Megtorlás

Az Úrnő hosszú fekete szaténköpenyben állt a teraszon és figyelte odalenn a
szolgákat,ahogy tették napi dolgukat.
Hosszú vörös haja a derekát verdeste,telt keblei átsejlettek a vékony anyagon.
Dühös volt,nagyon dühös.
Eszébe jutott,hogy pár hónappal ezelőtt,vidéki birtokait kellett meglátogatnia
de a kedvenc szolgáját Markust nem vihette magával.
Markus nem csak a szolgája volt,hanem a szeretője is,sőt több is annál,mert az
Úrnő titokban szerelmes volt a jó kiállású,fiatal férfiba.
Ezt senki sem sejthette,tudhatta,még maga Markus sem.
-Mocskos szuka-sziszegte az Úrnő és nagyot vágott a kőkorlátra.
A mocskos szukának titulált nő a szomszédos birtok gazdájának a lánya volt.
Egy kiégett,morcos,átlagos,fakó barna hajú vénlány,akit Helennek hívtak és már a környék idős
gazdáinak se kellett feleségnek.
Az Úrnővel jó,mondhatni barátságos viszonyt ápoltak,átjártak egymáshoz,együtt
lovagoltak ki,választottak a jóképű szolgák között,ha kedvük támadt egy kis
közös pajzánkodásra.
Az Úrnő sajnálta szerencsétlen szomszédját ezért foglalkozott vele,ha volt egy kis
szabadideje,vagy a férje kedvéért,aki szerint tartani kell a jó viszonyt a szomszédsággal.
Azon az ominózus hétvégén,mikor az Úrnőnek távol kellett lennie,Markust valamivel megfenyegette Hellen,és a fiúnak vele kellett töltenie a hétvégét,szexszolgaként.
Minden mocskos,perverz vágyát ki kellett elégítenie a vénlánynak 3 napon és éjjel keresztül.
Mikor az Úrnő hazaért az útjáról,ezt úgy tudta meg,hogy véletlenül kihallgatta a cselédlányok pletykálkodását.
Őrjöngött a dühtől.
Azonnal maga elé hívatta Markust.
A fiú elmondta,hogy mindenféle koholt vádakkal illette őt Helen,és ha nem tette volna
meg a kívánságait,az beárulta volna az Úrnő férjénél.
Az Úrnő nézte az izmos,barnára sült,magas fiatal férfit,akihez eddig csak Ő érhetett,és megfogadta,hogy Helenen iszonyú bosszút áll.
A bosszú most elérkezett-mormolta az Úrnő és belépett a hálótermébe.
Ma estére átkérte Helent,hogy töltsék együtt az éjszakát és beszélgessenek,szórakozzanak egy kicsit,amibe az általában mellőzött vénlány
boldogan bele is egyezett.
Még nem tudta,hogy mi vár rá!
Az Úrnő megkérte a férjét,hogy este senki se zavarja,mert itt lesz a szomszéd
lánya,és szeretnének mulatozni egy kicsit.
Süteményeket,gyümölcsöket,finom bort hozatott a hálótermébe,és kiválasztott három
helyes szolgalányt és szolgafiút a szórakoztatásukra.
Majd titokban leosont az istállóba és összeszedte a négy legbüdösebb,legvisszataszítóbb munkást és elmondta,hogy mi lesz a dolguk és busásan megjutalmazta őket.Azok,röhögve bólogattak és megköszönték az Úrnő
nagylelkűségét.
Elérkezett az idő.
Helen megérkezett..Aszott testén díszes ruha,ami még jobban nevetségessé tette a megjelenését.
Az Úrnő megjátszott kedvességgel fogadta,kínálta minden finomsággal,intett a szolgáknak,akik kényeztetni kezdték Helen testét,amit az kéjes nyögésekkel nyugtázott.
Teltek az órák,már jócskán benne voltak az éjszakában,mikor az Úrnő megszólalt.
- Jól érzed magad kedves Helen???
-Ohh,nagyon is-válaszolta elégedetten a vénlány.
-Akkor most jön a meglepetés,amit csak a te számodra találtam ki-állt fel az Úrnő
és a szomszédasszony mellé lépett.
Hirtelen mozdulattal kötelet vett elő és gyorsan megkötözte Helen kezeit a háta mögé.
A vénlány mosolygott,mer voltak már hasonló játékaik amiket nagyon is élvezett.
Az Úrnő egy intéssel kiparancsolt minden szolgát a teremből,majd jeges mosollyal
az arcán,egy erőteljes mozdulattal a hatalmas ágyra lökte Helent.
A szikár test ott feküdt hason előtte.Undorodott a gondolattól is,hogy hozzá érjen,
de felhúzta a nő ruháját és simogatni kezdte löttyedt combjait.
Az ágy alól pálcát vette elő és az első ütések még kicsik voltak...
Helen izgatottan ficánkolt..
-Még...még..Üss.. drága barátném,tudod,hogy imádom,ha fenyítesz!
Az Úrnő egyre nagyobbakat és erősebbeket csapott a meztelen combra és fenékre.
Helen már üvöltött!
-Vonyíts csak undorító,kivénhedt szuka,úgy sem hallja senki!!!-kiáltott rá az Úrnő.
Helen még mindig azt hitte,hogy csak játék,bár a hangnem megijesztette egy kicsit.
Rá csapott még két hatalmasat a vörös fenékre,majd a hátára lökte a szomszédnőjét.
Egész közel hajolt Helen arcához,és szikrázó szemekkel elmondott neki mindent amit
megtudott,hogy mik történtek még ő távol volt.
Helen szemében rettegés ült ki.Ismerte az Úrnőt,tudta jól,hogy Markus a mindene.
Azt is,hogy az Úrnő nagyon kegyetlen is tud lenni.
Nem először volt tanúja,mikor keményen megfenyített egy-egy szolgát.
-Azt hitted,hogy elsunnyoghatod??Azt gondoltad,hogy eltűröm amit Markussal tettél,
amikre kényszerítetted,mocskos ribanc??
Csak így jut neked igazi férfi,erőszakkal,mert máshogy már a kutyának se kellesz??
Az Úrnő már üvöltött,miközben Helen haját tépte,szaggatta!
-Azt akarod,hogy megbasszanak???Jó keményen,férfiasan??Hát most megkapod!
Felemelt egy csengőt és rázni kezdte.
Szinte azonnal nyílt az ajtó és besomfordált a négy büdös,koszos,nagydarab munkás.
Helen mikor meglátta őket,könyörögni kezdett.
-Kérlek,bocsáss meg nekem,soha többé nem csinálok ellened semmit!!Markust meg sem látom ezután..csak ezeket ne-nézett remegve, rimánkodón az Úrnőre,de azt még jobban feldühítette szeretője nevének említése.
-A tiétek!!!Azt csináltok vele amit akartok,de csak addig még engedélyezem-intett a munkásoknak.
Azok először félve,majd látva,hogy az Úrnő leheveredik egy pamlagra és tovább int
nekik,röhögve rárontottak a ficánkoló,sikítozó nőre.
Még soha sem volt dolguk úrinővel,csak mocskos cselédlányokkal,így élvezettel,tépték le a ruhát Helenről,és markoltak bele a löttyedt mellébe,fenekébe,combjába.
Az egyik ,
hogy elhallgattassa a visító nőt,kivette nagy,vastag farkát és Helen szájába adta.
A többiek is ledobálták,szakadt gönceiket.
A teremben elképzelhetetlen bűz terjengett.Mosdatlan férfiak szaga...
Az Úrnő nem érzett sajnálatot.
Rezzenéstelen arccal figyelte,ahogy hágják Helen fenekét,pináját,basszák a száját.
A vénlány sokáig küzdött a sorsa ellen,de látta,hogy az Úrnő végig viszi amit eltervezett, ezért inkább hagyta magát és tette amit az undorító férfiak akartak tőle.
Nyalta a szaros seggüket,szopta a bűzös farkukat...csak már legyen vége,de nem lett.
Az egyik munkás megunva a nő markolászását,szétfeszítette a lábát és elkezdte vadul nyalni Helen pináját.
Az Úrnő felfigyelt,hogy egy idő után,már nem vonyított,sikítozott,hanem nyögdécselt
a megbüntetett szuka.
-Szóval élvezed???Képes vagy ilyen férgekkel,ilyen helyzetben is élvezni,te ringyó??Abbahagyni!!-Üvöltött a kéjelgő munkásokra!
Azok rögtön felugrottak a parancsra.
-Nem fogsz itt élvezkedni-mondta az Úrnő és elővett egy vastag korbácsot.
Helen szeme tágra nyílt a félelemtől.
-Fordítsd hasra-szólt az egyik munkásra az Úrnő.
Az már ugrott is és vigyorogva tette amire utasították.
Ötven korbácsütés sújtott le a vergődő szomszédnőre!
Bőre felhasadt,csíkjaiból vér szivárgott,mire az Úrnő abbahagyta.
Kipirult arccal,kissé már megnyugodva,szólt a munkásokra akik még mindig
álló farokkal nézték Helen meggyötört testét.
-Fordítsátok a hátára és mindannyian verjétek rá a farkatokat!Mindenhová jusson!
A férfiak feltérdeltek az ágyra és egy kis idő után, Helen arca,szája,teste spermától lett lucskos.
-Öltözzetek és takarodjatok!-rivallt az Úrnő a kielégült férfiakra.
Azok gyorsan felkapkodták a gönceiket és már ott sem voltak.
Helen megalázva,mocskosan zokogott az ágyon.
Az Úrnő kiszólt az ajtón és a belépő két szolgalánynak ezeket mondta.
-Ezt itt-mutatott Helenre-kiviszitek,engeditek,hogy lemosakodjon,ti nem segíthettek neki,majd ráadtok valamit az én legrosszabb ruháim közül és hazaviszitek,de úgy,hogy senki meg ne lássa,hogyan jut fel a szobájába!!
Utána hazajöttök és lefeküdtök!Senkinek egy szót sem,mert ugyanúgy jártok mint ez a ribanc itt!!Értettétek???
-Igenis Úrnő-suttogták félve a lányok,majd kitámogatták Helent a teremből.
Az Úrnő még utána szólt.
-Nem tudom,hogy csinálod,vagy hogy oldod meg,de többé itt meg ne lássalak!
Soha többé!!!Eltakaríthatjátok...
Miután csend lett és az Úrnő feltakaríttatott a teremben,Markust hívatta.
-Soha senki nem nyúlhat többé rajtam kívül hozzád!