Tom Úr kisbabája 19.

Peter előrehajolt és levette az asztal közepén állongó vázát. A többiek felemelték az előttük álló poharakat és hamutálakat. Tom egy határozott mozdulattal lerántotta terítőt. Greta halkan felkiáltott. A kerek, vastag üveglap felfedte a valót. Az asztalnál ülő három, jólöltözött férfi, deréktól lefelé mezítelen üldögélt a székén. A nadrág és az alsó a bokájukig engedve.

- Tálalva van! – int Tom az asztal alá.
- Mint ahogy idefent, odalent is vannak játékszabályok! A mindenkori nyertes határozza meg, melyik feled akarja igénybe venni és mindaddig teheti, míg a következő körben meg nem születik a következő győztes! Ha én nyerek pihenhetsz! – sorolta a szabályokat Tom Úr, majd a lány nyakörvére fogva, térdre kényszerítve, az asztal alá húzta rabnőjét.
Greta az aszal alatti terület közepére kuporodott, egyelőre a legtávolabb mindenkitől. Félszegen pislogott fel az üveglapon át Urára. Megkezdődött a játék.

Az első győztes Peter lett és a száját kívánta. Greta kézzel nyúlt a pilledő farok felé. Jutalma egy vörös foltot hagyó csattanás lett a fenekén. Dühösen pillogott fel és az üveglapon át, Tom feddő tekintetével találta magát szembe.
- Azt kérte száj, nem kéz! – mondta a férfi elnéző fejcsóválással.

- Két perc, mert ostoba voltál! – hozza meg a döntését Tom és a játék nem kezdődik el. Cigarettára gyújtanak. Italt töltenek, Clark a vesztes lustán rakosgatja a kártyapakli lapjait ide oda.
Greta ügyetlen hajtja a fejét Peter ölébe és próbálja ajkával felvenni, az éppen csak ébredező szerszámot. Ám Peter combjai közül ez nem lehetséges. Így találékonyan kinyújtja a nyelvét és annak hegyével nyalintgatja, bökdösi a farkat, mielőtt Tom megint a seggére húz, mert nem teljesít. Telnek a percek és igyekezetében észre sem vette, hogy elkezdődött a játék. Peter folyamatosan ront, ahogy élvezetét keresve Greta, végre a szájába tudta venni a már feléledt férfiasságát. A lány szorgalmasan dolgozik rajta, nyalja húzogatja és nagyon figyel, nehogy kicsusszanjon ajkai közül, mert akkor tán kezdheti elölről.

Aztán taktikát vált, próbálgatva mivel zavarhatja meg a legjobban Petert. A szájpadlásához szorítva szívja erősen a makkot, a torkára ígérvén az érkezést, bár vigyáz, hogy meg ne történjen, mert azt nem akarja. Ütemessé teszi a szívogatást és ajkának szoros kis gyűrűje ki be engedi, a végre megvastagodott farkat. Végül Peter az asztalra dobja a lapjait.

- Passz és bedobok…mindent! – lihegi, veszni hagyván addigi tétjeit is. Két keze tenyérrel lefelé tapad az üveglapra, s fejét hátravetve tolja, kínálja Greta szájába a farkát. Nem kell sok és elsül. Greta undorodva nyeli a sugárban előtörő magfolyamot. Majd kis fintor kíséretében tisztán engedi szabadon, a csak lassan elpihenő tagot. Tom keze végig simít a fenekén.
- Ügyes voltál! – dicséri a nem túl boldog lányt.

- Megérte! – zihálja halkan Peter, a bent hagyott pénzkupacra vigyorogva. A többiek felnevetnek. Még pár kör és a nyertes Clark.
- Azt akarom hogy beleüljön.. az ölembe! – néz kérdőn Tomra, aki elmosolyodik és int Gretanak.
Clark hátrébb tolja a székét és Greta kimászik az asztal alól.
A férfi széjjelebb nyitja a lábait.
- Szopd fel szép keményre kicsi! – mondja parancsolón, s mikor a lány elkezdi belemarkol Greta hajába és szinte diktálja az ütemet. Clark feje vöröslik az élvezettől. Nem kell sok idő és felrántja a lányt a térdelésből és az ölébe ülteti magával szemben. A csípőjére fogva, egy mozdulattal rántja bele Gretat a farkába és felhördül az élvezettől. Greta a férfi vállára támaszkodva, vájja körmeit annak bőrébe. Neki nem esett annyira jól a durva bánásmód. Clark a melleire fogva megcsavarintja a bimbókat, s Greta felsikolt a hirtelen fájdalomra.

- Ugye! Ugye! Semmi fájdalom csak élvezet! – mosolyint rá Clark és nyomatékosan pillant a saját vállaira. A lány rémülten nyújtja ki ujjait, s csak tenyérrel támaszkodik tovább.
- Aranyosan tanulékony! – biccent Clark Tom felé, aki elegánsan bólint vissza büszke köszönetet.
- S most szép lassan emelkedj fel és aztán zuhanj bele magadtól! – utasítja a lányt Clark és szenvtelenül felveszi a neki osztott kártyákat. Greta próbálja és próbálja, ám Clark figyelme a játékon. Telnek a percek s a lány fáradhatatlanul ingerli. Barlangja izmait is lüktetőn szorítja össze, ám semmi sem elég a férfi nem veszti el a fejét.

Aztán hirtelen kiált fel és eldobva a nyerő lapokat Greta csípőjére fogva tövig rántja őt lényegébe és üvöltve élvez el.
- Győőőőztem! – hörgi hátradőlve boldogan miközben Gretaba üríti magját. A lány kimerülten jön rá, hogy a férfi ügyesen elfojtotta az érzést és most lám, még egy menet az övé.
Clark felemeli Greta csípőjét és maga fölött tartva őt, élvezi ki, ahogy a cseppek kikéretőznek a külvilágba, s a farkára találnak vissza.

- A szádat akarom! – toloncolja vissza a rabnőt, az asztal alá. A másik három férfi felnevet. Greta döbbenten nézi a saját és a férfi kéje által összemocskolt farkat.
- Úgy úgy! Takarítsd csak le szépen! – duruzsolja neki a kielégült játékos, majd visszaül a székkel hozzá közelebb. Nincs mit tenni, lehunyt szemmel kinyújtott nyelvvel lassan tisztogatni kezdi. Közben odafent elkezdődik az újabb játszma. A vélhetően tisztára nyaldosott farkat a szájába véve keményre szopja és szorgalmasan igyekezve szívja, nyalja, dörgöli mire a fáradtsága célt ér és újabb adag spricc kerül ajkai közé. Undorodva és szédülten huppan a fenekére az asztal alatt kuporogva.

folyt. köv.