Nőuralom 8

Kicsit aggódtam a közelgő este- és éjszaka miatt. Cintia jelenléte megnyugtató lett volna számomra mert valamiféle biztonság-érzetet nyújtott. Most elmegy bulizni és Lil - a nagyobbik lány - is. Vikitől tartottam egy kicsit, mert nemigen ismertem, nem szokott foglalkozni velem, eddig jobbára került. Éreztem, hogy fantáziája mindenkiét felülmúlja, ugyanakkor nem rendelkezik a felnőttek felelősségtudatával. Barátnője - Marcsi - még rosszabb. A szomszédban lakik, volt már nálunk párszor, de más kultúr-körből származott. Mocskos szájú, slampos, nagy fenekű, tipikus szőke. Nem azért, imádom a szőke nőket, de Marcsinak soha semmi sem jó és állandóan butaságokat kérdez.

Épp végeztem a taxis körökkel, mindenkit elvittem szórakozni. Sofőr voltam, levegő, észre sem vették, hogy nyitom a kocsiajtót és csendben engedelmeskedem. Lil bombázó barátnőinek látványára ajkaimba kellett harapnom, különösen amikor ki- és beszálltak a kocsiba. A filmekben is ezért szokták lelassítani azt a részt, amikor egy női láb megjelenik a nyitott kocsiajtóban. A lélegzete is megáll a férfiembernek. Így voltam én is ezzel. Miután Cint kitettük Lil ült előre és most új perspektívából láthattam keresztbe tett lábait. Ha odanéztem fájt, ha nem néztem oda akkor megőrültem a vágytól. A piperetükörrel és a telefonjával volt elfoglalva, én pedig autóm úton tartásával.

Amint otthon beléptem az ajtón máris elfogott valami rossz érzés. Az előszobában egy sáros, koszos csizma fogadott, ez csak a Marcsié lehetett. Átöltöztem és halkan bementem a nappaliba. Azt hittem, hogy nem vesznek észre, épp egy filmet néztek az ülőgarnitúrába süppedve. A konyha részbe igyekeztem (amerikai konyha), amikor Viki felnyújtotta a kezét és csettintett. Azonnal odamentem.
- Parancsoljon, üdvözlöm a kisasszonyokat.
- rex, üdvözölj ahogy kell, Marcsi már akart látni.
Leborultam hát a lábaik elé és egyenként megcsókoltam őket. Vikié illatos volt, frissen zuhanyozott, Marcsi lábai viszont szagosak voltak, talán sokat volt a csizmában egész nap, de lehet, hogy csak mások a szokásai.
- Vicces ez a rex, múltkor nem is tűnt fel.
- Igen, régebben inkább anya foglalkozott vele, engem inkább zavart. Mondjuk most is idegesít, ma is felbosszantott.
- Mivel?
- Majdnem eltört egy tányért. Ki is kapott érte.
- Na és? Nálunk is törnek a tányérok, anya néha mérgében odavág egyet-egyet.
- És őt ki bosszantja fel?
- Csakis nagynéném, mindig mindent jobban tud. Most például pasit akar fogni anyának minden áron. És hogy kapott ki rex?
- Ó, az nagyon vicces volt és még nincs is vége. Elmesélem. rex, készíts nekünk valami vacsorát.
- Igenis kisasszony.
Míg készítettem a vacsorát fél füllel hallottam Viki beszámolóját rólam és arról, ahogyan megbüntettek ma este. Még csak félig készültem el, amikor magukhoz hívtak.
- rex, miért nincs még készen a vacsora?
- Még sül a krumpli kisasszony, de tíz perc múlva tálalva lesz.
- Anya meghagyta, hogy ne éheztesselek, mert vezetned kell, de hátra van még a büntetésednek egy része, azt azonnal elkezded miután tálaltál. Akkor kapsz esetleg maradékot, ha teljesíted a büntetést. És kapsz nehezítést is - most miért kuncognak vajon?
- Mondd meg neki Marcsi.
- Mondd te Viki.
- Na jó. Szóval Marcsi sáros csizmáját fogod a szádban tartani, természetesen az orrával előre. És a párját a fejeden tartod egy órán keresztül. Kezedet nem használhatod, majd hátrakötjük.
- Van köteletek itthon?
- Nem tudom, majd szétnézünk.
- Van egy ötletem. Van egy régi harisnyád? Egy filmben láttam, azzal is meg tudjuk kötözni.
- Az van, persze, ha nem, akkor anya fiókjában találok. Na jöjjön az a vacsora.

És jött. Tálaltam nekik és ők azonnal beállítottak a sarokba, a tévé mellé. Ők a tévét nézték, de engem is láthattak. Én pedig csak őket láttam a tévé fényében. De az első percek után rájöttem, hogy ez nehéz feladat lesz, valahogy inkább a fejemen levő csizmára összpontosítottam. Nagyon labilis volt az egyensúlya. A számban a sarat próbáltam félretolni a nyelvemmel, de nemigen sikerült. A fogaim között összegyűjtöttem pár darabot, egy része pedig elolvadt és lassan összekeveredett a nyálammal. Nyomorultul éreztem magam. És nem csak ezért a szorult helyzetért, hanem az egész életemért. Hogy kerülhettem ilyen mélyre? Az még rendben, hogy végül teljesen Cintia uralma alá kerültem, de a lányokról nem gondoltam volna, hogy ennyire belejönnek a játékba. Nekik ez játék egyáltalán? Vagy csak megjött az étvágyuk? Bizonyára anyjuktól látták és melyik lány nem szeretné ugyanazt tenni, mint az anyja? Nem is haragudhatok rájuk. De most újabb és újabb szereplők lépnek színre, lassan nekem is sok lesz. Nem tudom meddig fogom bírni. Ma este mindenképp bírnom kell, nemsokára még vezetnem kell. Alig telhetett el negyed óra amikor a fejemről leesett a csizma. Viki odajött és felpofozott.
- Elbuktad, mégsem kapsz enni semmit. Csalódtam benned, most Marcsi előtt is megszégyenítettél. Ezért ki fogsz kapni.
- Figyelj Viki, úgyis megint le fog esni, találjunk ki valami mást.
- De mit?
- Szerintem fogja hátul a kezeivel. És mondjuk térdepeljen, az eléggé fájdalmas lehet
- Jó ötlet, addig megnézzük azt a filmet amit hoztál.

Beállítottak hát az új helyzetbe és lehuppantak a kanapéra, máris levegő voltam számukra, láttam ahogy csak a filmre figyelnek. Elnéztem a két lányt. Viki nem volt olyan szép mint a nővére. Nem voltak olyan hosszú lábai, de mégis szerette mutatni amije van. Most is csak egy rövidnadrág volt rajta és egy rövid top. Barna haját most kiengedte, ettől sokkal szimpatikusabb volt. Máskor hátul össze szokta fogni, ez kissé szigorú megjelenést eredményezett, legalábbis az én szememben. Lábujjait feketére festette, most azokat néztem. Majd a kezeit, de nem láttam őket. Szemeibe néztem, gyönyörű barna szemei vannak. De nem látott engem, épp nevetett valamin. Lábait most feltette a kis asztalra, így a talpait mutatta felém. Marcsi egészen más volt. Szőke, rendezetlen haj, semmi smink. Olyan természetes szépség, bár kissé túl súlyos, nagy feneke és vastag lábai voltak. Mégis megőrültem a látványtól, hiszen ezek a lányok még túl fiatalok hozzá, lányaim lehetnének. És mégis milyen egyszerűen uralmuk alá helyeztek. Itt térdeltem megalázva, sárral a számban, fájó térdekkel, egy másik sáros csizmát szorongatva hátrakötött kezeimmel. Vártam valamilyen megváltásra. Reméltem, hogy Cintia hívni fog, esetleg Lil. Nők kezeiben voltam és arra vágytam, hogy vegyenek észre, használjanak. De nem akart szólni a telefon és a lányok teljesen belefelejtkeztek a filmbe. Egyre jobban szenvedtem. De miért is panaszkodom? Hiszen magamnak köszönhetem. Igazán figyelhetnék mosogatás közben. Ez egy jó lecke mindenképpen.
- Viki, megállítod kicsit? Ki kell mennem pisilni.
- Nekem is kell.
És én? Nekem is kell. De most fel sem tudnék állni hirtelen, annyira elzsibbadtak a lábaim. És észre sem vettek. Viki jött vissza először, mosolyogva odajött hozzám.
- Na? hogy érzed magad?
- Mmmm.... mffffmm...
- Nevetséges vagy. Ezentúl jobban figyellek. Élvezem, hogy bármit megtehetek veled. Most, hogy anya nincs itt nem is menekülhetsz. Jó érzés tudod? Remélem szenvedsz. Mert a film végéig itt maradsz.
- Nicsak, Viki. Szerinted nem szomjas? Szívesen adnék neki valamit.
- Én is. Add csak ide a csizmát egy kicsit. Megnedvesítem.
- Segítek.
Elkezdték megköpködni a csizma orrát. Alapos munkát végeztek, hamarosan fehér nyál borította az egészet. Nevetve tették vissza számba, alig tudtam megtartani.
- Nehogy ráharapj, ha összekarcolod jaj neked - Marcsi vidáman ült vissza a kanapéra és a szenvedésem tovább folytatódott, ki tudja meddig.