Sportos játékok (3)

A tisztáson csak ketten voltak, az úton állt és nézelődött a human- pony fogat, de a Domina sehol. Ekkor vette észre, hogy annak a kerékpárja sincs ott, ahova az előbb ledobta. A Dom vállat vont, majd visszafordult a Subja felé. Ekkor hallotta meg az útról a neki szóló kiáltást:
- Hagyhatná egy kicsit az idomítását abba, inkább az én igavonóimmal foglalkozhatna, mert látom ért az idomításhoz. – hallotta a fogatról.
- Mit szeretne? – kiáltott vissza kissé értetlenül a fiatal dom.
- Szeretném, ha a vegyes párosomat is kicsit kézbe venné! – kérlelte újra a kocsin üllő.
A fiatal dom már éppen mozdult, hogy közelebb menjen az úthoz, megbeszélni a kérés teljesítését a másikkal. Végignézve a befogott human-ponykon, kedvére való volt a feladat. Különösen a kanca idomítását élvezné nagyon. Meg kellett állapítania, szemre-, no meg kézre való „jószág” az. Bár a pej is izmos volt, szálkás, inas, így azzal is szívesen elfoglalkozna állapította meg. Közelebb érve tehát megbeszélték a részleteket, de mire a tettek mezejére léptek volna, a tisztás végénél, az úton előtűnt a Domina, és már messziről így kiáltott:
- Gyerünk, gyerünk! Oldozd el a köcsögöt és menjünk! Nincs erre időnk, hogy most másokkal foglalkozz! – pattogott keményen a hangja. – Tedd vissza még a mell-csipeszeit, de külön-külön lánccal! Találsz ott a táskában. – harsogott szüntelenül.
- Jól van, csak beszélgettünk. – szólt a Dom a Dominához, majd a másiknak ennyit mondott: - Lesz még idő arra, amit megbeszéltünk. Most mennem kell. – tette hozzá.
Leoldozta, majd fel csipeszelte a Subot, s közben visszapakoltatott azzal a táskába mindent s mentek a kerékpárjához. Felpattanva az egyik lánc a kezében maradt, a másikat a Dominának nyújtotta, aki átvéve, már taposta is a pedálját. Így a Sub megint felkiáltott, mert a Domina a hirtelen indulásával lerántotta a mell-csipeszét.
- Te ostoba! Miért nem mozogsz már! Gyerünk! – szólt oda a Domina s alig várta meg, hogy a Sub visszacsipeszelje magára a leesettet, s már megint indult. Most már a fiatal dom is vele indult, így a Sub futhatott közöttük egy darabig. Ekkor a Domina lefékezett, a Sub túlszaladt s megint fájdalmasan felkiáltott.
- Úgy kell Neked! – füstölgött hangosan a Domina. – Gyerünk, tovább! – hajszolta újra.
Jó utat megtettek már, közben többször eljátszotta a Domina a hirtelen fékezést, de a Sub már résen volt. Az út egy ideig a patak mellett futott, ezért a Dom jelzett, majd megállt és megparancsolta a Subnak, hogy menjen le a patakhoz, fürödjön meg abban. Mikor magukban maradtak, halkan megszólalt:
- Nem igazán értelek sokszor. – kezdte.
- Mit nem értesz? – nézett rá durcásan a Domina s megrántotta vállát. – A köcsögöm nem érdemel kíméletet, alaposan meg kell gyötörni! Erre vállalkoztál, nem? Így nem lesz időd másokkal is foglalkozni! – sistergett a válasza a Dominának.
- Ejha, csak nem féltékeny vagy? – nézett rá a fiatal dom és nevetett. A Domina méregbe gurult ezt hallva és letorkolta:
- Mit képzelsz magadról? Féltékeny? Én? Kire? Csak nem arra a tramplira gondolsz a fogat elé fogva, meg a kese társára? No hiszen, azt hiszed egy percig is izgattak? – buktak ki belőle a sértő szavak. A fiatal dom ránézett, de csak magában somolygott.
- Nem kell élvezned is a fürdést! Iparkodj, gyere fel, tüstént! – kiáltott le hát a Subnak.
A Domina durcásan indult, látszott, hogy meg van sértve, de a Dom rá sem hederített erre. Futtatta a Subot, de vigyázott is rá. Az út már a mezőt szelte át, mikor a túlsó részén visszakanyarodott és az út mellett rózsabokrok virítottak. Szép, piros virágok nyíltak a bokrokon. A fiatal dom lefékezett és elengedve a láncot utasította a Subot, hogy hozzon egy csokorral a virágból. A Sub odaállt a bokor elé és úgy hajolt rá óvatosan s törte le a rózsák szárát. Egy pillanat alatt a Domina is ott termett mellette s hatalmas lökéssel belelökte a rózsabokorba a Subot. Az elveszítve az egyensúlyát belezuhant, nagy ordítás közepette.
- Ezt nem kellett volna! – háborodott fel a fiatal dom.
- Csak nem Te akarod megmondani nekem, hogy mit tehetek a Subommal és mit nem! Ha nem tetszik, mehetsz! Most, rögtön! Elbírok vele magam is! – dühöngött felkiáltva a Domina. Szinte belehergelte magát a dühbe. A bokorból lassan kitápászkodó Subot újra visszarúgta a bokorba és diadalmasan nézett a Domra.
Az nem szólt erre semmit, hanem megfordult, letette a kerékpárját a földre. Majd kényelmes, kocogó tempóban elindult visszafelé az úton. Már átvágott a mezőn s lassan beért a patak melletti útra, ott trappolt a hűvösön, mikor hallotta, hogy mögötte fut lihegve a Sub és folytonosan ezt kiáltja: - Kérem, Uram, álljon meg s várjon be! A Dom lassított, majd meg is állt s bevárta az utána futót. Az odaérve nagyon lihegett, s csak egy idő után tudott megszólalni: - Az Úrnő kéri, hogy menjen vissza hozzá. – szólt halkan, de könyörgőn nézve, hogy tegye is meg. A fiatal dom hallgatott, majd megkérdezte: - S Te? A Sub vállat vont s leült az út mellé, mint aki itt várja meg őket. – Jól van, visszamegyek. – egyezett bele a Dom. – Te addig is pihenj, gyűjts erőt! Ha akarsz, fürödhetsz is még a patakban! – utasította és lassan lépdelve visszaindult a Dominához. Nem sietett, komótosan lépdelt az úton.
Jó időbe telt, mire együtt jöttek már egymás mellett az úton visszafelé, de tolva a kerékpárokat. Beszélgettek. El is hagyták a Subot, mikor a Dom visszafordult és rákiáltott: - Gyere, siess! Fuss hazáig, a faházatokig és ott várj ránk térdelve a teraszon reánk! – utasította. A Sub összekapta magát és elporzott. Ők meg kényelmesen, nem sietve haladtak hazafelé az úton. Hazaérve látták, hogy a Sub már igencsak mocorog, mert fájhattak a térdei a hosszú térdepeléstől. Az is zavarta őt, hogy elég sokan arra jártak s alaposan megnézték közben. Volt, aki oda is szólt, ingerelte szóval. Egy srác fel is lépett a teraszra, a Subhoz közeledett és meg akarta fogni a mellcsipeszekről lógó láncokat. Ekkor értek oda a sétálók. Megálltak, várták mi fog történni. A teraszon a srác körülnézett, s mivel nem látott veszélyt, így lenyúlt, összefogta a láncok végeit, majd hirtelen mozdulattal felrántotta azokat a Sub feje fölé. Az felkiáltott fájdalmában, mert természetesen a csipeszek is lerántódtak róla ezért. De ekkorra már a teraszon termett a Dom. Elkapta az önkényeskedő srác nyakát, megszorította. Majd elengedve inkább a kezeit csavarta hátra olyan erővel, hogy az felkiáltott erre fájdalmasan:
– Hé, mit csinálsz? Kitöröd a kezemet! – nyöszörögte.
– Mit képzelsz öregem? Neked tán mindent szabad? – súgta a fülébe a fiatal dom.
– Ah, bocsánat, dehogy. Fáj! Kicsavarja a karom! – panaszkodott nyögve tovább.
– Nem tesz semmit. Nekem nem fáj! – nyugtatta meg a fiatal dom leereszkedően.
Még egyet csavart rajta, majd elengedte. Ahogy a srác odébb lépett egy alapos rúgással fenékbe billentette, így az lezuhant a lépcsőn, úgy ért négykézlábon földet. Akik látták, nevettek. A Domina is. A srác pedig vörös fejjel, felpattanva, elkotródott onnan a sportpályák felé. Utána néztek, majd egymásra, s a Dom megszólalt újra:
- Te itt maradsz! Térdelésbe vissza, és ne izegj-mozogj, nincs pihenés! – szólt a Subhoz.
- Mi pedig körülnézhetnénk addig, mi újság a sportpályákon! – fordult a Domina felé.
Az helyeslően bólintott és elmentek együtt. A sportpályákon már élénk sportélet folyt. Sokan teniszeztek, de volt már mezítelen rögbi meccs is, fiúk-lányok ellen. A kispályás fociban is indult bajnokság, ahol például a Subok csapata szintén mez nélkül, azaz mezítelenül játszott, míg a domok sportnadrágban és izompólóban, kezükben lovaglóostorral. Ezt egy ideig el is nézegették. A Dominának is tetszett a játék irama, a részvevők izmossága, fürgesége, különösen mikor egy-egy lovaglóostor kellő időben s ütemben csapott le, megzavarva az adott sub mozgását. Akár azért, mert a testét érte, akár azért, mert kényesebb helyen csapódott.
Az is érdekes volt még, hogy a bírók a szabálytalanságoknál azonnal fújtak és ütöttek a kezükben lévő korbáccsal. Majd kiállították 2 percre a szabálytalankodót. A pálya mellett Dominák várták a kiállítottat és kiszabták a büntetését, amit azonnal ott végre is hajtottak rajta. Utána mehetett vissza játszani. A harmadik kiállításnál véglegesen kiesett a játékból.
Ekkor már sokkal komolyabb volt a büntetése is, amit már nem a pálya mellett végeztek el rajta, hanem két Domina elvezette onnan.
Ha a Sub tiszteletlen volt egy Dommal játék közben, legyintett annak tettére, vagy csak a bíró ítéletére, az is büntetést vont maga után, azonnal. Ezért aztán lendületesebb volt a játék irama, más fociénál, mert minden résztvevő, főleg a Subok, alaposan megfontolták, mikor, hogyan szabálytalankodjanak. Nem volt technikai fault.
(folyt. köv.)