Cikkek idő szerint
2024. 03. (48)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Nevelésem (4. rész)

Törölt felhasználó
2013. 11. 17. 17:28 | Megjelent: 1293x
Hétvégi Úrnőm vasárnap este vitt vissza Istennőmhöz. A kocsival megállt a ház előtt, beállt két autó közé, majd leállította a motort. Eszter Úrnő (az elmúlt két napban volt alkalmam megtanulni a nevet) felém fordult, elmosolyodott, felém hajolt és finoman megcsókolt. A csók hosszú és gyengéd volt. Kutató és ismerkedő. Elállt a lélegzetem. A hétvégi tortúra után már azon is meglepődtem, hogy nem a csomagtartóban fuvarozott vissza Istennőmhöz. De ez…
A nyelve behatolt a számba, lágyan körbekutatott, majd ujjaival gyengéden végigsimított az arcomon.
– Nagyon meg vagyok veled elégedve – suttogta a számba csók után. Elmosolyodott és elkezdte lehúzni a sliccemet. Újra megcsókolt, majd kézbe vette merevedő farkamat.
A kétnapos tortúra és erőszak után teljesen el voltam gyengülve, ő is elcsigázott volt. Pillanatról pillanatra bevillantak egy-egy kockák hétvégén történtekről, mintha egy film állóképeit látnám. Az indulásunk, miután megerőszakolt. A megérkezésünk hozzá, fürdés és átöltözés után, ahogy megálltam előtte, miközben ő a bőrbevonatú fotelben ült. Ahogy először feltárultak hatalmas mellei. Ahogy először előbukkant a farka bőrnadrágból. Ahogy a lánc karabinerét a nyakörvembe akasztotta és kiment ő is fürödni és átöltözni.
Majd lepergett előttem a hétvége sűrítve, a maga teljes valójában, egyetlen hatalmas erőszak képében. Hihetetlen állóképessége, elképesztő nőiessége, amely éles kontrasztban állt a mindig bevetésre képes hímtagjával…
Soha nem tudtam elképzelni, hogy ilyenben részem lehet. Soha nem álmodtam róla, nem akartam. De most át kell magamban értékelnem mindent. Valamikor, amikor képes leszek újra gondolkodni. Ez az egyszerre nő és férfi, akire nem tudok nem nőként gondolni, még akkor sem, mikor hatalmas farka keményen dolgozott bennem szinte egész hétvégén. Betöltve az egész testemet, lelkemet. Egész valómat. Mert nő volt, minden porcikájában. Aki mégis farokkal rendelkezik.
A nyelve ismét útjára indul a számban, a keze a farkamra kulcsolódik. Lassan mozog a keze, akár a nyelve. Nem sieti el. Amilyen vad és kielégíthetetlen volt a hétvégén, most annyira nyugodt és higgadt. Nem számító, nem vergődni akar látni. Ő is élvezi.
Mintha megállt volna az idő.
És megint elfelejtem kezdeti viszolygásomat, amint visszaemlékszem merevedő és kőkemény mellbimbóira, mely telt keblein dudorodott. És amelyek kitöltötték a számat, amikor megengedte, hogy mindenhol kényeztessem.
A keze lassan csúszkál a farkamon, a nyelve a számban. Édes lehelete betölti a számat, finom, nagyon finom. Nem olyan, mint Istennőmé, olyan senkié nem lehet.
Majd nem bírom tovább, a nyelve és az ujjai finoman elérik a céljukat. A rángás végigfut a testemen, amikor megadom magam és elélvezek.
– Ennyi járt neked. Megérdemelted – majd egy szenvedélyes csók után elhúzódik és a kezét beletörli egy zsebkendőbe. Majd felém fordul és elmosolyodik.
– Azt hitted, megetetem veled most is? – kérdezi mosolyogva. Zavarodottan bólintok – Ez a pillant csak a tied – újra közelebb húzódik – Nem csak büntetek, hanem jutalmazok is, ha megérdemled – suttogja a számba – De majd úgy is megtanulod. Jössz még hozzám – újra megcsókol, majd int, szálljak ki az autóból.
Ő is kiszáll, beriasztózza az autót és elindulunk Istennőm lakása felé. Gyengéden belém karol és hozzám bújik. Hangosan, mélyet sóhajt. Egy elégedett nő sóhaja. Miközben a tűsarkak határozottan kopognak mellettem.
Majd agyamba villan a péntek esti kép, ahogy Istennőm elélvezett és én láthattam. De nem volt benne részem és nem is lehet soha.
De ha ő boldog volt, akkor én is az vagyok. Mert már azért hálás lehetek, hogy egy világban élhetek vele. Az, hogy még rám áldoz az idejéből és a nevelését élvezhetem, mindennél többet jelent nekem.
Köszönöm Istennőm, hogy visszajöhetek hozzád. És mélyen legbelül bűntudatom van, hogy élveztem a hétvégét. Élveztem a kiszolgáltatottságot, ami teljesen más volt, mint Istennőm kezei között.
Köszönöm, hogy visszajöhetek….

(folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.