Erdei séta

Ma délután meleg őszi napsütéses idő volt, siettem haza, hozzád. A délutáni nap fénye bevilágította kis házikónk teraszát, kinn ücsörögtél, meleg, kockás plédbe csavarva, kezeidben a kedvenc csészéd, és a kávét iszogattál. Délután aludtál egy kicsit, kedvesen kócos a hajad. Huncut szemeid csillognak ahogyan rám nézel.... Megsimogatom az arcod, könnyű csókot kapsz... Kézen foglak, kisegítelek a fotelból, vastag hosszú pulcsi van rajtad, szoknya, lapos kényelmes cipő... Kézen foglak, sétálni indulunk. A házikónk, egy tó partján áll, mellette erdő, melyet pirosra, sárgára festett az ősz... A levegő illatos a lehullott lombtól, távolról füstszagot hoz a szél.... Kézen fogva sétálunk, beszélgetünk... Összebújunk, átkarollak, úgy megyünk tovább... Beérünk a fák közé, kezeink elkalandoznak egymáson, fejed a felső karomra hajtod..... észre sem vesszük, mikor állunk meg, és fordulunk egymással szemben, és csókolózunk, hosszan, szenvedélyesen, egymás ajkát harapva... mint akik évek óta nem látták egymást. Kezeimmel felhúzom a szoknyádat a derekadra, nincs rajtad bugyi, ügyes kislány.. a fenekedbe markolok, nekem feszülsz, érzed a farkam keménységét... letérdelsz a puha avarra, előveszed, és elkezded kényeztetni.... Ó annyira jó, annyira szeretlek.... Felállítalak, megfordítalak,magamhoz szorítalak.... Farkam keményen mered előre, becsusszan hátulról a lábaid közé... ingerli a puncid... Egy vastag bükk fához nyomlak, sima, poros kérgéhez szorul arcod, alig tudsz mozdulni...
A fának szorítva nem tudsz mozdulni, de csodás feneked kinyomod. a farkam akadálytalanul hatol be, bár, majdnem teljesen fel vagyunk öltözve, minden idegszálunk összekapcsolódik, sikít az ingerlésért, vágyik a hatásra... A kinti hűvös levegő után a forró puncid égeti a farkamat... Érzem, ahogyan beljebb hatolok, nedvesen, befogadóan nyílsz szét.... ajkaidat mély sóhaj hagyja el, mintha a levegőt nyomnám ki belőled... Kezeid felemeled, a fát fogod, derekad kifelé hajlik, ütemesen duglak, egyre mélyebben, hevesebben... elélvezel... az orgazmusod fantasztikus, sikolyod felveri az erdő csendjét... megfordítalak, a fának támasztalak, térdeid alatt megfogva felemellek, rácsusszansz a farkamra... Hihetetlenül mélyen beléd csusszanok, finomat mozdulva ingerlem a puncid... vastag farkam belülről dörzsöl, zacsim a fenekednek ütődik, átkarolod szorosan a nyakam, csókolózunk, nyelvem nyelveddel vív csatát... Oly hevesen, mohón faljuk egymást, mintha ez lenne a világon az utolsó... nem bírom sokáig, veled együtt élvezek.... érzem ahogyan az ondó végig hullámzik a farkamon, beléd spriccel... izmaid összerándulnak... a fülcimpámba harapsz... nyöszörögsz a gyönyörtől... lassan nyugszunk meg, a erdő csendjében visszhangzik kapkodó lélegzetünk.... félve körbenézünk, de erre senki nem jár, csak az állatok...kicsit rendbe szedjük magunkat és hazasétálunk...