Mecseki móka (4)

Elcsodálkoztam a kérését hallva. Gondoltam itt úgy sem tudunk tüzet rakni. Ráhagytam. Talán észre is vette, de nem szólt. Mondtam, álljon vissza a sziklafalhoz, ahogyan az előbb állt és most kipróbáljuk rajta a gémkapocs-korbácsot. Odaállt, kifeszítette magát, testét, de megkért, hogy a kamerát tegyem le úgy, hogy felvegye. Megtettem, kiválasztottam a helyet, mind a két csomag kellett alá, hogy kellő magasságban legyen, majd elővettem még a sprayt s befújtam a testét a korbácsolás előtte.
Kezdetben óvatosan ütöttem csak a hasát, mellkasát, próbálgattam a hatását. Majd mikor éreztem már a használatát, akkor kezdtem erősebbeket ütni azzal. Későbbiekben már az ütés végét el-elhúztam. Szigorúan maradtam a has tájéknál és mellkasnál. Ekkor a srác is már sziszegett, néha meg-megrándult, s megcsillantak az első vércseppek is a bőrén. Innen még óvatosabb lettem a gépkapocs-korbács használatával. Több pihenőt is tartottam, közben ujjaimmal ellenőriztem a bőre állapotát. A korbácsolás végén újra lefújtam fertőtlenítővel, majd bekentem Betadine-nel is. Ekkor megszólalt:
- Kérhetem Uram, hogy a belső combjaimon, majd megfordulva a fenekemen is kezeljen meg! S ha nem nagy kérés, akkor a farkamat és golyóimat is a végén. – fejezte be a kérési sorolását.
- Igen, kérheted, amit megtették. – szóltam rá rosszallóan.
Megértette és összehúzta magát, nem szólalt meg többé, hagyott érvényesülni. Csak állt ott a szikla előtt s látszott már a farka is mereven előre szegeződött, annak végén is megjelentek az első cseppek.
Most én vettem elő a hátizsákomból kisebb bőrszíjakat, melyeken rövidebb láncok is voltak, majd azzal elé léptem. A csukló- és boka bőr bilincseket feltettem, majd kapott nyakörvet és pórázt is rá. A másik, rövidebb közül a hosszabb szíjat rácsatoltam a farka tövére, jól meghúzva, megszorítva azt. Fel is szisszent, mert pár szőrszálát is sikerült odacsípnem. Ezután a láncot a golyói közé illesztettem, majd csak a mereven álló farka végén hurkoltam át és csatoltam be, húztam meg a bőrszíjat, de felül hozzárögzítettem a másikhoz. Így elválasztódott a két golyója, azok bőre megfeszült és a farka is, mert abból sem tudott a vér kiáramolni a szorítás következtében. Most elővettem a katétert és azt is bevezettem. Nehezen, mert előbb kellett volna, de azért sikerült. Utasítottam, hogy pisiljen, de nem tudott, hiába préselte a hasizmát. Sejtettem előre. Most elővettem egy spéci női hajcsatot, ami kb. 5 cm hosszú volt és eléggé erős rugója. Ezt a farok alján a bőrt meghúzva csippentettem fel. Még kapott 2 db abroszcsipeszt is súlyokkal a golyóira. Teljes volt a „karácsonyfa”, azaz a mellbimbóira is került még fém csipesz, amit lánc kötött össze. Ezen átvetve egy másik láncot annak végeire is asztalcsipeszek kerültek súlyokkal.
- Most engedd el a sziklát, lépj előrébb egy lépést és hintázz a testeddel! – szóltam rá.
- Aúúúúúúúú! Ez fáj, nagyon. – kiáltott fel hörögve, amint meglendítette a testét.
- Ugyan nem a végén, de most az elején kezeltem meg a golyóidat és a farkadat. Folytassam kérésed teljesítését? – kérdeztem incselkedve tőle.
- Jaj, ne, Uram. Ez nagyon fáj. – mondta és látszott is, mert szinte összegörnyedt. Így leszedtem az asztalcsipeszeket, a golyóiról a csipeszeket, no meg a farkáról is. – Huhhh, így már sokkal jobb! – könnyebbült meg a srác, kifújva a levegőt a tüdejéből.
- Akkor most vissza a sziklához, nagyobb terpesz és jöjjenek a belső combok kezelése! Ja, még a katétert is kiveszem. – szóltam.
Először a rövidebb korbáccsal kenegettem meg azokat, alulról és felülről is forgatva a korbácsot, ütve éppen hogy, majd erősebben is a belső combját. Majd jöhetett a gémkapocs-korbács is, de nagyon érzéssel. Ekkor már a kezemmel eltakartam a farkát és golyóit, nehogy oda is üssek véletlenül. Így is sziszegett, huh hozott nagyon a srác, pedig még, a vére sem serkent! (Biztosan nagyon érzékenyek a belső combjai, és azok megfeszült bőre.)
- Még kenegessem, vagy ez elég volt, itt a középtájon? – ugrattam a srácot.
- Köszönöm Uram, itt elől elég volt, ha lehetne hátul is. – kérlelt halkan engem.
- Rendben, akkor fordulj! – szóltam. – De most a melledet támaszt a sziklának, nagyobb terpeszt vegyél fel és puccsísd a feneked! – utasítottam.
- Igen, Uram, próbálom, de ennél jobban nem megy. – szólt hátra.
Először most is a korbáccsal kezdtem, forgatva alulról-felülről, majd a hosszabb szíjakból fontat is megjárattam rajta. Ez már csattogott hallhatóan, míg a srác sziszegett tisztességesen közben. Most sorra került a gémkapocs-korbács is, de előtte még lefújtam is. Nem is kellett sokat és erősen ütni, már csíkos lett a bőre és felserkent, kiserkent a vére. (- Érdekes – gondoltam a belső combjain nem, de itt a fenekén, hamarabb felszakadt a bőre. – állapítottam meg magamban.) Természetesen nem sokat ütöttem még, hamarabb lefújtam és Betadine is került rá. Mikor jól megszáradt, akkor beültettem a forrásvízbe és lemosattam a fenekét, majd újra lefújtam a fertőtlenítővel.
Kis szünetet tartottunk, míg evett-ivott és utána folytattuk. Mondtam, a másik botot nem próbálom ki, mert már így is felsértettem a bőrét sok helyen. Ekkor kérte, hogy lehasal az egyik kisebb sziklára és a feltett talpait kezeljem azzal. Mondtam válasszon, vagy a botos kezelés, vagy a hamuban sétálás, mert a kettő egymás után, ilyen sorrendben nem mehet. Választott, inkább a hamu, így a bot visszakerült a csomagjába.
Úgy döntöttem, hogy akkor itt vége a szeánsznak. Így mindennel jöhet tovább. Utasítottam, hogy pakoljon el, majd tegye a csomagjába a ruháit is s mehetünk. (Kicsit érdekes volt a csukló- és boka bőrbilincsekkel, a nyakörvvel és a pórázzal, melynél fogva vezettem.) A kamerát is kézbe vettem s filmeztem a vezetőszáron lévő rabot.
Lassan átvágtunk a patak partján, fel a turistaútra és azon visszafelé haladtunk, majd látva egy tisztást, arra vettük az irányt. Ott kikötöttem egy fához a pórázzal és én rőzsét szedtek, gyorsan tüzet raktam s a rőzsét elégettem, majd a parazsat szétkotortam, hogy hűljön. Akkor eloldoztam a fától és a pórázra még kötelet is kötöttem, s mint a lovat, körbe-körbezavartam futva. Hol magas térdemeléssel, hol normál módon kellett futnia. Persze a videó mindent vett. Jól elvoltunk ezzel, s nem vettük észre az útról leselkedő pacákot, aki élvezettel nézte, amit művelünk. Valamire ráléphetett s az ág reccsenésére figyeltünk fel, de a pacák eliramodott, ezt hallva.
Odaléptem a parázshoz, a kezemet fölé tartottam, de már nem éreztem nagyon melegnek, így intettem a srácnak, hogy üljön le egy fatörzsre és az elővett napolajjal bekentem a talpait, majd a póráznál fogva átugrattam először a volt tűz felett, később már a szegélyén körbe haladhatott és végül át is vágott, majd vissza rajta.
A srác nagyon büszke volt magára, hogy kibírta ezt. Akkor jöhet a falap-próba – gondoltam s elővetettem vele azt. Letettük a földre, majd azon is átsétált, de elsőre megbicsaklott a lába, mert érzékeny helyen érte az egyik, vagy több szög. Visszaugrott, majd lassan csak egyik lábbal próbálkozott, végre már az egyikkel rá tudott lépni, majd leugrani a sarkon át a földre. Most a másikat is próbálgatta, azzal is sikerült. Így került sor, hogy mindkettővel tett lépést, de a második már nem sikerült egyikkel sem. Meg kellett állapítanunk, ez még nem megy, gyakorolni kell.
Még megpróbálta a ráfekvést hassal, majd mellkassal, végül háton és a fenekén is. Azok nem okoztak problémát, még élvezte is, főleg a hasalást. Ekkor megkért, hogy támaszkodjak a derekára, amit óvatosan megtettem. Utasítottam, hogy maradjon rajta így, majd elővettem a gémkapocs-korbácsot azzal is kapott a fenekére párat, de a lábait is fel kellett hajlítania egymás mellé s akkor a bottal húzkodtam meg a talpait. Ettől röhögő görcsöt kapott, no meg valódi izomgörcsöt. Így ért véget a szeánsz a Mecsekben.
(vége)