Dombi (67)
Domináns
Férfi, Biszex
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Találkozás a végeken (2)

2013. 12. 29. 17:14 | Megjelent: 977x
Mikor Balázst kikötöttem az András-kereszthez és kezdeni akartam a megbüntetését, csengetést hallottunk. Én kérdőn Balázsra néztem, mert abban maradtunk nem jöhet senki közben, de nem zavartatta magát, hanem megjegyezte, hogy biztosan a barátja érkezett meg. Elfelejtette mondani eddig, de s legyintett.
- Mi legyen? Miért jött pont most? Vagy direchte most jött? Tudja, tudta, hogy itt vagyok és mikorra? – sürgettem Balázstól a válaszokat kérdéseimre.
- Majd Ő elmondja. – vont vállat Balázs, ahogy tudott. – Ezért is fogok kapni Uramtól büntetést, legalább Ő is kínlódjon meg a válaszokkal és a miértekkel, hogy ne csak egyedüliként legyek büntetve. – szólt még flegmán, majd megkért, hogy engedjem be s elmondta, hol a kulcs.
Felmentem s kinyitottam a kaput. Ott állt egy göndör hajú, szőke srác, fiatalabb Balázsnál. Intettem, belépett és illedelmesen bemutatkozott, Ernő. Felvezettem a konyhába, elnézést kértem Balázs nevében, hogy én fogadtam és leültetve vártam a magyarázatát, amit már sejtettem előre, de tőle akartam hallani. Ernő megkérdezte, hogy Balázs merre van, mire csak intettem s mutattam a pince felé. Ernő nehezen kezdett beszélni, akadozott a szövege, de azért lassan belejött. Elmondta, hogy Balázs nem tudta magában tartani örömét jövetelem céljáról és abban állapodtak meg, hogy ő később ér ide, mikor mi már elkezdtük és reméli, hogy megengedem csatlakozását a játékhoz. Ekkor már nem ült, de előttem térdelt ő is úgy, mint az előbb Balázs, de ő, sem mert felnézni reám. Halkan mondta:
- Uram, kérem, fogadjon el engemet is szolgájának, tegyen velem is, amit jónak lát. Alázatos szolga leszek. Nem vagyok mazo, sőt a fájdalmat sem nagyon szeretem, de a büntetésnél, ha szükségesnek ítéli, akkor elviselem. Kérem, ne maradjon látható nyom! Orálisan mindent lehet, análisan nem, de a végén szeretném, ha elmehetnék parancsra. Elfogad Uram? – kérdezte meg végül reménykedve, de lesütött fejjel.
- Igen, azt hiszem, igen, de van kérdésem. Te is szőrös vagy, mint a barátod?
- Nem, dehogyis Uram. Én szőrtelen vagyok, mondhatnám gyárilag szőrtelen, ha ez nem baj? Balázs említette, hogy Uram a szőrösebbeket szereti, de talán a „csupasz csigákkal” is tud mit kezdeni.
- Rendben, meglátjuk.
- Még valamit Uram, ha kérhetek. Az alázatot elfogadom, de kutya nem szeretnék lenni.
- Miért Ernő? – kérdeztem meg tőle meglepetten.
- Mert Balázs elmondta a meglepetését, a nyakörvet, pórázt, s hogy úgy megy majd le a pincébe Ön előtt négykézlábon, de én ezt nem szeretném. Ember vagyok – mondta ki önérzetesen: – még ha most szolga-ember is leszek. – fejezte be.
- Rendben, Ernő. Így gyere le, ahogyan vagy, de ott már majd le kell vetkőznöd, s előtte még Balázs előtt újra elmondod, amit itt már elmondtál nekem! Megértetted?
- Igen, Uram, megértettem. Menjünk azonnal, vagy elszaladhatok még előtte pisilni?
- Menj! – nevettem el magamat – de siess, ne várakoztass meg! – szóltam utána.
Ernő elszaladt, majd hamarosan visszatért a konyhába, de én közben már újra helyet foglaltam s úgy vártam. Mikor visszaért megkérdeztem:
- Azt nem tartod ugye kutya módinak, ha megkérlek, hogy tölts még nekem kávét és tégy hozzá házi tejet, frissen fejtet, testmeleget!
- Nem, természetesen nem, Uram! – válaszolta, majd öntött a kávéból s indult a hűtő felé – gondolom a tejért – mikor megállt, megmerevedett s láttam mozog a szája, ahogyan ismétli a kérésemet. Végére érve megrázta a fejét, félszegen hátrafordult.
- Hogy mondta, kérte Uram? Házi tejjel, frissel és testmeleggel? Már bocsánat, de egyszerre mind nem teljesíthető! – jelentette ki zavarodottan. Közben rám sandított. Én csak néztem rá merőn vissza. Nem szóltam, nem segítettem.
- Melegítsem meg kicsit langyosra a tejet? Így kéri, Uram! – nyögte ki egy idő után.
A fejemmel nemet intettem, de nem szólaltam meg most sem. Ernő állt és kattogtak az agytekervényei, de nem jutott eredményre. Végül újra térdre vetette magát előttem és kérlelt:
- Kérem, Uram, segítsen! Akár büntessen is meg érte a végén, azt sem bánom! Nem tudom, mire gondol, és hogyan szeretné kapni a kávéját. – nyöszörgött szinte sírva.
- Világosan mondtam: - Tölts még nekem kávét és tégy hozzá házi tejet, frissen fejtet, testmeleget! – ismételtem meg a kérésemet.
- Igen, értem Uram, de még sem értem. – nyöszörögte Ernő a lábamnál kuksolva. Majd hozzátette: - Én itt ügyetlenkedem, mert hülye vagyok, s a barátom, lent a pincében nem tudja elképzelni, hogy hol vagyunk ennyi ideig. Milyen ideges lehet.
- Az nem a Te gondod! Csak idegeskedjen. Megérdemli. Te addig nem szabadulsz innen, míg ki nem találod a kérésem megoldását. Ha itt fent, ilyen kis kérés is megakaszt, akkor lent, a pincében hogyan fogsz tudni a sokkal nagyobb, keményebb feladatoknak megfelelni? – nyüstöltem keményen Ernőt.
- Igen, Uram, tudom s hidd el, nagyon töröm a fejemet a megoldáson, de nem jön semmi, de semmi. Büntess, kérlek, akkor talán a fájdalomtól eszembe jut, mit kellene tennem! – nyüszített már Ernő térden állva előttem. Megsajnáltam ugyan, de ezt nem mutattam ki.
- Ha nem fogod tudni ezt a kérésemet megoldani, teljesíteni, akkor ugrott a közös játék Veled, s Balázzsal. Még Balázst sem láthatod meg így, ahogyan ott lent van, most. Gondolom, csak beszéltetek erről, még együtt, egymással nem tettétek? Ugye? – kérdeztem meg Ernőtől.
- Nem, nem, Uram! Hova gondolsz? Mi, mindketten szolgák vagyunk, engedelmeskedni tudunk csak, parancsolni nem. Bár Balázs kicsit erélyesebb nálam, de gondolom azért parancsolni Ő sem tud. – válaszolta hadarva Ernő.
- Akkor honnan tudod, hogy Balázs milyen szőrös, ott? – ugrattam újra Ernőt.
- Hol ott? Ja, ott? Hát, tudod Uram, azért láttam már mezítelenül Balázst, mind, ahogyan Ő is engemet. Szoktunk birkózni is, de a strandon, az öltözőben is előfordult már, mikor öltöztünk, vetkőztünk. – hadarta el a választ. Rácsaptam az utolsó szóra:
- Vetkőztetek? Nocsak? Mikor és hol? – kérdeztem.
- Hol is? Utoljára kint a strandon vasárnap. – jött Ernőtől a gyors válasz.
- S Te mikor vetkőztél utoljára? – sürgettem az újabb válaszát.
- Én? – csodálkozott el. – Mikor is? Azt hiszem, öööö, ugyan akkor, vasárnap. – felelte Ernő, nem meggondolva, hogy ma már csütörtök van. Rácsaptam:
- Azóta, azaz vasárnap óta ugyanazon ruhában vagy? Nem is öltöztél át? Éjjel-nappal ebben voltál? Fújjjj! – hangzott tőlem. Ernő elpirult s rájött, hogy csapdába csaltam.
- Dehogy Uram! Mielőtt ide jöttem is vetkőztem, levetkőztem, zuhanyoztam s úgy öltöztem újra, tiszta ruhába s úgy jöttem ide. – dadogta Ernő zavarban.
- Akkor lássam. Vetkőzz! – adtam ki az utasításomat Ernőnek.
Összerezzent, majd mégis csak felnézett rám s mikor látta a szigorúan összehúzott szemeimet, amivel néztem rá, lassan felállt, s kezdett vetkőzni. Akkurátusan vette le a ruhadarabjait egymás után, de mindegyiket szépen össze is hajtogatta, úgy tette le a padra s nyúlt a következő után, amit szintén levett, ugyanígy. A végén már csak a gatya volt rajta. Egy érdekes boxer, szaténból, csíkos anyagból. Elég széles sötétkék és sötétszürke csíkok díszítették. Mire idáig ért, már elkezdődött a merevedése is, mert a boxer eleje már elállt és majd kiszúrta a mereven előre meredő farka vége. Kicsit még tétovázott s ekkor kinézett zavarában az ablakon. Én is odanéztem. Az ablakon kilátva a kert végi kerítés tetején egy szőke gyerekfej látszott, amint éppen átnéz az itteni kertbe, ahol egy labda volt a pázsiton. Kis idő múlva, átugrott, felkapta a labdát és visszamászott azzal, eltűnt.
Én közben odaszóltam Ernőnek flegmán:
- Mi lesz? Meddig várjak? Lekerül végre rólad az a boxer is!
(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.