig hallhatóan szólalsz meg.
- Ne haragudj, kérlek! Nem fordul elő többet. Sajnálom – a tekintetemet sem fordítom feléd –Ígérem, többet nem érek hozzád, csak ha te úgy kívánod. – Szeretnéd, ha legalább egy szúrós, megvető pillantást kapnál, de ebben a pillanatban nem létezel számomra. Az sem érdekelne, ha fognád a szarjaidat, és örökre kisétálnál az ajtón. A lélegzeteden hallani, hogy remegsz az aggodalomtól. Leroskadsz a földre, és gondolkodni próbálsz, amennyire azt a kétségbeesésed engedi. Érzed, hogy nem tudod megolvasztani a belém fagyott kiábrándultságot. Felállsz, és bátorságot gyűjtesz, hogy tovább könyörögj a bocsánatomért. Inkább belehalnál, de nem lennél képes feladni, hogy megbocsássak neked. Odasétálsz a szekrényhez, kinyitod, és előveszed belőle a lovaglópálcát. Odasétálsz a közelembe, a perifériámban letérdelsz. Nem mersz elém állni, nem akarsz tolakodni a könyörgéseddel. Nem akarsz olyan önzőnek és mohónak tűnni, mint amilyennek az este folyamán látszódtál. A két kezeddel felém emeled a pálcát, és lehajtod a fejed. Saját magadat nyújtod felém. Csöndben térdelsz, és egy könnycsepp koppan a padlón.
- Kérlek!
Számodra hosszú óráknak tűnő percek telnek el anélkül, hogy akár egy szemrebbenésnyire is megmozdulnék. A tévé szól, de nem reagálok arra sem. A vétked megfagyasztott minden életjelet a szobában. Máskor egy ilyen este után csicsergett köztünk a mosolygás, és illatozott a közös élvezetünk. Most pedig olyan nehéz neked a csönd, hogy levegőt is alig bírsz venni.
Feléd fordítom a fejem, és nézlek, ahogy reszketsz. Nem mersz megmozdulni. Tudod, hogy ha most nem bocsátok meg, akkor soha. Felállok, lassan odamegyek. Elkezdelek körbesétálni. A lélegzeted is visszatartod, mert tudod, hogy most dől el, hogy azt mondom, takarodj, vagy megengedem, hogy megkínlódj a megbocsátásomért. Megállok előtted, és azon töprengek, hogy szeretlek-e annyira, hogy megbüntesselek. A pálcát óvatosan kiveszem a kezedből, és felemelem az állad. Amikor meglátom a gyönyörű, kisírt szemeidet, tudom, hogy meg akarok bocsátani.
- Vetkőzz! – a tekinteted elönti a boldog hála. Szó nélkül vetkőzni kezdesz, teljesen meztelenre. Megállsz, és várod az utasításaimat. – Vedd fel a magassarkút, állj az előszoba ajtóba, és kapaszkodj meg az ajtókeretben! Nekem háttal!– felveszed a cipőt, és ajtószéles terpeszben megállsz, ahogy mondtam. A mozdulataidon érezni, hogy megkönnyebbültél, de fegyelmezed magad.
Megállok mögötted. Beleszagolok a nyakadba. A lelki félelem illatát átvette a fájdalom iránt epekedő vágy. Elkezdem az ütéseket. Szisztematikus végigmegyek a testeden. A vádlidon kezdem, majd fel a belső combodra, seggedre. Nem váltogatom az erősséget. Minden csípős ütés durva és erős. Minden ütés nyomot hagy, de a bőrödet nem hasítja fel. Ezután a derekad következik, és fel a hátadra. Mindenhova 6-8 ütést. Minden fájdalmas nyögésedben boldogan csendül meg a vágyakozás és a hála. Rád mérem az utolsó ütést is, és megállok.
- Folytasd, kérlek! – remegő hangon kérlelsz.
- Fordulj meg! – megfordulsz, terpeszbe állsz, és megkapaszkodsz. A belső combod kezdem iszonyatos erővel pálcázni. Majd a hasad és a hónaljad. Hagyok egy lélegzetvételnyi szünetet, és áttérek az ütésekkel a szeméremajkaidra, csiklódra. A harmadik után kicsordul a könnyed. Még néhány ütés, és egy pillanatra megállok, hogy erőt gyűjthess. Veszel egy mély levegőt, ráharapsz az ajkaidra, a szemed könnyes. A melled kezdem ütni, és nem is finoman. Amikor a mellbimbódhoz érek, zokogni kezdesz. A fájdalomtól már minden ütésnél megrogy a térded. Gyönyörű vagy, és ebben a pillanatban újra szerelmes leszek Beléd.
- Még, kérlek! – addig ütlek, amíg teljesen a földre nem roskadsz. Kiesik a kezemből a pálca, odalépek Hozzád, és felemelem a fejed. Szükséged van rá, hogy most, rögtön, ebben a percben érezd, hogy akarlak. Előveszem a merev farkam, és a szádba adom. Az egész tested forró vörösen lüktet. Hátul összefonod a karod a derekadon, és sírva hagyod, hogy addig basszam a szád, amíg tele nem élvezem. Kiveszem a szádból, Te pedig átkarolod a combom, és síró hangon hálálkodsz.
- Köszönöm! Köszönöm! Annyira szeretlek. – Lehajolok, és megcsókolom a homlokod.

Hozzászólások (3)

A hozzászólások belépés után olvashatók.