Hazudj! Hazudj még!!! 6.

- Még, méééég kérem! – leheled elhalón a következő ilyen érintés után.
- Ugye, ugye? Most már tudod mi a jó benne! Ám nem azért vagyok, hogy kedvedre kéjt osszak! – morran Ildikó és egy mozdulattal kihúzza a kezét.
- Elkötött farokkal a prosztatamasszázs maga a pokol. Még nem vagy felkészítve rá. – paskol a pirospozsgás fenekedre, mit sziszegve fogadsz.
- Most így maradsz, jövök rögtön. – tépi le a kesztyűt a kezéről és felkap egy vastag bársony köntöst.

Ajtókat hallasz csapódni, majd csend. Mire elképzeled, hogy így hagyott magadra, újra felhangzik az ajtócsapódások sora. Szinte berobban a szobába és háta mögött rejteget valamit. Nem látod, mert az ágy mellé teszi le, bármi is az. Kezén újfent gumikesztyű van, tán odakint vehette fel. Hökkenten figyeled mire készül. Benyúl két lában között és leoldja a zsineget. Elkínzott farkad kielégülésre vár, ám ha azt hiszed részed lesz benne hihetetlen nagyot tévedsz. Egy széles gurtnit vesz elő és csípődet ezzel szorítja le az ágyhoz hogy ne tudj elmozdulni. Majd elrendezi széttért lábaid közt a farkad és a zacsid, hogy szépen kifeküdjenek. Megpaskolja feneked.

- Nos mielőtt nyugovóra teszlek a kiságyadba, adok egy kis éjszakai gondolkodni valót. – mondja vészt jósló hangon.
- Átvágtad a nejed és két, pár hónapos babát! Ha azt hitted ez megúszható, hát tévedtél kincsem! – hajol le, az ágy mellé tett valamiért.
Felemel egy zöld növénycsokrot. Széles cakkos levelei harsogó zöld frissessége elgondolkodtat egy pillanatra. Hiszen tél van, mindent hó fed el!
Mire rájössz a növény mibenlétére addigra az első csapás lábaid közt landol. Ordítva ég agyadba a szó „Csalán!!!!”. A második után már nem számolod a csapásokat. Mire a csokor szanaszét szakadozva elkopik Ildikó kezében, addigra minden kis bőrfelületed, a segged két félgömbje, a vágata, a luk, az ágyékod, a combod belső fala, a zacsid és a farkad lángol. Mintha egy tűzhangyabolyba ültél volna. Addig ordítasz, míg be nem rekedsz. Ildikót nem hatja meg a hangod. Módszeresen összeszedi egy zacskóba a szerte repült növényi darabkákat.
Átkozod és a szókincsed összes idevágó szavát rázúdítod. Mikor zihálva kifulladsz, mosolyogva néz rád.

- Még egy csúnya, csúnya szó és találok ép levelet, mellyel kitörlöm a szádat kicsim! – fenyeget meg kedvesen.
Félre teszi a zacskót és leszedi rólad a hevedert. A szekrényből kivesz egy pelenkát és alád teríti. Bekrémezi a kezét és bekenegeti a farkad, a heréid, a combod, a feneked. Nem törődik a kínoddal, melyet a csalán okozta kis hólyagok érintése okoz. Kibont egy kúpot és ellenkezésed ellenére feltolja, a még mindig égnek meredő fenekedbe.

Végül behintőporoz és leengedve a lábaid, becsomagol a pelusba.
- No alvás kincsem! – paskolja meg a pocid finoman. Leoldja a végtagjaid. Tekinteted villan és ő bátran a szemedbe néz.
- Üss csak meg picim! A levélke már Bélánál és ha egy órán belül nem hívom fel, hogy minden rendben van, máris indul az autó és garantáltan előbb ér Beához a feleségedhez, mint te kicsim! – mondja szeretetteli, törődő hangon.
Összetörik az ellenállásod. Engedelmesen dőlsz a kiságyba, felhúzod a lábad, hogy elférj. Magzati pózba kucorodsz, így a két kezed egymás mellé köti ki Ildikó és a lábaid is rögzíti.

Ajkaid közé gumi cumi szalad és tea áramlik. Most jössz csak rá, voltaképpen milyen szomjas is vagy. Néhány hosszú korttyal kiszívod az üveg tartalmát, majd egy másikat is.
- Köszönöm! – nyögöd automatikusan.
Ildikó az arcodra simít.
- Jó éjt picikém! – suttogja lágyan. Kifelé menet lekapcsolja a villanyt. Hangosan zokogsz fel és magad átkozva Beát hívod. Ám senki sem felel. A fáradság és még talán valami más is, álomba húzza eszméleted.

Még sötét van odakint, mikor ébredsz. Pisilned kell és a hólyagod feszülve tiltakozik a kényelmetlen, összekuporodott fekvőmód ellen. Ám hiába kiáltozol, nem felel senki. Már nem tudsz ellenállni a késztetésnek és a pelenkába engeded a pisit. Kényelmetlenül érzed magad, de végül visszaalszol. Már pirkad és valami újabb kellemetlen érzés ébreszt. Hasad csikorog, morog és tiltakozik. Alig néhány perc és hangoskodva szabadul meg folyékonnyá vált tartalmától. Eszeveszett dühvel rántod meg a kezed fogva tartó láncot, de az nem ereszt. Újra és újra megfogadod, hogy soha, de soha többet nem hazudsz Beátának. A fogadalom sem segít. Immáron szervezeted teljesen kiürülve elpihen, de te már nem tudsz.

folyt. köv.