mester6van (75)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Múzeumban kezdődött...(1)

2014. 02. 09. 16:23 | Megjelent: 759x
Mindig is múzeumba járó ember voltam. Szerettem a múzeumok csendjét, miliőjét, de nem csak a kiállított tárgyakat néztem meg alaposan. A látogatókat is és bár zömmel még idős hölgyek s urak a teremőrök, de időnként – főleg újabban – a fiatalabb évjáratúak is feltűnnek közöttük. Tehát van mit és kit nézegetni, mert mindig akadt ott érdekes néznivaló!
Az interneten olvastam, hogy a Várban, a Történeti Múzeumban, új kiállítás tekinthető meg, mely sorra veszi, végig vezeti a látogatót a Budai Vár kialakulásának, fejlődésének történetén és bemutatja az ehhez kapcsolódó tárgyi emlékeket, dokumentumokat, képeket. Különösen az ragadott meg s tett kíváncsivá, amiért is elmentem, hogy említést tettek egy 3D-s videoclipről, amely szemléletesebben bemutatja és nem csak a fantáziára bízza a látnivalókat. Az is izgatott még, hogy a királyi vár régi, híres termeiről is ígért a kiállítás képeket. Mindig hétköznap megyek, mert akkor kevesebb a látogató, így alaposabban lehet szemügyre venni a kiállított tárgyakat, elolvasni a tájékoztatókat, megnézni a képeket, úgy ráérősen. Most is így volt.
Tizenegy óra körül járt az idő, mikor áthaladtam az Oroszlános Udvaron és beléptem a múzeumba. Megvéve a jegyemet, leadva a kabátomat elindultam a lépcsőház felé. Fiatalabb srác állt ott, ellenőrizte a jegyemet, majd megkérdezte, hogy melyik kiállítás érdekel. Mondtam, hogy a vártörténeti, mert az állandót már többször is láttam. Bólintott, elmosolyodott és útbaigazított, hogy menjek le az alsó szintre, onnan kezdjem az időszaki kiállítás megnézését. Majd az emeletről visszatérve nézzem csak meg a 3D-s filmet. Viszont onnan menjek le a kőtárba, a pincébe s onnan ide jöjjek vissza, s akkor újra nézzem meg a filmet, mert akkor rögzülnek legjobban a látottak. Végül pedig – már kabátban – menjek ki a teraszra, majd le a lépcsőn a Királynői kertet járjam be, s ne felejtsem el a Buzogány Tornyot sem megjárni. Megköszöntem a tájékoztatását és indultam a mutatott irányba. Lent az alsó szinten, hamar végeztem, mert az ottaniak már részben ismerősek voltak számomra, aki többször is járt itt. Visszatérve a földszintre már érdekesebbé vált a kiállítás, sok újdonságot láttam, így lassabban is haladtam. Ekkor figyeltem fel egy mellettem elhaladt fiatalos párra. Különösen a csaj volt figyelemre méltó. Szép, formás lábak, ízléses harisnyában, magas sarkú cipőben. Rövid, de nem mini szoknya és csipkés blúz hozzá, ékszerek és a táska is ment a ruhájához, cipőjéhez. A csaj sem volt alacsony, közel járhatott a 190 cm-es magassághoz így a magas sarkúban, de a sráca még magasabb volt nála is. Kéz a kézben sétáltak végig a kiállításon, itt-ott megálltak, nézelődtek, néha meg is vitatták a látottakat maguk között, majd haladtak tovább. Élvezet volt nézni őket együtt, a harmóniájukat. Szép pár volt, összeillő.
Ekkor vettem észre, hogy nem csak én nézem őket, de a bejárattól a srác is szemmel tartja a párt, amennyire a munkája megengedi ezt. Pillantásunk is összeakadt, s még össze is kacsintottunk elismerően. Nevettünk, huncut kis cinkos mosolyt váltva. Haladtam tovább s már az első emeleti kiállítás-részen jártam, mikor újra elhaladt a pár mellettem. Utánuk néztem élvezettel, s ekkor visszanézett a lány, a válla fölött rám és rám mosolygott. Utána a srác is hátranézett, de pillantása elsuhant mellettem. Én nem mentem be az emeleti kiállítótérbe, mert az ottani kiállítást már láttam. Így – szokásom szerint – lassan visszafelé haladtam és magamban „rögzítettem” – a látottakat. Visszaérve a földszintre betértem a kis terembe, ahol ment a vetítés. Egyedül voltam bent. Élvezettel néztem a filmet, mert érdekesen mutatta be a változásokat időrendben előre haladva. Csak jó idő múlva vettem észre, hogy nem vagyok már egyedül. A pár is beért, s leült, nézték együtt, kéz a kézben. Időnként én is megjártattam a tekintetemet rajtuk, mert határozottan ismerősnek tűntek, de nem tudtak hol, mikor, milyen körülmények között találkoztunk. Ez zavart, ezért a filmnézés közben töprengtem. Végre rájöttem. Pár hete a Közlekedési Múzeumban is találkoztunk már. Igen, ott. – állapítottam meg magamban és rá is bólintottam, miközben jólesően feléjük néztem. Ekkor láttam, hogy a lány szeme is rajtam s észrevettem, hogy a sráchoz simulva súg valamit a fülébe, de az csak megrándította a vállát erre. A lány a combjára támaszkodva előre hajolt.
- Bocsánat Uram a zavarásért! Megkérdezhetem, rájött? – szólalt meg végre.
- Igen, kisasszony, rájöttem. Már találkoztunk egy másik múzeumban, a Közlekedésiben, pár hete. – válaszoltam udvariasan, de valami feltűnt. A hangja!
- Tényleg, igen, ott! Emlékszel Te is? – mondta és a srácra nézett. Az nem reagált erre. A lány folytatta: - Igen, ott voltunk, vagy két hete. A trolibuszról szóló kiállításon. Igen. Már határozottan emlékszem. – állította.
- Igen, tudja az is nagyon érdekelt. – válaszoltam fenntartva a szót. A srác megkukult, nem szólt, de látszólag nem is haragudott, hogy mi csevegtünk felette. A lány eltűnődött, majd huncut mosollyal a szája szélén újra megszólalt:
- De ott, nem egyedül volt, mint most! Csinos srác volt Önnel. Megjegyeztem. Talán a fia, de az nem lehet, mert ahhoz fiatal volt még a srác, de az unokája sem lehetne, mert Ön még nincs olyan idős. – csacsogott.
- Ejnye, hagyd már abba a kíváncsiskodást! Udvariatlan vagy. – szólt rá durcásan a sráca.
- Nem, hagyja csak. Igaza van a kisasszonynak. Most is csak látszólag vagyok egyedül… – kezdtem mondani, de csörgött a mobilom. Felvettem, majd pár szó hallgatása után mondtam, hogy a földszinten vagyok, a filmvetítő teremben. „- Siess ide, mert várunk!” – szóltam s kikapcsoltam a mobilomat.
- Bocsánat a telefonálásért! Kérésre, hamarosan meg is jelenik Ő, itt! – somolyogtam. A lány is elmosolyodott, de a srác durcás lett.
Néztük csendben a filmet s hamarosan észrevettem egy árnyat, ahogyan belépett, majd odaosont mellém és leült, megpuszilva engem. Nem zavart, sőt, örültem, hogy a lány is látta. Barátom kérdezni akart valamit, de megszorítottam a térdét, hogy hallgasson s csak a szememmel intettem a pár felé. Odanézett lopva, majd már ő is a filmet nézte. Mikor vége lett, a pár távozott gyorsabban. Mi lassan szedelőzködtünk. Kimenve nem a kiállítási termek felé mentünk, hanem le a pincébe, a kőtárba. Ott vázoltam pár szóval az eddig történteket barátomnak, közben odaértünk a kis kilátóhoz s a korlátnál megálltunk, lenéztünk és ki is néztünk az ablakon. Ekkor szólalt meg:
- Tudod, szívesen találkoztam volna újra velük. Kár, hogy nem így történt. Már ott is megállapítottuk, hogy tudnék mit kezdeni velük. Külön-külön is, de együtt is. – áradozott és ábrándozott a barátom mellettem.
- Igen, mindketten szemre- no és kézre valók lennének. Bár, tudod, az előbb, ott fent a teremben, ahogyan megszólalt. A hangja. Az érdekes volt. Eddig nem hallottuk. Olyan mélyen zengett, mint a fiúknak. Nem nőies volt. – szóltam én is elgondolkozva.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy azok a virgácsok, az a csuda szép, ringó járás és csípő, nem csajhoz tartozik? A dudákról nem is beszélve. – lelkendezett a barátom.
- Nem tudom biztosan, de valami furcsa benne. Határozottan az! – válaszoltam elmélázva és a barátomra néztem.
- Nem, és nem. Tévedsz! Én ebben nem tévedek! Biztos vagyok, hogy csaj. Szívesen gerincre vágnám, ha a sráca megengedné. – heveskedett barátom tovább.
- Nekem nem is lenne beleszólásom? – szólalt meg egy mély hang mögülünk. Összerezzentünk és egyszerre fordultunk hátra. Ott álltak mindketten a levezető pár lépcső tetején. A srác kuncogott, a lány határozottan dühös volt.
- Bocsánat, elnézést! Nem szoktam máskor így beszélni. Ily alpárian. – dadogott a barátom belevörösödve. Megfogtam a vállát, megszorítottam és megszólaltam:
- Én is elnézést kérek! Megtörtént, sajnos. Kár érte. – szóltam. – Viszont, ha nincs harag, akkor mód lehetne a megismerkedésre, kölcsönösen. – kezdeményeztem s eveztem békésebb vizekre. A srác mosolyogva állt a lépcsőn. A lányra nézett, hogy döntsön ő. Az is rá, majd felénk fordult és megszólalt:
- Harag nincs, bocsánatkérés elfogadva. Bemutatkozhattok! – szólított fel minket erre.
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.