Kezdő fantázia 1

Csengetek az ajtón, két percet késtem. Úrnőm előre figyelmeztetett, hogy pontosan érkezzek. Ajtót nyit, gyönyörű formás lábain combig érő tűsarkú csizma, alatta latex nadrág. Felső testén mélyen dekoltált bőrruha, karján hosszú latex kesztyű. Fekete haja csak tetőzi a látványt, amiben nincs időm gyönyörködni. Látom szemeiben, hogy ideges:
- Jó napot kívánok Úrnőm! - csattan is az első pofon, egyből tudom a dolgom, négykézlábra ereszkedek és megcsókolom lábait.
- Mit mondtam a ruháidról? - Felránt a hajamnál fogva és kapom a második pofont. Egyből vetkőzni kezdek, gyorsan, nehogy még ezért is kapjak.
- Ugye tudod szolga, hogy utálom, ha valaki nem pontos?
- Igen, Úrnőm, a bocsánatáért esedezem.
- Azért aztán esedezhetsz. Kövess és csókold a lábaim nyomát! - Követem, gyönyörű formás lábának látványaitól és szám érintésétől nem tudom türtőztetni magam, elkezdek merevedni. Egyszer csak Úrnőm megáll egy szekrénynél. Előveszi a nyakörvet, és négy bőrbilincset. Majd megyünk tovább a kereszthez, én továbbra is csak lehelem a csókokat lábaira.
- Állj fel szolga! - Felállok, és farkam kőkeményen néz úrnőm felé, érzem, hogy ezért is kapni fogok, de Úrnőm nem szól semmit és ez megőrjít. Felhelyezni a nyakörvet, majd a bőrbilincsek segítségével a csuklómnál és bokámnál fogva a kereszthez köt.
- A késésedért húsz rugást kapsz, tíz rugás jár percenként. Azzal a szánalmas kis pöcökkel pedig lesheted, hogy ma elélvezel. Megértetted?
- Igen, Úrnőm.
- Legalább szóban tudod a tiszteletet... Hangosan számolsz minden rúgást és mindet meg is köszönöd. Ha hibázol, az elejéről kezdjük. - És már rúgja is az elsőt.
- Egy, köszönöm!
- Kinek köszönsz? - Ismét egy pofon.
- Köszönöm, Úrnőm.
- Újra! - És sokkal erősebben rúg, de a kötések miatt mozdulni sem tudok.
- Egy! Köszönöm, Úrnőm!
- Mindjárt más. - És folytatja a rúgásokat, én meg számolok és mind megköszönöm Neki, a végén már ordítok a fájdalomtól. Olyan erővel rúgja az összeset, hogy teljesen lelankadok.
- Na, kettőt egy csapásra, legalább már nem áll a pöcök, ne mozdulj! - Elmegy egy másik szobába, majd visszajön egy erényövvel.
- Ezt most felhelyezem rád, kordában tartjuk a testedet, hogy megtanuld tisztelni Úrnődet és eszedbe se jusson semmi gusztustalan velem. - Határozott mozdulatokkal felhelyezi az erényövet, lelakatolja, majd elteszi a kulcsot. A nyakörvembe behelyezi a pórázt és eloldozza a bilincseket.
- Kövess kutya! - Követem őt a rángatása ütemében, közben csodálatos lábaiban gyönyörködök, leül a kanapéra, keresztbe veti lábait és arcomba nyomja csizmájának talpát.
- Teljesen összekoszoltad a csizmám szolga! Nyald fényesre! - Sarkainál fogva a markomba veszem, elkezdem nyalni először a talpát, csizmájának orrát számba veszem, azt a részt igyekszem tisztítani, amivel eltalált.
- Az egészet te szerencsétlen! - ordít rám amikor már nagyon unja bénázásom. Nyelvemmel elkezdem nyalogatni a lábfejét, majd haladok felfelé lábszárán át egész a combjáig, ekkor az erényöv már hihetetlenül feszül rajtam, szét akar robbanni. Ezt észreveszi Úrnőm is, aki ettől hangosan felkacag és egy jól helyezett pofonnal ismét helyretesz:
- Látom élvezed, de megmondtam, hogy ezt ma felejtsd el! Feküdj hanyatt. - Ötletem sem volt most mi következik, el is tűnt a látószögemből, mikor egyszer csak érzek egy éles fájdalmat a hasamon. Úrnőm tűsarkú csizmájával rám áll. Először csak az egyik lábával majd a másikkal is és elkezd mászkálni rajtam, közben gondosan ügyelve arra, hogy a súlypont sarkaira helyeződjön. Mászkálását csak néha szakítja meg, mikor csizmája egyik sarkát letolja a számon, hogy szopjam fényesre. Hosszú percek után leszáll rólam és eltűnik. Néhány másodperc múlva hallom újra hangját:
- Térdre! - Feltérdelek és a következő pillanatba mindkét karom hátul össze van bilincselve. Leül a kanapéra és ismételten arcomba nyomja csizmáját. Elkezdem nyalni, ahogy az előbb, de hamar kapok érte egy pofont.
- A fogaddal cipzározd ki és vedd le rólam a csizmám! De hozzá ne érj a koszos nyelveddel a lábamhoz! - Elkezdem lefejteni először a jobb majd a bal csizmáját. Farkamat az erényöv ismételten rendkívül szorítja, de Úrnőm ezúttal hagyja, hogy szenvedjek miatta. Nyelvemmel és számmal kell a megtaposásomban elfáradt gyönyörű lábfejeit és talpait kényeztetnem.
Amikor elege lesz belőle, leveszi a bilincset, megragadja a pórázt és elindulunk a lakásban, természetesen lábai nyomát folyamatosan csókokkal kell illetem és ha picit is lemaradok az elvárt ütemtől, kapom a nevelő pofonomat. A mosdó előtt megállunk, a pórázt ráköti a kilincsre és egyértelműen közli:
- Itt maradsz! - Azzal a lendülettel becsapja az ajtót. Ő a mosdóban, én kívül. Egyszer csak nyílik az ajtó, megjelenik egy kutyatállal benne sárga színű folyadék és leteszi elém.
- Ezt lefetyeld fel és mára végeztünk! - Hihetetlenül kellemetlen szájízzel, de teljesítem parancsát, majd négykézláb visszamászok elé a kanapéhoz, lábat csókolok neki és reménykedem benne, hogy eloldoz.
- Tudom, hogy szeretnél megszabadulni az erényövedtől, de az kizárt! Megmondtam, hogy ma nem élvezhetsz el! Amilyen gusztustalan vagy, még képes lennél a lépcsőházban kiverni! Egy hét múlva ugyanekkor jelentkezel nálam pontosan, és ha jól viselkedsz, talán eloldozlak! - Zárja szavait, majd az ajtó felé mutat.
Én pedig elindulok ruháimért és várom a jövő hetet...

folyt. köv.